Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-30 / 15. szám
Kemeny Katalin l^' Ahogy az uj utazdk betodultak, ugy preselodtek ki a mar vegzett novendekek tenfergo, osszetapadt furtjei. Egyik sem hitte el sem a vizsgabiztosnak, sem a kelyhet sziniiltig tolto presbitereknek, hogy a voros togat felvehetik, s a szentseget, mint a bizonytalan forrosagu vasalot, csak elozoleg megnyalt ujjal mertek erinteni. Belepni, batran, fejest! Egy, ketto, ha — Igen, de hova? A legnyomas azonban taszitott. A halva sziiletes felelmetol iildozve felemeltek vibrald lakkcipdjiiket, de az arok masik partjat ki latja? A kapun kiviil, a vedoorseg mdgott fekiidt a kiszolgalt tamtd holtteste. Eleinte fel sem tunt, de az alomkorosak, majd a megatalkodott keson jovok (harom keses egy igazolatlan ora), majd az egesz osztaly nyiizsgott koriilotte, ha nines ott Odon, az okos, szettapossak, hullamergezes. — Hiaba tanito, hiaba hulla, elso a szemelyazonossag megallapitasa. — Ostoba! A Converzations-lexikon szerint szemelye csak elo egyednek — — Sot, ellenkezoleg, most dcriil majd ki, hogy tulajdonkeppen — Okos Odon: — Legyiink oszintek, kortarsaim, valljuk be, erre az esetre nem vagyunk felkesziilve, korantsem a mi hibank — Korusban: — Hibatlanok vagyunk, artatlanok vagyunk, ok az okai, az o buniik — — Ugy van, csakis ok, s ez a mulasztas ilyen elokelo es draga neveltetes mellett — milyen hiany! — megbocsathatatlan — — Helyes, helyes! — Megint o gyujt, a csirkefogo. — Mit akarsz? Te ugyse tudsz. De Csokor Benedek, a mintatanulo mar keresztiil is vagta magat a bambakon, kezeben az evzarora szant bokreta: — Most mit tcgyek, iidvozlo versem tartalma ellcnkezik — A halott irant is ki lehet fejezni a tiszteletet es halat. — No, ilyen tulzok azert nem vagyunk. — Tehat a szembesites — — Jo, csak ne velem! — No-no, megint tuloz. —Akarom mondani, az azonossag megallapftasa — — Azonossag? — Kivel? — Talan te tudod a nevet! — A nevet?! — A nevet sosem mondta! — Eltitkolta! — A sajat tanitvanyai elol! — Peldatlan. — Biztos maga sem tudta - -— Itt van, megvan, a kabatjaban a zsiros monogram, a masik betu kikopott: H — H! — H? — HA!HE? — ha, ha-ha, he-he. Ho-ho — csalas, hiszen a ha betut le sem irta soha. — Lehet, hogy Hans. — Eh, akkor Wurst lenne. — Akkor Hyppolitus. — Melyik, a vertanu, vagy az, aki visszautasitotta mostohaja szerelmet? — Mi a kiilonbseg a ketto kozott? — Hammurabi. — Eh, az csak szeretett volna — — Akkor a masik rabbi, valami chasid — — Puff, ez Xaver, latszik, nem ismered az abc-t! — Chasid? Le a zsidokkal! — Legyen Hieronymus. — Csak semmifele hieros! — Akkor Homerosz? — Hat vaksi volt, az igaz. — Histrio? — Juj, le ne rantsd a maszkjat! — Talan Arcipestre de Hita? — No, a kis termetu noket en se vetem meg, de ez itt mit ertett —? — Husz? — Az egetnivalo, nem bannam, vagy csak elonev, es hugenotta? — Ugyan, papista volt. — Tehat Hetedik Gergely. — Xaver, ne hergelj — — Bocsanat, de en a cirill abc — — Vagy herceg? — Ez? — Vagy egyszeruen hajotorott, — Vagy habarcs, — Vagy homo — — Te diszno! — Honorius! — Azt mar nem engedelyezziik. — Heureka! A harangonto hajdu! Emlekezhettek, drokosen a harmdniarol — — Legyen hat Hermodoros. — Te golyho, a torvenyekrdl sejtelme sem volt. — Hacsak nem maga Hermesz. — No-no, miert nem eppcn Heliosz, Hyperion fia? — Nem lehetetlen, hogy Hadrianus — — Csak hagyjuk a csaszarokat — Aha, ertem! — Szoval azt gondolod? — En?... — Na, ne feljetek! — Ne szegyelljetek! — Bokd ki mar! — Henrik! — Ez? — Hat nem en? — Akkor mar en! — Miert nem en? — En — En — En-— Mifele Henrik, ki az? — Nem is ismerem! — Halal Henrikre! — Humbug az egesz. — Horror vacui — Hiaba. — Halott. — Hamu. — Ha ugyan... — Mindenesetre hulla. — De lassuk, mit muvel ott az a hivatasos hullafosztogato Odon! Odon, a kituno, a faradhatatlan mar a kiiszobatlepes elott elsonek gyakorolta tanult mesterseget, villamgyorsan bontotta ki aldozatanak mellenyzsebet. A benne talalt iratot felolvasta: A megkiilonbdztetd ertelem tizparancsolata Ne formalj magadbol sablonokat. Az ltelobiranak nines igaza, de igazsag az, hogy az iteletet elfogadjuk. Mielott indulsz: bocsasd meg a magad vetkeit. Minden szamitas kulcsa: ne komplikalj. Az asszonyoktol neviiket ne kerdezd. Adj nekik szep neveket, hogy azza valjanak. Meg akarod talalni az idot? Vcszitsd el azt, es valjal magad idove. Meglasd: a halal nem sebez mcg. Vigyazz, nehogy a vilag mergeve valj: ossze ne teveszd a komolysagot a szomorusaggal, a hamis bort a deruvel. Szellemi vagyont ne gyujtsel: logy alazatos, mint Isten. Jo cselekedeteidet feledd el. Nehogy embertarsad szomszedjava valjal. Deus absconditus: Vard meg, mig jon.
