Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-03-23 / 6. szám

n r?nnr| n fl H Hn HKQgjnnsil®lldlir®ll sssasdlffll Nazrany utcaja — a nyitraiak epitette hazak Vegre a szulokkel! — Milyen volt az elet a karabulaki bazison? — fordultam Ottohoz. —Gyorsan alkalmazkodtunk az em­­berekhez, a munkahoz. Akik mar hosszabb ideje dolgoztak Ing usfoldon, befogadtak. Vagy otszazan lehettunk akkor Karabulakban — mondotta Otto. — Diszkoba is jartatok? — tettem A tuszok kozul a legfiatalabb Gyepes Otto volt. Szulofaluja a Nyitrahoz koze­­li Alsobodok. A hazaterese utani napok­­ban jartunk nala. Eloszor a kozsegi hi­­vatalban kopogtattunk, ahol Gyepes Zoltan polgarmester fogadott. — Hogyan elte at a falu a tuszdra­­mat? — Szemelyesen engem, de az egesz falut is lesujtotta az eset. Egyszerre az erdeklodes kozpontjaba kerultunk, ki­­vancsiak voltak az emberek, szoltak a telefonok, de csupan azt tudtuk monda­­ni, amit mi is a hirekbol es Otto szulei­­tol hallottunk — mondta a polgarmes­ter. — Es a hazaterese utan? —A falu megkonnyebbult, amikor el­­terjedt a hfr: februar 14-en a tuszok ki­­szabadultak, es Otto hazafele tart. Er­­kezese ota nagy az erdeklodes a fill irant. Eppen ma keszulok meglatogat­­ni, es egy szereny ajandekot szeretnek a falu neveben atnyujtani Ottonak. Ez emlekeztesse, hogy tavolleteben, a fog­sagaban gondoltunk ra... Csatlakoztam a polgarmesterhez, egyutt mentunk Gyepesekhez. A hazigazda, idosebb Gyepes Otto fogadott bennunket es invitalt ottho­­nukba. Az eloszobaban a haz asszonya es a nyulank, hosszu haju, szoke fiatal­­ember vart. A polgarmester udvozdlte a fogsag­­bol megtertet, es atnyujtotta az ajande­kot. fel a „fiatalos“ kerdest. —A muzulmanok a diszkot nem is­­merik, meg kocsmak sincsenek. Sza­­bad idonkben radiot hallgattunk, te­­veztunk. — Mivel foglalkoznak, mibol el- • nek az ingusok? — Ingusfold nagyon gazdag nyers­­anyagokban. De foglalkoznak szarvas­­marha-tenyesztessel es kukoricat, meg gdrogdinnyet is termelnek. — Mi tortent azon a bizonyos ok­­toberi koradelutanon? — Egy lakohaz epitesehez indultunk teherkocsin. Az ut szelen egy szemely­­kocsi allt, mellette egy ingus, aki intett, alljunk meg. Gondoltuk, hogy elromlott a kocsija, megalltunk, hogy segi'tsunk neki. 0 azonban azt kerdezte, van-e va­­lami eladni valonk? Gyakoriak a hason- I6 esetek. Valaszra sem vart, belso zsebehez kapott, es pisztolyt rantott elo. Odasugtam Rigo Imrenek, a sofor­­nek, hogy gyorsan indi'tson, de mire a gazra lepett volna, elougrottak ketten a szemelyautdbol, es a geppisztolyaik csoveit rank szegeztek. Harman tartot­­tak bennunket sakkban es hevesen in­­tegettek, hogy szalljunk ki a kocsinkbol. — Ellenallasra, menekiilesre nem volt esely? —A lehetoseget akkor szalasztottuk el, amikor egy emberrel alltunk szem­­ben. A tovabbi ket geppisztolyossal mar nem tehettunk semmit... Szoval, ki­­szalltunk a teherkocsibol, bekbtottek szemunket es betuszkoltak a szemely­­kocsiba. Tudomasul kellett vennunk, hogy nem trefalnak. De arra egyikunk sem gondolt, hogy negy honapig tart majd a fogsag. — Mi tortent azutan? — Az volt az erzesem, hogy erdei utakon haladunk. Ketoras kocsikazas utan egy romos hazba vezettek, a szo-A mult esztendo oktobere­­ben roppent vilagga a hir, hogy harom