Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-27 / 17. szám
illetGen naprakAszen termdszetesen semmit. Emberi tartAsom szempontjA- bAI azonban mindent. Optimista 6s versenykdpes AnbecsulAst, magyarsAgtudatot, tAbb munkAra AsztAnzd valahovA tartozAst, jA Artelemben vett buszkesAgArzetetis. RAIAtAst Kelet-KA- zdp-EurApa probldmAira, As egy — ma mAr tudom — naivan leegyszerO- sltett, de tettre AsztAnzd, pozitfvjAvdkdpet. Hangsulyoztad, hogy a 21. szAzad iskolAja hatAsrendszerAnek fontos feladata kifejleszteni a tanulAkban a valahovA tartozAs ArzAsAt, a hasznossAgtudatot, a feleldssAgArzetet. Hogy agiobAlis pedagAgia .visszacsapAs' az Asszemberi vesz6lyeztetetts6g Arzetre. Az An iskolAmtAI, az Alma Matertdl ezt szinte mind megkaptam mAr 40—50 dwel ezeldtt. Azt tanultam, hogy a tArtdnelem, az irodalom jellemzdjegye a ,csak azArt is". Ez a csak azArt is (Szerb Antal), a dac (SzabA Dezsd, Babits), a mdgis-morAI (KirAly IstvAn) nemzeti ismArv, imidzs. Kifejezi egykisebb, gyengdbb kAzAssAgnek az erdsebbel, nagyobbal szembeni helytAIIAs kAtelessAgAt. Atdreztuk a feleldssA- get, hogynemcsakAnmagunkdrt, mA- sokArt is kAtelesek vagyunk helytAllni. A legnehezebb iddkben megszAlalt bennunk a ,csak azArt is", az AnfelnemadAs. Magamra vonatkoztatva: egyetemi tanulmAnyaim elsd AvAben — nyelvi nehdzsdgekkel kuszkbdve — JAzsef AttilAt iddzgettem: ,Neml Nem I—kellene kiAltoznom /s azt suttogom: igen, igen/hogy a sors ringatAzAst hozzon, /a tenger sfrAs vizeiben". S An a tAbbieknAI nagyobb szorgalommal kompenzAltam nehAzsdgeimet, terhemet. A harmadik Avfolyamban a sorsom szabta, de a szfvesen As Ankdnt viselt teher tAbblettA, Artdkkd vAlt. Mert az elsd Avekszorgalma vdremmA left, elmA- lyultebbA tett, a magyar szakirodalom ismerete pedig szakmai fogalomrendszeremettettepredzebbd. A csak azArt is szorgalmazta szorgalmam eredmA- nyekAnt pedig a negyedikben mAr az Avfolyam-elsdk kAzAtt szerepeltem. Az- Ate is az diet minden buktatAjAn ez a mdgis-morAI segltett. Ezt kaptam a mi iskolAnktAI. Nehdz teher, de Ardemes dpelni...—hangzott vdlasza. Stflusosan mi m&st is kfv6nhatn6k az uj tanbv elejhn pedagdgustdrsaimnak 6s a tanuld ifjus6gnak: sikerekre bsztbnzb, teherb(r6sukat nbvelb ,csak az6rt is“-t. M6ZSI FERENC A latvany nem volt vegkepp ordmteljes. A vonat lassan vonszolta at magat a Karpatokon. Itt-ott egy-egy fahaz a hegyoldalon, fenyveserdok alatt. Ami tetszett, a termeszet tetszoleges erintetlensege volt, a szabalyozatlan patakok es a szantatlan termofoldek viragzasa. Kolto baratom... Messzirol is feltunt, mennyire megbecsulik azt a keveset, ami megmaradt— magahoz a puszta letezeshez. A nehany ar loval felszantott foldet ugyancsak surun meghordtak tragyaval. A tobbi termi, csak ugy termi a gyogynovenyt. Mennyi mehest lehetne ide telepiteni! Ahogy lembergi baratunk Lvovban elbucsuzott es leszallt, elkezdtem magam is kaszmalodni. A vonat nem sokat kesett, csak 2 orat, ami meg ilyen szep verofenyes napon is szokatlan a helybelieknek, mert altalaban ugy 4-5 orat szokott. Idobol van errefele