Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-08-13 / 16. szám

Mikor, mennyit, hogyan egyiink A termeszetben minden bizonyos rit­­musban zajlik, es ez erv6nyes az em­­berre is. Eleg, ha a 24 or&s napi pe­­riodust vessziik figyelembe: ennyi ideig tart, amig a Fold a sajat ten­gelye koriil megfordul. Azt tudjuk, hogy az embernek koriil­­beliil nyolc ora pihenesre van szuk­­sege, de az nem magatol ertetodo, hogy a fennmarado iddben ketszer vagy esetleg otszor kell taplalkoznia. Mindegyikunknek egy bizonyos rendszer szerint kell dtkeznunk, hisz kuldnbozo munkat vegziink, mas­­kepp piheniink es elterden taplalko­­zunk. Elsdsorban el kell gondolkodnunk azon, milyen hatassal van az etel az emesztorendszeriinkre es ezaltal az egesz szervezetunkre. Az etelre mint energiaforrasra van sziiksegiink. De tudatositanunk kell, hogy nem do­­balhatunk magunkba dssze-vissza mindent, amire eppen etvagyunk van. Gondoljunk arra, hogy ilyen modon milyen kart okozhatunk sa­­jat magunknak. Igaz, primitfv a pel­­da, de nagyon jellemzo: az auto sem megy mas hajtoanyaggal, csak benzinnel vagy gSzolajjal. Minden etel ingerli az emesztorend­­szert, megpedig kulbnbozdkeppen. Negy csoportba oszthatjuk ezeket: 1. Az etel alakja (folyadek, kasas anyag, kemeny allagu stb.) 2. Az etel homerseklete (a hideg es a forro etelek kozti kulonbsegek) 3. A vegyi osszetetele (savanyu, lu­­gos vagy kdzombos) 4. Az etel mennyisege A taplalekunkat jol szet kell ragnunk, ne egesz darabokban nyeljuk le. Ha nem ragjuk meg kellokeppen, szetfe­­szitjuk vele a gyomrot, csokkentjuk an­­nak teljesi'tokepesseget, es olyan alla­­potot idezunk eld, mintha beteg volna, pedig maga a szerv egeszseges. A gyomor kiegyenliti az etel homersekle­­tet. A hideg taplalek osszehuzza az ereket, tovabb van a gyomorban. Ezzel szemben a meleg etel kitagitja az ere­ket, kivalasztodnak az emeszteshez szukseges nedvek, a gyomrot muko­­desbe hozza. Tehat az etelnek es az italnak nem szabad sem tul hidegnek, sem tulsagosan forronak lenni. Eveskor megtoltjuk es kitagitjuk a gyomrot es a beleket, amelyek egyeb­­kent leiohadtak. Mivel nem minden etel egyforman emesztodik meg—ez az al­­lagatol es az osszeteteletdl fugg —, elo­­szor altalaban a folyekonyabbat, majd fokozatosan a surubbet kellene fo­­gyasztanunk. Azt is jo ha tudjuk, med­dig tart bizonyos etelek emesztese. 15—20 percig a gyumolcs, az ala­­csony kaloriatartalmu italok, teak, levek 1 -2 oraig a tej es a folyekony tejter­­mekek, levesek, zoldsegek 2- 3 oraig a huvelyesek, a burgonya, tesztafelek, tojas 3- 4 oraig kenyer, peksutemeny, ba­­romfi, hal 4 es tobb ora a husok es hentesaruk emesztese. Ami az etel mennyiseget illeti: inkabb kisebb adagokat fogyasszunk, mert a nagy mennyiseg megterheli a gyomrot. A kevesbe nehezen emeszthetdbol is a sok megneheziti az emesztest, es ez is hosszabb ideig marad a gyomorban. Tanulnunk kellene, illetve a kello tanul­­sagot is illik levonni: ne fogyasszunk olyan etelt vagy etelkombi naciot, amely mar egyszer artott. Ez altalaban akkor fordul eld, ha nem megfelelo az ossze­­tetel, vagy hovel fogyasztunk valamit— peldaul latogatas alkalmaval, vagy ami­­kor meg „a szemunk mindig enne“. Ha kulonbozd eteleket fogyasztunk egyszerre, a gyomor ezt a kevereket ku- Ibnbozdkeppen emeszti, mivel mind­­egyik etel maskepp ingerli, tehat nem tokeletes az emesztes. A helytelen etel­­kombinacio klasszikus peldaja a suit serteshus kaposztaval es knedlivel, amit meg sorrel „6blftunk le“. Nem vo­­nom ketsegbe, hogy sokaknak fzlik, de a szervezet csak egy bizonyos ideig ke­­pes elviselni az ilyen „tamadasokat“. Az ember aztan kellemetlenul meglepodik, amikor egyszer csak a korhazba kerul vakbelgyulladassal, az elfakadt gyo­­morfekelyevel, vagy ha megtudja, az epeje, illetve a veseje tele van kovel vagy szfvinfarktus veszelyezteti. Ilyen­­kor mar hajlando leszokni a dohanyzas­­rol, elkezd esszeruen taplalkozni, rovi­­den: megprobal rendet rakni az elete­­ben. De erre sem mindig mindenki kepes. Addig vedjuk az egeszsegunket, amig van. Tartsuk be bizonyos rendsze­­resseget, mert minden rendszertelen­­seg artalmas. Idovel ugyanolyan rendszert alakft­­hatunk ki az uritesben is, mint a tapla­lek felveteleben es az emesztesben. S vegul egy klasszikus idezet: „A vendegsegnek ugyan