Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-09-10 / 18. szám
Radnoti Miklos Haborus naplo 1. Hetfd este Immdr a felelem sokszor sziven erint es neha messzi hlr csak neked a vilag; egyre regibb emlekkent orzik gyermeki korod a regi fak. Gyanakvo reggelek s veszes estek kozott, hdboruk kozt elted le eleted felet s most is ellened hajlo szuronyok csucsan villog a rend feled. Meg almaidban neha folotlik a tdj, verseid hona, hoi szabadsag illan at a reteken es reggel, ha ebredsz, hozod magaddal illatat. Ritkan, ha dolgozol, felig es felve iilsz asztalodndl. S mintha elnel lagy iszapban, tollal ekes kezed sidyosan mozdul es mindig komorabban. A vilag uj haboruba fordul, ehes felho falja fol egen az enyhe keket, s ahogy bond, ugyfeltve atkarol s zokog fatal feleseged. Radnoti Miklos naplojabol Akarhogy is van, Radnoti Miklos mindenkeppen a 20. szazadi magyar tortenelem es szellemtortenet egyik legkomolyabb temaja es tanulsaga. Egyszer mar kbzoltem tole naploreszleteket, sajnos annyira csupan regionalis szinten (a Szecsi Szoban, 1989), hogy a koztudatba nem is kerult be ez az irodalomtorteneti erteku informacio. Az egesznekaz a tenyerteke, hogy Radnoti Miklos gomori magyar zsidocsalad ivadeka eppugy, mint a Serken nevelkedett Kiss Jozsef, az Ady elotti nemzedek egyik kivalosaga. Furcsa, de igaz, hogy Radnoti a nevet epp arrol a Nemesradnbtrol vette fel, amely az elso magyar nepi-nemzeti gyermekverskbltot, Posa Lajost adta irodalmunknak. A csaladi neven Glatter Miklos nagyapja es osei a rimaszecsi zsido temetoben nyugszanak, edesapjanak Nemesradnoton volt szatocsboltja, innen kerultek a szazad elejen Budapestre. Radnoti emlekirataiban, naplojaban csak az itt kbzblt forrasokban emlfti meg osei szuldfoldjet, ahova fiatal felesegevel Babits halala elott egy hettel maga is ellatogatott. Radnotban talan meg ma is all egy resze annak a haznak, ahonnet az dreg Glatter jobb szerencse remenyeben Pestre kdltdzott. Az oregebbek talan meg tudjak, hoi volt. bettes Radnoti Miklos Naplo Runya, julius 28. Hetfo. Tegnap d.u. indulunk Pestrol, Klara noveremhez. Ideges utazas, ujabban irtozom minden helyvaltoztatastol. Isaszegen is megallunk, dermedten nezem az ismeros allomast. Hatvanon tul enged kisse a szorongas, nevrejtest jatszunk Fiffel. Runyaval es Lenartfalvaval megverem. „Szomoru nyaralas". Miert szomoru? — kerdi Fif. Hat... Paris helyett Runya... Igaz, — mondja, ket eve ilyenkor kiserted ki Wagnereket az Est-re... „Tul az ut felen art falva, a barack" — mondom s ez megvigasztal kisse mindkettonket. Boda kulonlenyomatat olvasom. Fif a Haboru es beket szemelgeti. Fol-foluti a kedvenc helyeken s melazva nezi a tajat. Kazlak masznak a dombokon. Atszaladunk a vasarnapi Salgotarjanon, a setany unneploi hosszan neznek a vonat utan. Siralmas, — mondom Fifnek. Bolint. Fuleken sokaig allunk, aztan „ismeros“ allomasok jonnek. Innen szarmazik a csalad... Rimaszecs, itt szuletett a nagyapam, az apam Radnoton. Csizfurdo, Lenartfalva. Kiszallunk. Az allomason Istvan ocsem, beulunk a fogatba, az ocskbs a bakra kapaszkodik a kocsis melle. Az enyhe gomori taj, tavol a hegyek. Nem vadregenyes, — reges videk ez, — mondja Fifavonatban. Istvan nem nagyon valaszol kerdeseinkre, nehezen baratkozo, bizalmatlan kamasz. Minden alkalomal ujra meg kell hoditani. Pali, a fiatalabb konnyedebb. Baratsagos vigyorral fogad. Athajtunk Hanvan, a templom elott