Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-02 / 13. szám
Farkashazy Tivadar A legnyugatibb bard u gyan miert kene nekem is langsirba menni ezzel a 499 ostobaval, akik nem latnak tovabb az orruknal. A mi torzseink mar annyit villogtak egymassal, hogy az angolok elobb utobb ugyis meghoditottak volna minket. Ki fogja akkor hagyomanyainkat, atyaink szokasait megtartani, az elnyomatas varhato sotet evszazadaiban a hitet, a lelket tartani benniink! Csak ra kell nezni a terkepre, ezek ugyis az oceanba nyomnak minket, ha sokat ugralunk! A szaszok elkergettek a keltakat, a normannok leigaztak a szaszokat, ez egy kergetos tarsasag, Europa nem torodik veliink, egy kis nep ertelmisege ne meneteljen nehany mondatert a langsirba, inert konnyen elfogy. Csak azert vesszek oda, mert nem vagyok hajlando azt mondani, hogy eljen Eduard? Ha egyszer az kell nekik! De hiszen eztkerdezni is lehet: eljen Eduard? Mar bocsanatot kerek! Nem ismerik? A Grim bard feljelentette becsuletsertesert a Kohn bardot, mondta a biro, kerjen bocsanatot. Mire Kohn: Meghogy a Grim egy becsiiletes ember? Mar bocsanatot kerek! A kiraly is kerdezhet: Ne eljen Eduard? Na jo, ez szofisztika. Akkor: eljen Eduard! Kenyeren es vizen. A vad meg a hal akadjon meg a torkan! Vagy: eljen Eduard! De ne soka! Okos por a sorok koziil is kihallja a lenyeget, vagy hozzagondolja. Majd regolok falurol falura, a tobbiek helyett is, mint reformbard. Elobb-utobb szaz szolga is szivesen rohog egyet az uralkodojan es nem adnak fel. Nyaggatja azokat is eleget, a hiiberi lane felfele nem egy mamor. Jo az, ha vannak ilyen langsirba menetelok, megse aludjon nyugodtan az a kiraly. Par evszazad mulva majd felolvassak a nevuket egy szep ujratemetesen. Csak az a bokkeno, ha Eduard azt hiszi, en tenyleg dicserem es ettol elalszik. Akkor lehet, hogy nelkiilem megis hiaba menetelnek azok a maglyara? Nem tudom, egy biztos: ezen a szirten tul nem hatralhatok. Tuz es viz koziil valasztani a vizprobakon sem konnyu a boszorkanyoknak. Ha bedobjak es elmeriil, akkor artatlan, de megfullad. Ha bedobjak es fentmarad, akkor bunds, de megegetik. Csak az arcom ne csillogna igy a tenger tiikren, meg nezni is tereh. Papp Tibor: New Montgomery