Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-13 / 16. szám
Burmai nepmese Szalmat eszik a kiraly F ogta magat egy szep napon a kiraly: almhat oltott, es egyetlenegyszal kiserovel setara indult szekvarosaban. Hat egyszer csak meglat egy oregasszonyt, amint eppen rizst hantol. A szalmat mind eldobalta, hanem annak olyan, de olyan edes volt az illata, hogy a kiraly egyszeriben megehezett erre az ingerlo szagu csemegere. Megprobalta lebimi etvagyat, de alig tett nehany lepest, megiscsak urra lett rajta az ehetnek; visszaktildte hat szamysegedet: hozna neki a megahitott szalmabol. Igencsak megrdkdnyddbtt a szamyseged a kiilonos kivansagon, s hajtogatta erosen, hogy a szalma nem kiralyi eledel, hanem disznoknak meg teheneknek valo. De a kiraly csak nem hajlott a szora; hat vegiil a szamyseged nagy vonakodva megis elhozta a szalmat, es a kiraly nagy elvezettel megette. Amikor aztan jollakott, igy szolt a szamysegedhez: — Ha pedig errol barkinek egy szot is szolsz: jaj az eletednek! Hanem amikor hazaert a szamyseged, egyre inkabb nyomta a begyet a meselhetnek. Evett is, aludt is, enekelt is — mindhiaba: nem menekedett az ingertol. — Ha legalabb megsughatnam valakinek! — gondolta magaban. Eltelt ket nap, harom is, a szamyseged meg valosaggal betege lett a nagy titoktartasnak, a beszelhetnektol meg csak nem szabadult. Vegiil mar nem birt magaval: mint a szelvesz, kirohant a hazabol, s erdot-mezot tiive tett valami csendes kis zug utan, ahol kedvere szelnek ereszthetne a mondokajat, de ugy, hogy senki emberfia meg ne hallja. Meg a folyora is kievezett, hanem ott attol felt, meghallhatnak a halaszok. Akkor elment a temetobe, de ott meg a sirasok miatt nem merte kinyitni a szajat. Mit volt mit tennie: bevette magat az erdo siirujebe, fejet egy ven fa odvaba dugta, es sebesen elsusogta: — Szalmat eszik a kiraly! Szalmat eszik a kiraly! Ettol aztan menten megkonnyebbiilt, es megnyugodva hazatert. Teltek a hetek, multak a honapok, s egy szep napon a kiralyi palota idojelzo nagy dobja felmondta a szolgalatot. Elment a dobkeszito-mester az erdobe, uj dobnak valo fatorzset keresni. Hogy tortent, hogy nem: eppen azt a fat valasztotta ki, amelyik a szamyseged nagy titkat rejtette magaban. Hamarosan el is kesziilt az uj dob; valosagos mestermuvet sikeritett belole a kiralyi dobkeszito. Csodajara jart a nep, csodajara az udvaroncok, de bizony meg maga a kiraly is. Rendeztek nagy dobavato iinnepseget, hetorszagra szolot, s az egybesereglett tomeg visszafojtott lelegzettel varta-varta a nagy dob elso dondiileset. Meg is perdiilt a csodalatos hangszer, de lett is nagy ribillio! Mert nem azt dondiilte bizony, hogy: — Bumm, bumm, bumm! de nem am! Azt peregte-fecsegte: — Szalmat eszik a kiraly! Szalmat eszik a kiraly! Nagy Zoltan illusztracioja Bettes Istvan Sepres szornyu konnyu sopru eredj mar te mafia sutyuke mutyuke liityuke ha en seprek nekifekszek szakad a szal ha en seprek konnyu nektek sepregettek ha en seprek nekifekszek szemet ide szemet oda hoi a szemet szemet oda repedesbol hasadasbol nyelet fogom - recseg a fa szemet ide szemet oda Gyufadrom kibujtam a skatulyabol kibujtam a skatulyabol- vihancol a gyufa s langol nem torodom a vilaggal nagyobb langgal kisebb langgal sercegovel szikrazoval pisla fennyel langszoroval mennydorgovel szirtrazoval gorogtuzzel torok tiizzel ken szagaval kalyhabuzzel kibujtam a skatulyabol kibujtam a skatulyabol vihancol a gyufa s langol
