Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-18 / 12. szám

Regek boldog vilaga szi a ketrecbe... hizlalja? Mi?! Hogy majd megeszi aztan?!... Jezus Maria, hagyja mar abba, hisz nekem hideg megy vegig a hatamon — ez mar megis elvetemultseg, hisz ez kbzon­­seges antropofagia, embereves, olyan remseg, amirol nekunk torve­­ny unk sincsen, amihez a legadazabb remregenyiro se mer hozzanyulni... hagyja abba gyorsan! Az mar igen, a kiralykisasszony meg az elvarazsolt kiralyfi... Ilyesmi­­rol kell meselni, ez az igazi tunderme­­se... Bar egy kis jogtalan hipnozis szerepel, ugy latom, itt is... no de se­­baj, ennek a mesenek legalabb tanul­­sagos vege van, ha jol emlekszem. Igen, tudom mar — a kiralyfi diszno­­va valtozik... de a joszivu kiralykis­asszony azert nem undorodik tole... megsimogatja... meg is csokolja... Eleg! Eleg! Vegkepp meg akarja me­­telyezni a fiamat?!... Tudja, mi ez, amirol itt szo van?! Hisz ez szodomia, a legmelyebb posvany... a ferto me­­lye... a tarsadalom elfajulasanak tor­­teneteben a legsotetebb lapok... Szodoma es Gomorra... keneso... Marquis de Sade... Retif de la Bretonne... titkos kiadasok... rendor­­seg... rakfene... borzalom... De hat ez megis hallatlan, hat ilyenek ezek a tiindermesek? Ez a re­gek boldog vilaga? Es micsoda fordu­­latok. Amit eddig halottam, lepten­­nyomon a legsotetebb bundk, gyilkos­­sag, bosszu, armany, irigyseg, lopas... Micsoda emberek ezek... mi­csoda vilag, ahol meg a venasszony­­ok is hiuak es bosszualloak, „sze­­rencsed, hogy oreganyadnak szolftot­­tal, kulonben menten zoldbekava valtoztattalak volna“ asszongya; mi­csoda vilag, ahol a munkaado szer­­zodesi csalasra szolftja fel a bermun­­kast, amikor ravasz fondorlattal tud­­tara adja, hogy nala „harom nap egy esztendo"; micsoda vilag, amelyben zsarnok, gonosz kiralyok a felelos parlament es diplomacia megkerde­­zese nelkiil holmi szemelyes elonyo­­kert nyakra-fore odaigergetik a „fele kiralysagukat"? Edes fiam, — vegyen eld, kerem, egy francia regenyt, es meselje el azt Gabinak—az egy e rkdlcsos tortenet, ahol a bun elveszi bunteteset. Mint egyszeru rikkancs kezdte (Beszed- es ertelemgyakorlat) Pistike, azert mondom neked, hogy kitartas es a szfvos vasakarat minden­­kor megtermi gyumolcset. Latod, ker­­lek, Pistike, itt van ez az Edison. Hat kerlek, ez az Edison mint egyszeru rik­kancs kezdte, latod, es aztan megis 6 talalta fel a villamos lampat, mert szor­­galmasan viselte magat, es mindig jo volt, es szot fogadott a papajanak. Ilyen butasagokat ne kerdezz, Pistike, hogy akkor miert nem a papaja fedez­­te fel a villamos lampat. Vagy latod, itt van ez a Schwarcz Berchtold. Ez egy egyszeru pap volt, es egy napon felfe­­dezte a puskaport. Vagy peldaul ez a nagy Ganz-fe­­le gyar, ami ma egy olyan nagy ize, egy olyan nagy gyar... latod, az otven ev­­vel ezelott meg csak egy ember volt, Ganz Abraham, aki szogeket csinalt egy kis boltban, es ebbol a Ganz Ab­­rahambol lett egy gyar, amelyben vas­­utakat csinaltak. 