Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-20 / 8. szám
megforgatom. — All, — mondta a tuzer s a hadnagy a kutyaval meg a lampaval megindult. A menazsihaz erkelyerol fol lehetett latni a Csadinyebodora s a fanalera. Onnan lestek. Neha latszott a sotetben a sziklak kozott egy kis fenypont, mint a szentjanosbogar, ahogy halad folfele. Pontban ejfelkor a lampa a hegy tetejen harom fenyes korvonalat rajzolt a levegobe. — Megnyerte a magyar, — mondta a tuzer s intezkedett, hogy hozzak eld a vesztett borokat. A hegyrol lefele csak felora az ut, fel egy orara vartak vissza a nyertest. De meg egy orakor sem jott s ket orakor sem jott. — Bizonyosan elfaradt a mazsasban s nem akar idaig jonni, hanem lefekudt a taborban a lakasan. — Az nem egeszen bizonyos, — mondta az ornagy, aki eddig egy szot sem szolt. — Lehet, hogy lefele jovet erte valami baj. Meg kell nezetni a lakasan. Megnezettek. De ott sem talaltak. Nyilvanvalo, hogy baj erte valahol. Le nem lottek, mert fegyverdorrenes nem hallatszott, de lehet, hogy leszurtak. — Szep kis mulatsag, — mondta az ornagy. — Ezek az ostoba fogadasok! Most mar tessek az egesz tarsasagnak folmaszni a fanalehoz: gyerunk elebe. Megindultak, de nem kellett egeszen folmaszniok, mert fel harom ora tajan a bodo labjaban talalkoztak a hadnaggyal. Akkor beszelte el, hogy csakugyan, lefele jovet kalandja tortent. A fanalehoz vezeto uton van egy orhaz, meg egy kucsa. A gunyhot nevezik ott kucsanak, egy ven mogorva kecskepasztor lakott benne. Az orhaz eroditett hely volt, az or a falakon belul allott. A kucsaban folfele menet latott vilagossagot, de nem torodott vele. De mikor lefele jott s a kucsa elott elhaladt volna, a sotetben elebe allott a kecskepasztor. — Dobar vecser, — mondta. — Dobar vecser, — felelte a hadnagy. Novibazar Tbrokorszagban van ugyan, de ott joforman csak az Isztambulbol kirendelt hivatalos szemelyek, a kozigazgatasi emberek es a katonatisztek tudnak torokul, jarobeszedul egy szerbobosnyak-turko nyelvzagyvalek szolgal, aki azonban a szerb vagy a horvat nepies nyelvet ismeri, keves faradsaggal konnyen eligazodhat benne. A pasztor a joestet kivanas utan ezt mondja a hadnagynak: — Gyere be a hazamba. A hazba valo meghivas el nem fogadasa a Balkanon olyan sertes, aminek ott lent, ahol olcso az emberelet, egyetlen megtorlasa van. A halal. Ha ejszaka van. A hadnagy szo nelkul kovette a pasztort. Csak mikor belepett a kucsaba, akkor gondolta magaban: No, szep Szeged varosa, teged se latlak tobbe. Ot fegyveres ember ult a tuz korul a fdldon, a hatodik volt a pasztor. Ittak a kavet. — Dobar vecser, — koszont be a hadnagy. — Dobar vecser, — fogadjak mogorvan. — Ulj le. Leult a tobbi koze a foldre. Azaz, hogy nem is ulnek, hanem csak guggolnak ott az emberek. Egy dreg rablo, aki egesz fegyvertart viselt az oveben, azt mondja neki: — Mit kerestel itt a bodon? — Semmit. Csak setalni jartarn, — felelte a hadnagy. — Ejszaka? Fegyver nelkul? Ott teljesen szokatlan a fegyver nelkul valo jaras. A hadnagy mondja: — Igen, fegyver nelkul. Mi, ha setalunk, nem szoktunk fegyvert viselni. Csend. Az emberek a fejuket csovaljak es hallgatnak. A pasztor megfozte az ital kavet es sorba adja az apro findzsakat. A hadnagyot is kinalja. El kell fogadni. Csereben kihuzza a zsebebol az ezust dohanyszelencejet es kinalja a cigarettat. A szelence korbe jar, elfogadtatik, de koszdnes nelkul. A pasztor azt mondja a hadnagynak: — Te asszony utan jartal a bodon. A hadnagy azt feleli: — Jokk! Serto szo. Voltakeppen itt azt jelenti, hogy „nem“, de valami rendkivul gunyos, serto es lenezo ertelemben. Ezuttal azonban helyesen volt alkalmazva, mint visszautasftasa meg csak a foltevesnek is, mintha a hadnagy asszony utan jart volna. Kulonben kellettek is az ordbgnek. Nincsen az a juhasz, aki olyan aporodott juhturoszagu volna, mint az ott valo pasztorasszonyok s azonfelul mod nelkul piszkosak. — Hat azert, — mondta az oreg rablo, — mert ha asszony utan jartal volna, most meghaltal volna. Megint hallgattak. Ujabb kavet foztek, a dohanyos szelence megint korben jart s a hadnagy azt gondolta magaban: proba-szerencse. Folallt, kezet fogott a rablokkal s elkoszont: — Laku noty.
