Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-16 / 14. szám
homas Gray Egy elkenyeztetett cicarol, mely az aranyhalas medencebe fult Egy kekviragos kinai marvanymedence isteni parkanyan elveteg iilt a merengo Szelima, az elbizakodott cica es nezte a vizet. Farka jokedvet hirdetett; nezte ho-allat, szep kerek arcat; sotet pamacs volt a fule, a szeme zold, bundaja tarka, s elbuvolt dorombolasa: taps. S ahogy ott bamulta magat, ket angyal szallt a vizen at,a to tunderei: s a viz bibor fegyverzetuk korul elkezdett mindeniitt aranyban izzani. A Nimfaban kigyult a vagy: szazszor elore nyult a lab s a szaj s a karcsu nyak, hogy a zsakmanyt elfogja, el!... Van no, ki a fenyt, s macska, mely megveti a halat? Onhitt lany! Csak a kep fele hajlongott, a melyseg foie, egesz belevakult. (Kajanul ult mellette a Sors) — es megcsuszott a cica s fejest a vizbe hullt. Nyolcszor felbukva hivta meg a vizek minden istenet, mert halni keseru. Se Delfin, se Nereida, se Tom nem jott, se Zsuzsi: a kegyenc nem nepszeru! Szep holgyek, jol vigyazzatok, egy ballepes: a sorsotok; igy hat — ovatosan! Nem mind torveny es jog, amit megkivan a szem es a sziv; s nem minden feny arany. Szabo Lorinc forditasa Aszegeny mezeieger megunta a mezon lakast. „Hej — sohajtozott magaban —, mennyivel jobb dolga van a hazi egemek. Eso, szel, hideg nem sanyargatja, nem is ehezik, mindig kap valami morzsalekot, hulladekot a szobaban.“ Addig-addig sohajtozott, kesergett, hogy egyszer A mezeieger raszanta magat a nagy utazasra, s meg sem allott, mig a faluba nem ert; ottan betert egy hazhoz, s nagy hirtelen beszaladt a padka ala. A hazi eger eppen szundikalt a jo melegsegben. — Adj on isten jo napot, hazi eger! — Adj ’ isten, mezeieger! Hat te minek jottel ide? — Annak, hogy adj szallast. Reserves az elet a mezon, sokat kell azni-fazni, sanyarogni. — Elhiszem neked, mezeieger, de ne hidd, hogy olyan jo dolgom van. Sokat ehezem en is. — Megiscsak uri dolgod van az enyemhez kepest — mondta a mezeieger. — Ha istent ismersz, szorits egy kis helyet nekem. — Nem lehet, lelkem atyamfia, bizony nem lehet. Hanem eredj fel a padkara, ott lakik a herceg, talan az ad szallast. Felmegy a mezeieger a padkara, s hat csakugyan ott volt a herceg, marmint — a macska. A hasaval a tiiznek volt fordulva, s ugy aludt, mint a bunda. Leszol a mezeieger a hazi egerhez: — Nem merem megszolitani, alszik a herceg. — Ne is szolitsd, hanem dugd a farkincadat az orraba, s mindjart felebred. No, a boldogtalan mezeieger megfogadta a hazi eger tanacsat, a farkincajat bedugta a herceg orraba. De bezzeg felebredt a herceg, s ahogy meglatta az egeret, egyet mordult, s — hamm! — bekapta. A hazi eger nagyot kacagott a padka alatt. — Ugy kell neked, te oktondi! Minek jottel ide, ha nem tudsz banni a herceggel?! Hire ment ennek a szomoru esetnek a mezeiegerek orszagaban, s azota egy mezeieger se jon be a hazba, tovabb sanyarognak a mezon.. 23