szlovakiai mun­­kast, a Nyitrai Epitovallalat dolgozojat: Rigo Imret, Gyepes Ottot es Lences Jaroslavot delutan fel ketto­­kor — Acsaluka kozeleben — ismeretlen tettesek elhur­­coltak. A Kaukazus egbe­­nyulo ormainak toveben, a hadmuveleti teruleteken nem ismeretlen fogalom a tuszszedes, elsdsorban katonakat, politikailag, gazdasagilag fontos szeme­­lyisegeket ejtettek rabul. Ezuttal azonban egyszeru, ketkezi munkasokrol volt szo, akik azert utaztak a hazajuktol tavoli videkre, Ingusfoldre, hogy hazakat, iskolakat, orvosi rendeldket, utakat epitsenek. Gyepes Ottd — a negy honap alatt nem nyiratkozott „kotyvalekot“. A gazzal nem kellett spo­­rolnunk, I ngusfdldon ingyenes a haztar­­tasokban is. — Az orokkel szot lehetett valta­­ni? — Az elrabloinkkal tobbe nem talal­­koztunk, az orok teljesen mas, muzul­­man emberek voltak. Erdeklodtek, mi­­lyenek nalunk az emberek, hogyan elunk, vannak-e csaladtagjaink? De beszeltek magukrdl is. Peldaul elmond­­tak, hogy nagyon nagy bunt kovetnek el azzal, hogy fogva tartanak bennun­ket, bunben elnek... Ezutan a szabadulas pillanatairol kezdett meselni Otto: — Rabsagunk utolso szakaszaban mar ereztuk, hogy az otthoniak teljesen lemondtak rolunk. Februar 11 -en, este, varatlanul elvittek Lencest, vagyis Jarot. Ugy bucsuztunk, hogy utoljara latjuk egymast. Majd mi kovetkezunk, minket lonek fejbe valahol... Ket nagyon gyot­­relmes nap kovetkezett. Talan ezek voltak a legnehezebb percek. Februar 14-en, penteken ertunk is jottek. Terme­­szetesen a legrosszabbra gondoltunk. A bennunket szallito sofor biztatott, nines okunk felelemre. A torok hataron a torok konzul vart bennunket, es on­­nan jutottunk a karabulaki bazisra... Minden ugy tortent, ahogy a sofor mondta, es a bazison talalkoztunk Jaroval. Akkor ereztuk igazan, hogy elunk es szabadok vagyunk. MOTESIKY ARPAD A szerzo (2) es archi'v (1) felvetele — Hogyan keriilt Ingusfoldre a ket fiuk, Otto es Peter?—kerdeztem. Az apa valaszolt. —Mind a ket gyermekunk munkanel­­kuli volt. Ha tisztessegesen akartak el­­ni, valamit tenni kellett. Jott az ajanlat: a nyitrai epi'tok szakembereket keres­­nek, kulonosen villanyszerelokre van szukseg. A fiuknak epp ez a szakma­­juk, kaptak az alkalmon, es jelentkez­­tek. Egyreszt vilagot akartak latni, mas­­reszt a kedvezo kereseti lehetoseg is csabitotta oket. Mikor meghallottuk, hogy oktober 10-en Ottot elraboltak, azonnal telefonaltunk Peternek, hogy csomagoljon es jojjon haza. Jott is, es most a katonai szolgalatat tolti. ba ablakai be voltak soteti'tve. Ott vet­­tek le a kotest a szemunkrol, es meg­­kezdddott a hosszu, nagyon szomoru fogsagunk. Gyotrelmesejszakak, unal­­mas napok kovetkeztek. Kartyazassal utottuk agyon a napokat. Kevertuk, osztottuk a lapokat, de egyre ideg­­olobb volt a jatek. Neha arrol tanakod­­tunk, meg kellene szokni. De hova? Hiszen azt sem tudtuk, melyik or­­szagban tartanak fogva. Az orok a kerdeseinkre csak azt valaszoltak, ket nap mulva szabadon engednek. Ezekbol az igergetesekbdl sokszor ket nap lett! — Hogyan lehetett kibirni, atve­­szelni a telet abban a romos haz­­ban? — Fogalmunk sem volt, mi tortenik kint: hull a ho, vagy slit a nap. Egy gaztuzhely szolgaltatta a meleget, amelyen foztuk a krumplit es az egyeb

Next

/
Thumbnails
Contents