Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-24 / 19. szám

Bennem el tovubb Az eletrol beszelgettem egy kedves ismerosommel. Elmond­­tam neki, hogyan kepzelem el a jovomet. „Tudod, mi lennek — kerdez­­tem tole —, ha nem lehetnek ta­­nitono? Enekesno." Mivel eleg jol ismer, s mar tbbbszor hallott nepdalokat ene­­kelni, azonnal visszakerdezett: „Csak nem nepdalenekes?“ S ezt olyan hangsullyal mondta, hogy rogton ereztem, leertekeli ezt a mufajt. Nem feleltem, csak elmosolyodtam, de nem hara­­gudtam meg ra. Fblmertem, hogy ben ugy fog gondolkozni, ahogy el. A nepdalokat nagyapamtol — pasztor ember — tanultam, es kezdetben tenyleg csak megta­­nultam, de meg nem ertettem meg a nepdalenekles szepse­­get. Idovel erre is rajottem. Az enekles dromszerzes sajat ma­­gamnak, hisz kienekelhetem magambol banatomat, drbmo­­met. Raadasul egy szep enekkel masoknak is bromet szerezhe­­tek. Megertettem, hogy kottarol enekelni csakfelmondas, az iga­­zi az, ha mindez szivbol tortenik: sajat tudasunk es a hagyomany dolog, szent dolog, megis egy­re jobban kopik a hagyomany, es csak akkor nem hal ki, ha nem hagyjuk kihalni, vagyis megved­­juk sajat kozsegunket, varosun­­kat, jarasunkat, hazankat, ma­­gyarsagunkat. Reszt vettem Abaujszanton (Miskolc melletti kozseg) egy nepzenei tanfolyamon, ahol sza­­mos nepdallal lettem gazdagabb. Az eloadasokbol megtanultam, hogyan kell gyujteni a nepdalo­kat, mi alapjan kell dsszealli'tani egy csokrot, mi a kulonbseg a mudal es a nepdal kbzott. Kialakitottunk egy alkalmi nepdalkort, Szelrozsa neven, hisz szinte minden resztvevo mashonnan erkezett: tobbnyire Magyarorszag eszaki reszerol, de volt, aki a Balaton mellol. A Felvideket oten kepviseltuk: Grof Gyorgy es Szaraz Mark Nagykerrol, mindketten a Vass Lajos Nepzenei Verseny kulon­­dfjasai; valamint Veres Laszlone Geczi Anna Nagyidarol, Kiss Ka­­talin Dunaszerdahelyrol es en, Balazs Emese, Balogtamasibol. Az abaujszantoi es szerencsi fel­­lepesunkkor olyan egyontetuen szepen szolt az enek, mintha az nem erzi a dolog melyseget, csak azt latja, hogy ez egy kihalofel­­ben levo mufaj, es nem valami nepszeru. Igen am, de itt a sztarkodasnak nines is helye, hisz nem a szereples a legfonto­­sabb ennel a mufajnal, hanem az ember es az 6 lelke, mely orzi a hagyomanyokat. Aki nepdalt enekel, tudja a feladatat, ami egyben tevekeny­­segenek celja is: nepunk kultura­­janak megmentese, megorzese, „mesterseges“ apolasa, es ami a legfontosabb: a hagyomany mi­­nel hitelesebb tovabbitasa, mely olyan, mint a virag, ha nem gon­­dozzuk megfeleloen, elhal, meg­­semmisul. Igy gondolkoztam, amikor el­­kezdtem nepdalokat enekelni, es az embernek ugy kell elnie, ahogy gondolkozik, mert kulon­szerint, ehhez vegyul meg a df­­szites, mely szerves resze az eneklesnek, ami a lelkunk, lelki­­allapotunk hangja. Igy valik a zene igazan magyarra, igazan a mienke. Az enek jo dolog, szep A hagyomany szerint a „kisfarsang“ az oszi munkak utani megpihenes, a szent mihalyi vasarokkal, az dlla­­tok behajtasaval, es a pasztorok farkas-iinnepevel kezdodik. (Breier Pavol felvetele) erdo zugott volna. Vezetoink meg jobban kihangsulyoztak fel­­adatunkat: mi mindnyajan a kul­­tura hordozoi vagyunk, tehat: ne csak a nepzenei hagyomanyokat keressuk, hanem a mesemondo­­kat, tancosokat, kezmuveseket egyarant. Egymast segitve vegezzuk feladatunkat, igy mondhatjuk el, hogy nem eltunk hiaba, s nem tu­­nunk el nyomtalanul. Szechenyi szavai vezerelje­­nek bennunket: „Azokert elunk, akiket szere­­tunk. Azokert, akik igaznak tarta­­nak. A jovonek elunk: a szepert s joert, amit tehetunk." BALAZS EMESE Oszeledik mar az ido, Tornyosodnak a nagy felhok, Leszakadnak a nagy havak, Hegyet-volgyet betakarnak. Sirnak-rinak a baranyok, Panaszkodnak a juhasznak, Mondja meg a gazdcijdnak, Adjon szenat a juhanak. De a gazda csak azt mondja, Ki kell hajtani a gazra, Van meg avar a bokorba, Fladd egye meg szegeny birka. Elbodiil az dreg any a, Jo volt a tej, turd nyarba, Jo volt a tej, turd nyarba, Most a juhnak nines gazdaja. Oreg kos is rdtromfolja, Jo volt a tej, turd nyarba, Jo volt a tej, turo nyarba, Most a juhnak nines gazdaja. Ujvary Zoltan Szallj el, fecskemadar cimu gomori magyar nepdalgyujteme­­nyebol rr Oszeledik mar az ido Balazs Barnabas balogtamasi nyug­­dijas juhasz-szamado, akitol Emese a nepdalokat tanulta. Barna bacsi Gomor egyik legidosebb „notafaja“. (Bettes Istvan felvetele)

Next

/
Thumbnails
Contents