0 pedig egy nagyon gazdag ember lett, de mar meghalt. Vagy peldaul az dreg Rothschild, az egy kis szatocs volt, de aztan mind­ig szorgalmas volt, vett mindenfele sorsjegyet, es szorgalmasan megnyer­­te. Vagy... vagy... na, mit mondjak meg neked, Pistike? A mi nagy Mun­­kacsynk, mielott nagy festo lett, elein­­te csak kicsi kepeket festett, es senki se tudta, milyen nagy festo lesz belo­­le. Vagy peldaul a nagy Maxim Gorkij, az eleinte egy egyszeru zsakhordo munkas volt, es addig hordta szorgal­masan a zsakot, mig egy nagy fro lett belole, es most mar nem kell neki zsa­kot hordani. Vagy peldaul ott van az Apponyi Al­bert bacsi, az milyen egy magas em­ber, es mint egyszeru csecsemo kezd­te: egeszen pici kisgyerek volt, es mennyire vitte. Vagy peldaul a balkan haboru, az egy egyszeru kis nezetelteresen kezd­te, es lett belole egy vilagtortenelem. Ilyen szamarsagokat nekem ne beszelj, Pistike, hogy akkor vegyelek ki az iskolabol, es adjalak oda rikkancs­­nak, akkor te is felfedezed a villamos lampat. A villamos lampa mar fel van fedezve, es majd kapsz egy pofont, nezze meg az ember! Mi az, hogy te is zsakokat akarsz hordani, nem fersz a bdrodben? Be akarsz nekem szerezni valami tudobajt, mint az a Gorkij, az a bohem? Abban igazad van, Pistike, hogy a dongolegy, az meg mint egyszeru ku­kac kezdte, es most megis tud ugy re­­pulni, mint Pegoud, aki mint egyszeru pilota kezdte. Arrol meg ne is almodj, Pistike, hogy majd te is elkezdesz festeni kis ke­peket, es aztan nagy festo lesz belo­­led. Legyen eszed, Pistike, gondolj ar­­ra a szegeny Munkacsyra, milyen be­­teg lett Parizsban. Ha nem lett volna belole festo, nem ment volna ki Parizs­­ba. Meg hogy en vegyek neked sors­­jegyeket? Bolond vagy te, Pisti fiam. Mi az, hogy te megint egy kis cse­­csemo akarsz lenni, orulj, hogy ennyi­­re megnottel. Pisti, ne bombblj! Pisti, micsoda be­szed az! Hogy lenni, mert igy nem le­­het beloled semmi? Hogy engedjelek ki az utcara, hogy elmesz Del-Af rikaba vadcserkesznek, hogy te suszterinas akarsz lenni, mert te egy nagy ember akarsz lenni? Pisti, ne bogj! Az isten aldjon meg, hallgass ide! Nezd, Pisti, legyunk ege­szen oszintek: minek akarsz te nagy ember lenni? Most jut eszembe, a Schwarcz Berchtoldrol elfelejtettem megmondani neked, hogy mikor felta­­lalta a puskaport, egyuttal mindjart fel is robbant. Aztan, ize... elfelejtettem szolni, az oreg Rotcschild meghalt am gyomorrakban, a sok penze, az mind a fiad. Altalaban, oszinten szolva, azt fi­­gyeltem meg, Pistikem, hogy eddig minden kivalo ember, aki igy meg ugy kezdte, hogy rikkancs volt, meg hajo­­inas meg fovarosi tanito volt, meg cse­­csemo volt: hogy arrol elobb-utobb mindig azt hallottam-olvastam a lapok­­ban, tanultam a tortenelemben, hogy meghalt. Masokrol nem hallottam, hogy meghaltak, csak ezekrol hallottam. O’szinten szolva, azt hiszem, Pistike, hogy akik igy kezdik, azok mind meg­­halnak a vegen. A tanulsag, Pistike, en azt hiszem, abban van, hogy egeszen maskeppen kell elkezdeni, mint ezek, ha az ember nem akar meghalni — nem mint rikkancsgyerek, nem mint pekinas, nem mint kikialto es nem mint vadcserkesz, hanem talan mint egy regi asztal a konyhaban, vagy mint egy feher, kis kavics a Duna-parton, vagy mint egy darab ocskavas, amely nem pusztul el, es nem mulik semmi­­be, hanem tulel mindenkit, nem beteg­­szik meg, es a vegen mindig neki van igaza. ★Szaztiz eve szuletett az iro (1887—1938)

Next

/
Thumbnails
Contents