Tompa mellszobra, az egyik hazon emlektabla s furcsa — en arra gondolok, hogy Arany Janos hanyszor frta le ezt a falunevet a Tompanak kuldott levelek boritekan. Hanva... Hamva... jatszott 6 is a newel. S mar Runyan vagyunk. Egy orat jottunk Lenartfalvarol, a lovak gbzolnek. Klara nyugodt mosollyal jon felenk, boldog, Fif a kedvence, nem szereti a varosias „maskarakat“ es Fif kontyot hord, mint 6 es nem festi az arcat, szajat, kormet...3/4 9-re erkezunk, vacsora s beszelgetes ejfelig. Rengeteg csillag esik. Sokan halnak meg, — mondja Pali. A haboruban, — jegyzi meg Istvan. Klara tizenegy eve ozvegy, egyedtil gazdalkodik itt. Telen meg a ket fia is iskolan van. Most aratnak, panaszkodnak, hogy nem kap szalonnat az aratoinak, a magtarbol nem tudja kihajtani a patkanyokat, de maga sem veszi komolyan a panaszait. Erb's asszony, sosem elt konnyen es sohasem akart konnyen elni. Soka alszunk, hosszan reggelizunk. Most tizenegy bra. Egy kis asztalt es egy karosszeket hoztunk ki Palival, ulok a gore arnyekaban es folytatom az otthon abbahagyott Tibullus-fordftast. A gore ereszerol apro pokok ereszkednek ram, idegesftenek. iulius 29. Tegnap ebed utan a birtokra kocsizunk Klaraval, a Madzagra. Klara hajt, Tigris, az oreg feher kanca, neha lepesben jar, neha megall. Megvarjuk mig kipiheni magat. Az ut felenel kinyilik a taj, a csodalatos Sajbvolgye, egymasbafuto dombok, szeli'd s megis kimert hajlatok... Bizony, — koveti a tekintetemet Klara (Tigris epp ujra pihen), tudod mit frt Tompa valaszul mikor Miskolcra hivtak papnak? — ? — Hanvai papnak hamvai Hanvan hamvadnakel... Kinn aratnak. Golyas videk ez. Usznak a levegoben s komolyan lepkednek az aratok nyomaban. Szedik a szocsket, kaboczat. majus 17. Hosszas tunodes, halogatas utan Irak Komlosnak: Kedves Baratom, mindenekelott ne haragudj, hogy egyhetes kesessel valaszolok leveled re. Ennek egyik oka hanyagsagom es nehezkessegem, ez tudom, nem enyhfto korulmeny, de a masik ok mindenesetre felmentest ad: nem akartam nehany sorban valaszolni Neked, nem akartam csupan a kerdesedre felelni. Azonban essunk at elobb ezen, ez az egyszerubb resz. Termeszetesen felreertes tortenhetett, azert „termeszetesen“, mert szinte megszoktam mar, hogy a mondasok nem ugy kerulnek tovabb, ahogy elhangzottak. Nem vagyunk„facheban“, csak elhidegult kozottunk a baratsag a zsidokerdesben... stb. (s ezt oszinten fajlalom). Legutobb Vihar Belaval beszelgettem ilyen kerdesekrol s o Rad hivatkozott valamelyik ervevel kapcsolatban. Mondtam, hogy Veled sem ertiink egyet ebben, stb... ennyi az egesz, szo sines semmi haragrol, vagy masrol. Viszont barati mozdulatod, hogy e nehany sort megfrtad, s az, hogy e kerdesben nezeteimet hallomasbol ismered, mint irod, indi't arra, hogy ne csak a fontieket irjam meg Neked. Ugy emlekszem, hogy mi beszelgettunk ezekrol a dolgokrol, s ha Te nem emlekszel, megis meg kell magyaraznom magatartasomat s hogy miert utasftottam vissza ketszeri szi'ves szerkesztoi meghi'vasodat (Ararat-almanach), miert nem csatlakoztam munkadhoz, miert hidegult el a viszony koztunk, miert helytelenftem vallalt szerepedet, kritikai szempontjaidat, stb. Igyekszem megmaradni a levelforma keretei kozt s ha itt-ott talan toredekes leszek, folytasd, legy szives a gondolatot, hisz nem uj es nem ismeretlen elotted, igyekszem a mufaj lazabb torvenyeivel kisse kenyelmesebbe tenni ezt a nehezkes explikaciot.
