Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-13 / 16. szám
Miroslav Demak * III. Richard Megszolnak gyakran III. Richard Te jo kiraly te mihaszna ember Majd mikent 6 egykor te is rajossz arra hogy igazad s a vilag minden elvarasa a testben mindig tuloldalra esik akkor ne egerutra valo de jo hard men utan nezz Ha nem tersz vissza nem veszitesz csatat s ha nem tudod mily nyom marad utanad mert hiszed Igy ures eppen ezert tiszta Nem javallom hogy nyomaid vizsgalgasd inkabb a bokrot figyeld hova egyszer koronad elgurult lasd megrokkant lebenult labad mindazt mi mar ugysem tortenik meg Ne szold hat meg III. Richardot a jo kiralyt a mihaszna embert Megismeres Vegre hat teged is megtort a papfr fenykepek levelek telefonszam Ezektol a szelhamoktol tobbe nem szabadulsz s a fulednel allando susogas Mint az a ket ut arrafele ahol a helyek minden vandor utan utjelzot valtanak Az Tulajdonkeppen mit is tudtok ti a madarakrol Repiilnek szarnyaik vannak Van tollazatuk feszkuk es tojasaik bennuk Negy zoologiai konyvben tanulmanyoztam oket es egy evig figyelgettem a madarakat Kikerdeztem erdeszt parasztot aggastyant Mindegyikuk a madarakrol beszelt es kulonfelekeppen velekedtek Es en meg mindig nem ertettem mi az hogy madar Egyet megceloztam s meghuztam a ravaszt Mar elmondhatok a madarakrol mindent Az a piciny nedves elettelen test az a madar A megismeres mindent szetszakit Havazik es emberek vannak es emberek csak voltak Zuhansz Micsoda fajdalom ha meghal egy szal virag Hova tuntel kezem * Vajdasagi szlovak kdltd (Bettes I. fordftasai) A holdbol legombolyftott ezustszal fuzte ossze aznap a targyakat, tetova mozdulatokat, a szel csiklandozo orvenyleset a fulkagyloiban es a meghitt fodrokat s rezduleseket annak a szelid tengerszemnek a folszfnen, amely ott csillogott minden ember bensojeben. Tudta, a vilag vege az lesz, amikor a tengerszemek sorra megvakulnak. Par napja meg azt hitte, hogy hideg, akar a hold. Megfoghatatlan teher nyomasztotta, mintha egy oklomnyi olomdarabot vonszolna a gyomraban. A karosszekbe roskadva orakon at bamulta a falat. Gondolatok se latogattak meg, csak az az oriasi, szurke suly. Meg a vegbelebol elotorni kfvankozo fingokra sem emelte meg az ulepet. Bele merevedett minden. Ha bort ivott, egett a nyelocsove, tuzelt a bele. Hagyta a fenebe. Amerre elhaladt, sorra szetlotte a neonlampakat. Az utcara sotetseg borult. Basszus a dordules gyilkos robaja, a kovezeten ripityara toro buraszilankok a szolokiseret. Kedvelte ezeket a bekebeli idoket, csak az bantotta, hogy visszafele mar nem johet biciklin, mert ugyebar kilyukadna a gumi. Odahaza leparkolt, fogta a seprot, vodrot, szemetlapatot es gyalog indult neki a vaksotet utcanak. Ket ember kaoszabol szuletett. A kaosz szintere egy gyurott lepedoju, nyikorgo vasagy volt, ket vadul szeretkezo, meztelen zurzavaroval. Neha ugy gondolta, arra iteltetett, hogy atfetrengjen az elet gancsokat veto kavargasan s pordgjon, mint egy kozmikus bugocsiga. Kbpkodott a szelviharban, es uvoltve keverte a szart. Hogy a zurzavarbol kristalytiszta gyemantot csiszoljon, az mar sokkal ke-Fodor Katalin illusztracioi
