Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-09-24 / 19. szám
Tompa Mihaly (sic!) 12. Darvas Pal Epitaphiuma Tetemid megsiratatlan Itt hevernek. Gazdag voltal. Hatvan evnel Tovabb elve: Te nem eltel Sem hazadnak Sem Isten-sem Embereknek! 15. Re-ben szenat is fizetnek a hivek a papnak. Egy ember jo szekerrel vitt a parochiara, mely dologert midon megelegedeset koszonetet nyilvanita a pap, - az ember igy felelt: Igen szivesen, ugy se eszi ezt meg a vad oroszlan se. 26. Remenyi ndlam volt Hamvan, gyonyoriien hegediilt, nem nagy szam de valogatott, mindket nemu vendegeimnek. Mikor legkomolyabb ilnnepelyesseggel foly a szozat: Pal ur odahalylik szomszedjdhoz, es felhangon a legnagyobb nyugalommal azt mondja: Jo legeloje lesz az iden borjimnak! Hejegyzesek a Fekeie Konyvben EPIGRAMM-FELEK Egy collegamhoz Az, ami konnyu egynek, nehez a masiknak, s viszont: Benned az ehhalal, bennem a koldulas kelt iszonyt. Panasz Mondjdk:. kis^bbediink,fogyunk! Igaz-e? Magyar mente Eel is vettek, le is tettek: — a bohozatbol eleg! A szot, erzest, mint a kontost, a lomtarak elnyelek; Kinek nines mas, benne egy-ket drva deInd fanyalog... Nok istene, divat! nezz rank, hadd maradjunk magyarok! Astraea Szem-bekotve tart vala eles szabalyt s merleget; Amaz ugy van mostan is, — e kettonek vege igtty' "a fL ' '■ Hajdan es most Hajdan labda s teke volt jatekszer; — mar ma A gyermek kezeben az: regeny es drama. Dicsvagy Ahitom a kituntetest, — dicseretet kapok, Sime a sors biintet hiut' dicserneka lanok1 Az irodalombol A kritika irt, nyes, tep, vag — es bujdn nd, hajt a gaz, Melyik sziili a masikat, — kerdes — ez-e, vagy amaz? Elmelkedes a kancsd felett Azt beszelik. edes eletparom! Hogy en mindig a bolondjdt jarom, Hogy nekem csak abban dll az elet: Ejjel-nappal tarsalogni veled. Nagy halalom, amidon beszelik: Hogy szememnek nem virad meg delig; Mert hozzam csak reggel jo az ej el, Es az Isten napvildga ejjel; S hogy meg ott is botorkdzva jarok Utamon, hoi sem gorongy, sem arok. Meglehet.... de rd kinek mi gondja? Korhelyebb az szazszor, aki mondja! Ez a vildg egy nagy rosz motola, Nem lehet sok jot beszelni rola; Jar, de hogy jar? jaj biz dssze-vissza, Mint a reszeg, ki eszet megissza. Az idonek vegnelkiili szala Ezredevek otafoly redja. Es mig a boles fontolgatva meri, S afonalnak veget el nem eri, Fontos semmisegen jot kacagva, Felkidltok, tolt pohdrt ragadva: Mi gondom rd! amely kez motolal, Gondja is van rd, a pdszma mint dll. Mondjdk: sok van most is a rovdson, S tul a renden inni rosz szokasom S megsiratja egykor, aki merte; A nagy harang fog fizetni erte... A bor ara, szent igaz, telik reg, S adossdgot hagyni nem szeretnek, De ha ligy lesz, mondok egy okos szot: Ki utol jon, zarja be az ajtot! Hat nekem, mely igert annyi szepet, Orokosen adds lesz az elet! Sokat vdrtam tole jo hiszembe ’, S mindig rosz penzt nyomott a kezembe! Bizalom volt e roszpenz, kindlom... S kinevetnek vele a vildgon! Furcsa! vannak, akik azt remelik, Hogy a jozansdgot ram beszelik; No hiszen ki fejet er re szdnja, Mondhatom: a borsot falra hanyja! Az intoszot en tobbe nem ertem, Hadd vesszek! hisz ugyis veszni tertem. S bar vegbuesut mondjak a vildgnak, Hirevel az nem lesz a kirdlynak. Bucsufenyben ugyis ifjusagom... Hej, maholnap lenyugodni latom! Kik szivemnek kedvesek valanak, Mint az arnyek este, elhalanak! Hit a remenynek, e torott kebelnek Mely sirjdban halvanyan pihennek. Szlvem a sir, fejfa kin felette, A csalodas, sirdsoja, tette! Pillaimrol a kony elmaradt reg, Oldalamndl jo kancsd! te vagy meg; Hej, maholnap el kell valni toled...! Most iszom hat, mig lehet, beldled!