a legtobb. A ternopoli allomason legalabb 5- 6, szep lassan rozsdallo, csukott vagonokbol allo hofeher szerelveny var a jobb idokre. Nines mit vinni, nines mit hozni; ez itt most teljesen ilyen. A vasuti palya kozeleben lathato lerobbant gyarak es mezogazdasagi telepek is a nalunk tapasztal hato posztkommunista, gazdasagi viszonyokat szemleltettek... Rozsda, gaz, dudva es a lanyokon a „moher“. Mar-mar majdnemhogy vegkepp elkampicsorodtam (igy gomoriesen szolva), ha nem vart volna ott kbltobaratom harmadik felesegevel es negyedik sogornojevel, hogy nahat, milyen expressz ez a moszkvai, ma csupan gyenge 2 orat kesett!!! Ez az utazas kesobb visszatert almomban is. Akkor szinten halokocsi val utaztam, ahol egyetemista lanyok szolgaltak fel. Ebren nem teteleztem volna fel roluk, hogy almomban kilopjak a taskambol az uvegeket es a csokoladet. Aztan meg nem is vart az allomason senki. Igy tanacstalanul koboroltam Ternopolban a toparti szomorufuzek alatt, es azon gondolkodtam, hogy fogok en innen hazamenni. A valosag kulonben az, hogy errefele az emberek nyfltak, vendegszeretok es sokkal elesebben mutatkoznak bennuk a szegenyseg pozitfv es negati'v tulajdonsagai. Ez nem Genf, Lausanne, Zurich, nem a gazdagok unalmasan szurke kozonye. Sokkal szelsosegesebb a gyulolet es a szeretet is. Irantunk, un. kelet-kozep-europaiak irant is. Lehet, erre utalhattak, mikor azt kerdeztek, hogy nem felteme hozzajuk csak ugy, majdnemhogy egy szal reklamszatyorral bealh'tani. Mindenemet magammal hordom, mondtam gorogbsen. De ez nem is annyira erdekes, ami szep volt a latogatasban, az a helyi festokkel es ertelmisegiekkel eltoltott estek, sorozeseink ikonszeru, elenk szfnekkel vibralo modern festmenyeik, a valltaskabol mutyiban elokapott hazipalinka, szamohonka. Azota itthon is ujra mindenen megerzem a cukorpalinka fzet... Szep varos Ternopol, majdnem minden epulet a Monarchia szecessziojat idezi. Az utcak mar majdnemhogy gyanusan tisztak, csikk, papir sehol, a verebek eppugy ehen pusztulhatnak, akarcsak Svajcban. Csak az ok nem egy es ugyanaz, bar ez is Europa. S az ukranoknal az oroszokat mar csak a magyarok vagy a lengyelek szerethetik jobban. Baratom, akl az ukran politikai foglyok es uldbzottek muzeumanak az igazgatoja, elvitt husz kilometerre levo szulofalujaba. Mit mondjak, mintha idogepen 1962-ben kbtottem volna ki. A poros uton tyukok furodtek a porban, loval szantott-vetett a paraszt, egy udvaron asszony obegatott, mert negy szep tino belement a vizes loherebe, s hogy felpuffadt, elpusztult. Szlavo karomkodott, hogy csak hamarabb odaertunk volna, 6 a bicskajaval... De mindez csak a volna... A szulbfaluban megneztiik Tarasz Sevcsenko ukran nemzeti kolto mellszobrat is. Abbol lett az a nagy baj. Baratom 1967-ben keszi'tette szurokkbbol, es ez az oroszoknak meg az akkori hatalom kepviseloinek nagyjabol annyira tetszett, mintha nalunk Eszterhazy Janosnak allitottunk volna emieket. Volt is az udvaron annyi Volga! Az egesz csaladot ket napig vallattak. BETTES ISTVAN (folytatjuk) ... es szulofaluja
