Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-23 / 6. szám
folytatas a 9. oldalrol. gem legyen, jo apam es jo anyam legyen, es jo baratom es jo gyermekem, es jo emberekkel legyek korulveve, akik hozzam nagyon jok. Minden tiszta dolog ebben a nagy josagban vegul valamilyen eszeveszett bun. Jezus tudta, mondom, bar nem volt ovohelyen, sem koncentracios taborban, ahol a kolcsonos segitseg az insegben megnyilatkozott. Milyen jo meg gyilkolni is ehhez a komisz es aljas josaghoz kepest, amely annyit imadkozik, sot vegetarianus es aszketa es mindennapi aldozo es fokepp jo, mennyit szenvedtem sajat josagomon kivul az emberek josagatol, es a tudas faja atkozott egy fa, a jo es a rossz, de a jo rosszabb, mint a rossz, ezt ma mar tudom, az ovohely az a vilaghely, ahol ezt meg lehet tanulni, de a tarsberletet es a kenyszermunkatabort is beleszamftom. Mit szenvednek szegeny asszonyok jo ferjeiktol es szegeny ferfiak jo felesegeiktol es a gyermekek a jo anyaktol, Jezusom, te tudtad, hogy egy szemernyi bun mennyivel tobb egy hegynyi josagnal. A jo ember, aki az Ur szine elott jo meresszel lenni, es szemet tagra nyitja, kezet unnepelyesen folemelni, es igy szol: bocsanat, engem ilyesmi nem illet, mert en jo vagyok, es igaza van, es nines szornyubb, mintha valakinek mindig igaza van, kulonosen, ha olyan jo. Kereszteny testvereim, ovakodjatok attol, hogy jok legyetek, es hogy josagtokat szamon tartsatok, es a josagra hivatkozzatok. Nines mire hivatkozni. Az Ur szine elott semmire se tudsz hivatkozni, ures kezzel jottel, es meztelenul es erotlenul, es amit azota tettel, csak erotlenebbe tett es bemocskolt es osszetort, es ez vagy te. Az egyetlen, ami fenntart, Jezus megkonydrul rajtad, es hozzad lep, es beszel veled, mert eleg erdemes vagy ra, eleg koszos es zullott vagy es hitvany vagy es nem vagy jo. A joknak ream nines szukseguk, mondja Krisztus, ok az utat az Atyahoz maguk is megtalaljak. En nem kivanok egyutt elni azokkal, akik egyedul is az Urhoz talalnak. A hunyorgato josag, amely ugy szamon tudja tartani onmagat es a vilagraszolo josag, amely az emberiseget halomra meszarolna es meszarolja. Jezus ember, es sohasem volt jo es nem jo, es Krisztus Isten es nem jo, ellenben mindig itt van es bekit es szeret es megert, es ovakodik attol, hogy jo legyen, es ovakodik a jo emberektol, mert azok neki tul jok, es rea nines is szukseguk. A tudas fajanak megkiserteseben nem az a szornyu, hogy az ember rossz lett, hanem, hogy jo, ez az a borzalom, amit az ember az ovohelyen tanulhat meg. szeretnem, nagyon szeretnem latni, hogy ez a nagy josag egyszer vegul leboruljon jajveszekelve, Uram, Uram, bocsasd meg az en josagomat! Add meg nekem mindennapi bunomet, hogy alazatomat meg tudjam tartani, es erotlensegemet es a hitet, hogy egyedul a te kegyelmed menthet meg, semmi mas, a kegyelmed, amely kdzotted es kdzottem az egyetlen erintkezesi lehetoseg, es nekem nines erdemem es nem vagyok jo, es Krisztus hozzam lep es megerint, hogy mankomat eldobjam es folkeljek es jarjak. Ovj meg a jo emberektol es jotettektol es azoktol, akiknek nincsen szukseguk Krisztusra, es akik nem tudjak, mi a bun es az alazat, es az elveszettseg es a siras es az ehseg es a felelem es a let megtorese, es nem tudjak, mi az, koldusnak lenni, es csak a koldus latja meg az Isten orszagat, amen. Palovics Laszlo (1967-1988) Pszichopata vizonto elofordul hogy belerugok nehany gbrongybe mikor mint engedetlen gyermek idopocsolyamban locspocs locspocs tapiskdlok kavarog kavarog osszezavarodik a mult kezem szemem foie emelem zarom-rekesztem latokorombol a pillanatjelen toredekeit pillantasommal izlelgetem a zavaros cseppjeire szetbullo esemenytomeget a sapadt bomlottsdgban okok-okozatok rendezodnek mutatja magat egy lany Judeabol elobukkan az egyenruhaiszony de aztan az is szetoszlik — valahol iidules a vicces hazban a flugosok pingpongbajnoksaga — (gyujtogettem a labdacsokat — roszaszin vegeredmeny) feltunnek Afrika partjai aztan boldog egyetertesben a geologusokkal tavolodnak a kontinensek let es nemlet, kor es erintoje egy kozos ponttal amit akar zsilettpengevel is atvaghatsz picit meglibbentem labam: tegnap tegnapelott — tisztul a pocseta felegyenesedem szemem sarkaban ujra osszeall a viztilkdr mozdulnek