tarsadalmi jelen­­tosege van, azonban ott a leleknek, nem pedig a gyomornak kell feltoltddnie." DR. LUBICA PETERAJOVA I. Tortenelemtanarom annak idejen nagy gondot fordi'tott arra, hogy diakjait az illemszabalyokra is megtam'tsa. Gyakran fi­­gyelmeztetett hibainkra, az etikett elleni vetsegeinkre. A vi­lag torteneseinek magyarazataba is mindig belelopott vala­­milyen kis „civil“ torte neteket, amelyek hattereben mindig ott lappangott az illedelmes viselkedesre iranyulo valamelyik sza­­baly. Egyszer peldaul arrol beszelt — s ezt egy eletre megje­­gyeztem —, hogy ha valakivel egy helyisegben vagyunk, s az illeto telefonhfvast kap, nem szabad odafigyelnunk a be­­szelgetesre. Valamilyen modon le kell foglalni magunkat — kotorasszunk peldaul a taskankban, lapozgassunk a jegyzet­­f uzetunkben, valamilyen konyvben vagy ujsagban, vagy egy­­szeruen csak nezzunk kifele az ablakon. Nagyra becsult tanarunk azonban nem szolt a mobiltele­­fonokrol. Nem is tehette, hisz akkoriban meg nem ismertuk azokat. Most hat ki mondja meg nekem, mit tegyek, ha a vil­­lamosban Silva az egyik kezemben a bevasarloszatyrokkal, a masikkal a fogodzoba kapaszkodva a mellettem allo fiatal­­embertol ezt hallom: — Emelje fell — Tessek? Mit emeljek fel? — kerdem tole artatlanul, de 6 nem vesz figyelembe. Felem bamul, az igaz, de mintha ke­­resztulnezne rajtam. Mi baja lehet? — gondolkodom. Csak nehany pillanat mulva veszem eszre, hogy a fulehez mobil­­telefont szorft. Igyekszem nem hallani a beszelgetest, de sehogy sem si­­kerul, az ifjonc tul hangosan beszel. S az a legjobb az egeszben, hogy meg 6 vet ram gyilkos tekinteteket. Gondo­­lom azert, mert nem ohajtja, hogy halljam a telefonalasat. Vegul csak annyit mondok magamban: illemszabalyok ide, illemszabalyok oda, fo, hogy az emberek beszelgessenek egy­­massal! II. A mobiltelefonokat azert talaltak ki, hogy megkonnyitsek az emberek munkajat, elsdsorban a legfontosabb embereket, akiknek allandoan keszenletben kell lenniuk, tekintet nelkul arra, hogy eppen ebedelnek, alszanak, autot vezetnek, vagy, bocsSnat a kifejezSsSrt, a vecen ulnek. Mindenek folott fon­­tos szemdlyek, foleg tanacsaik, utasitdsaik vagy beleegye­­zesuk lehet minden pillanatban nelkuldzhetetlen. Termeszetesen, nem vagyok a mobiltelefonok meghitt ellensSge, csak azert ironizalok, mert nekem nines ilyen mobilom, s bizony, nem egyszer kerultem olyan helyzet­­be, amikor igazan jol jott volna. Ezert tehat, mivel irigylem a mobiltelefonok tulajdonosait, hat egyfolytaban szapulom oket. Tortent egyszer, amikor korhazban voltam, hogy egy uri­­ember, aki feleseget jott meglatogatni, nem volt kepes szol­­ni nekem, hogy hfvjam ki a nejet a szobajabol. Aznap nem volt latogatas, az en fiam is csak egy percre ugrott be hoz­­zam, hogy megerdeklodje, hogy erzem magam. A folyoson beszelgettunk, az osztaly bejarati ajtaja mellett. Az illeto ur legalabb otszor elment mellettunk. Latta, hogy pongyolaban vagyok, tudhatta, hogy csakis paciens lehetek. Megkerhetett volna, hogy hivjam oda a feleseget. Ezt mindenki igy csinal­­ja, a latogatok ugyanis nem mehetnek a korterembe ezen az osztalyon. Az emh'tett ferfi sem eldszor jSrt itt, jol tudta, mi­lyen a gyakorlat. Ehelyett mit csinalt? Bordolila zakojabol elo­­vette mobiltelefonjat, kitarcsazta a korhaz telefonkozpontjSt es a mi osztalyunk mellekvonalat kdrte (persze, ezt abban a pillanatban mdg nem tudtam). A folyoso kozepen megesdr­­rent a telefon. Mivel az ebedet kovetd pihenojet „elvezte“ min­denki a korhazi agyon, senkinek se volt kedve a telefonhoz csoszogni. Nekem is nehezemre esett a jaras, de legalabb nem kellett az agyrol lemasznom, igy hat en emeltem fel a kagylot. — Kerem az X. Y. holgyet ebbol es ebbol a szobabol —, mondta a telefonald. Odatotyogtam a megadott szobahoz, kihfvtam a keresett szemelyt. 6 a telefon fele vette az iranyt, de kozben meglatta a ferjdt, aki hevesen integetett fele a mo­­billal a kezeben, jelezve, hogy o telefonalt. — Leteheti a kagylot — mondja nekem a holgy. En meg, mint akit leforraztak, tipegtem vissza a telefonhoz. Meg szerencse, hogy van mobiltelefon a vilagon! Legalabb beszelgethetnek egymassal az emberek. A bordolila zakos ferfi is odaszolhatott a felesegenek. FIALA ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents