Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-18 / 12. szám
Nagyon komikus egy olyan gyogyfiirdoben eltolteni negy hetet, ahol csak nok van* nak. Ambar m6g nem tudhatom, valoban komikus lesz-e vdgig, mert meg csak par napja vagyok itt. Azt azonban mar 6rz6kelem, hogy nem nagyon szerencsds dolog, ha legalabb felszaz not bsszez£rnak. Munkahelyemen tobbshgeben ferfiak vannak, s amugy az Sletben korulbeliil fele-fele aranyban. Itt a fiirdoben csak elvdtve latni terfit. Ha m6gis, akkor az vagy komuves (eppen felujitanak egy reg i hpiiletet) vagy nogyogyasz. Egyik sem az esetem. Varidciok egy nemre Mifele ember az... A legfobb szorakozas itt a teve. Ez kiilon fejezetet erdemel. Szobatarsam, aki ket hettel hamarabb erkezett, mint en, rbgton az elso napon lecsapott ram, hogy vacsora utan menjunk a teveterembe, nezzuk meg kedvenc filmsorozatanak valahany szazadik reszet. Rosszat sejtettem. Nemreg a korhazban szinten odaultem a teve ele, amikor minden kbrterembdl a folyoso vegen gyultek ossze a betegek, hogy megnezzek a Mariat. Akkor nem tudtam, mifele sorozatrol van szo. Szobatarsaim nagyon rossz neven vettek tolem, mondvan, egesz Szlovakia ezt nezi, hogyhogy en nem tudok rola. Megneztem hat egy reszt, s elegem lett belole. De a biztonsag kedveert, hatha csak ez az egy resz volt ilyen pocsek, megneztem meg egyet. Az is pocsek volt. Tobbet aztan nem neztem. Szobatarsaim meg alaposan vegigmertek, mifele szerzet lehet az, akinek nem jo egy ilyen szuper filmsorozat. Eros volt a gyanum, hogy furdobeli szobatarsam ugyanerre a sorozatra hivogat, de hogy elejet vegyem az azonnali nezeteltereseknek, esetleg kikozosi'tesnek, nem kerdeztem ra, mire szol a meghivas. Sejtettem, hogy ha a Mariarol van szo, s en elarulom, hogy meg annyit se tudok, melyik sorozat megy eppen valamelyik csatornan, akkor a kialakuloban levo baratsag azonnal zatonyra fut. Ezert inkabb szep csendben bevonultam a zsufolasig telt helyisegbe. Nem tevedtem, valoban megjelent az argentin kislany a kepernyon, akit azelott (jo fel eve) terhesen lattam, s ime, azota megszulte csopp fiacskajat. Epp a napokban. Ebbol mar tudom, hogy a sorozat Mariaek minden egyes napjarol beszamol. Az esedekes resz pazar volt! A cselekmeny nem megtortent, hanem el hangzott. Ez jellemzo mindegyik reszre, amelyet lattam, ezert gondolom, hogy a tobbire is, amelyeket nem lattam. S az az erdekessege, hogy mikozben a szereplok elmeselik, hogy most eppen mi tortenik, a nezok mar elore tudjak, mi fog tortenni a kbvetkezo mondatban. Ha viszont valami mas tortenik — olykorolykor ez is elofordul —, akkor az addigi morgas es mormolas helyett hangos „hi“ meg „hu“ es egyeb felkialtasok ropkodnek a fulledt levegoben. Ha jol sejtem, ez a film trukkje. Biztosan jol sejtem. Negy napja vagyok itt, az utdbbi harom nap azt mondtam szobatarsamnak, hogy a vacsora utan telefont varok. Az elso nap csak sajnalt, hogy megint ugyanarra az idopontra beszeltem meg a hi'vast, a harmadik napon azonban tel - jesen kikelt magabol, s ferjemet onzd feregnek nevezte, mert hogy mifele ember az, aki egy ilyen sorozat alatt zaklatja a feleseget. Adja ide az ujsagot! Vasarnap delutan magamtol Ciltem le a tevehez. Szobatarsam elszenderedett, en meg levonultam a „kulturkozpontba“. Magammal vittem a szombaton megvett napilapot, amelyikben a vasarnapi musor is benne volt. Ket bra korul jart az ido, csak nehanyan ucsorogtek odabent. Egyeb dolgom nem volt, hat csatlakoztam. Az ujsagot letettem magam melle egy szekre, s bamultam az eppen kezdodo delutani filmet. Lassankent erkeztek meg nehanyan. Meglatvan az ujsagot, felkaptak, s vegigneztek a napi musorajanlatot. Na nem mintha feltem volna, hogy „kiolvassak" belole a betuket, de azert bosszantott, hogy se szo, se beszed, csak ugy fogjak, aztan ledobjak — mar nem is oda, ahol eredetileg volt, hanem a mellettuk levo asztalra, hogy folyton keznel legyen, ha ujra bele akarnanak nezni. A legjobb az volt, amikor egy oreg holgy jol a hatamba bbkott: —Adja ide azt az ujsagot!—mondta. Atnyultam erte, odaadtam neki, es semmi. Meg csak meg se koszbnte. Aztan meg az is jo volt, amikor — megelegelve a film minden mozzanatanak allando kommentalasat—ugy dontottem, elhagyom a muvelodes erne hazat. Felalltam, fogtam az ujsagomat, s indultam kifele. Egy sorstarsam utanam kialtott: — He, az ujsag marad! — Vissza se fordultam. S nem vagyok ra buszke, hogy sorstarsak vagyunk. Hogy a ferje ugy szeresse... Idefele a vonatban megismerkedtem egy holggyel, aki ugyancsak sorstarsam. Erre se vagyok buszke. Mar nem birtam hallgatni, hogy folyton arrol beszel, mennyire szeretik egymast a ferjevel. Ugy altalaban nem bi'rom hallgatni, ha valaki arrol beszel, mennyire szeretik egymast. Ez a holgy beavatott egy roppant bizalmas gondjaba is: enyhe sulyfoloslege van! A combja ket centivel vastagabb, mint tavaly ilyenkor! Problemaja ecsetelese kozben onkentelenul is behuztam a hasam, de akarhogy igyekeztem, a szaz kilomat sehogy se tagadhattam le. S folyton azon toprengtem, nincs-e abban valamilyen celzas, ha egy karcsu nd a sajat tulsulyarol beszel egy masik nonek, aki korulbelul ketszer annyit nyom. De aztan rajottem, hogy ez a nd nem latja az en tulsulyomat, valojaban engem se lat, csak a maga problemaja izgatja, de nagyon. Engem meg az izgatott, de nagyon, hogy nem raknak-e minket egy szobaba. Nem raktak. Szerencsere. Kesobb megtudtam, hogy a holgyike komolyan gondolja a fogyast. Hallottam, amikor az ebedloben meselte az asztaltarsainak, hogy korulbelul ot kilot kell lefogynia ahhoz, hogy a ferje tovabbra is ugy szeresse, mint eddig. Nos, ez a holgy, aki annyira le akart fogyni, nemcsak hogy lifttel ment fel az elso emeletre, ahol lakott, hanem meg lefele is a liftet hasznalta. De azt nagyon komolyan gondolta, hogy megszabadul par kilbtbl. Igy mondta. Mondom, komikus egy helyzet. Ennyi no egy rakason, s mindegyik azt hiszi magarol, hogy normalisabb a masiknal. Pedig elegge egyformak vagyunk, legalabbis a tobbseg. Variaciok egy nemre... FIALA ILONA (A szerzo fel vetele)
