Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-20 / 8. szám

PalLajos * Nem mese Hol voltam, hoi nem voltam Till keveset koboroltam ahhoz, hogy megertsem a vilagot, megis jobban szeretem a viragot, mint a falakr a hanyt borsot, babot, tan ezert is utalok minden papot, aki azt mondja, o szolgaja az urnak, es mosolyog, ha belem szurhat. Hol voltam, hoi nem voltam En is sokat almodoztam arrol, mit, hogyan es mikor, miert, mlg raebredtem, ha nincsen kiert rohangalnom az almok fele, a lelkembe se latnak bele mindenfele tolvaj nepek, es ha nehezen is, de csak megelek. Erre jartam Karcsinak Erre jartam es beneztem. Nem kellett volna, megertem, hogy megzavartam bujocskazo maganyod, de jut eszembe: ados, fizess! Ne himezd-hamozd evrol evre kiforgatott koponyeged, kolcsonkapott kabatod. * 1959. Rimaszombat Kishont Ferenc Kerdezni csak szabad? Toldalek Franz Kafka „A per" cimu regenyehez Barataim es ismeroseim, akik nem tudnak rolam az utobbi idoben, bi­­zonyara megdobbenve fogjak hallani, hogy egy rendkfvul kinos jogi bo­­nyodalomba keveredtem valamely gyilkos kozlekedesi baleset nyoman es ennek kovetkezteben alig hiheto, hogy ujbol mint torvenytisztelo, derek em­ber jelenhessek meg a tarsadalom iteloszeke elott. A kozlekedesi baleset, amelybe belekeveredtem, a tel-giborimi orszag­­uton esett meg, amikor is hazafele tartva a deli orakban egy nagy allami auto dsszeutkdzdtt egy biciklistaval es alaposan helybenhagyta: Az auto a tilos vorbs fenyben utazott, a megengedettel ellentetes iranyban, tulzott sebesseggel es meg ezen felul az is kiderult, hogy a sofor ittas allapot­­ban van es nem uralja erzekeit. Miutan az egyetlen tanu voltam a kornye­­ken, engedtem a rendor keresenek, hogy beidezzenek a targyalasra ta­­nuskodas celjabol. ❖ A birosagi terem zsufolasig megtelt kivancsi polgarokkal, miutan kide­rult a vadiratbol, hogy a gazolo jarmuvet egy elegge ismert kozeleti ferfiu vezette. Ezen ferfiu jo anyagi korulmenyek kozott el es ezert modjaban allott nagy gyakorlattal rendelkezo jogasz segftseget igenybe venni. Leven az egyetlen tanu, kihallgatasommal kezdodott a targyalas. Sze­­melyi adataim feljegyzese utan a vadlott ugyvedjenek rendelkezesere bo­­csatottak, mire amaz felallott helyerol es bejelentette, hogy be fogja bizo­­nyitani a tekintetes bfrosagnak, mely szerint en megbizhatatlan hazudos es rovottmultu frater vagyok, akinek a tanuvallomasa egy fabatkat sem er. Ezutan a jogaszember, a perrendtartas szabalyai ertelmeben, kuldnbdzd kerdeseket tett fel nekem, amelyekre legjobb tudasom szerint igyekeztem valaszolni. Ugyved: K. ur, vajon igaz az, hogy 1957 ev oszen a nemzetkozi rend­­orseg kdrozte ont fegyveres utonallas es hamis esku vadjaval? En: Nem igaz. Ugyved: Vajon azt akarja ezzel mondani, hogy nem a fenti vadak mi­­att kdrozte ont a rendorseg 1957 oszen? En: Egyaltalan nem koroztek engem, mar miert kordzott volna engem a nemzetkozi rendorseg? Ugyved: Tehat milyen rendorseg kdrozte? En: Semmilyen. Ugyved: Miert nem? En: Mit tudom en, hogy miert nem? Igen, ez hiba volt. Erre az utolso kerdesre azt kellett volna valaszol­­nom: „Azert nem kordzott semmilyen rendorseg, mert nem csinaltam sem­­minemu torvenybe utkozo cselekedetet". Am, mentsegemre legyen mond­­va, hogy igen nagy fesziiltsegben leledzettem a targyalas folyaman a nagy nezokozdnseg miatt es kulonosen nyugtalanftottak a sajto fenykepeszei, akik egesz utamon a birosag epulete fele nyakra-fore fenykepeztek, sot, a targyalas alatt is egyre-masra rohantak az ujsagi'rok a telefonf ulkek fe­le, hogy tanuvallomasomat megfelelo formaban talalhassak ujsagjaikban. Az ugyved nehany suttogo szot valtott a vadlottal, majd felujitotta kihall­­gatasomat: Ugyved: Vajon igaz-e, K. ur, hogy 18 honapos bortonbuntetesre itel­­tek kiskoru ellen elkovetett fajtalankodasert? En: Nem igaz. Ugyved: Akkor mire iteltek fajtalankodasert? En: Nem voltam elitelve semmilyen fajtalankodasert. Ugyved: Akkor miert volt elitelve? En: Semmiert. Ugyved: Azt akarja mondani, K. ur, hogy orszagunkban semmiert ite­­lik az embert bortonbuntetesre?

Next

/
Thumbnails
Contents