Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1995-12-14 / Próbaszám

megmentese erdekeben... A lakotelepi ovoda magyar osztalya Kassan - Toth Valeria a gyerekek koreben Foto: Motesiky Arpad MAGYAR KULTURAERT ALAPITVANY ELNOKfiVEL ez meg is marad: a ket nep - a szlovak es a magyar - „kezfo­­gasa”. • A Zoboraljan - de mas ta­­jakon is - az a velemeny ala­­kult ki, hogy csak azon torek­­veseket erdemes tamogatni, amely ekbol „ szeptemberben magyar elsosok” lesznek, va­­gyis az anyanyelvi oktatasii is­­kolak helyzetevel hatekonyab­­ban, eredme'nyesebben kell foglalkozni. Mi errol a vele­meny e?- A szentendrei varosalapit­­vanyi kozgyules kiemelten foglalkozott az ovodasok es kisiskolasok kerddsdvel. A kozgyuldsen harom szemely t - Lendvay Tibort, Laszlo Belat es Szaraz Denest - kertiink fel egy megvalosithato terv kidol­­gozasara. Ugyanakkor Halzl Jozsefnek, a Rakoczi Szovet­­seg elnokenek javaslatat, hogy minden rendezvenyt, torek­­vest, amely anyanyelviinket vedi, apolja, tovabbelteti, ta­­mogatni kell, a kozgydlds tel­­jes egyetertesben megszavaz­­ta. Ebbol kovetkezik, hogy minden toliink telhetot megte­­sziink a jovoben is a magyar iskolak megmentese erdeke­ben. Munkaterviinkben szere­­pel az erdteljes egytittmukodes a kritikus helyzetbe keriilt Csemadokkal, tovabba a fo­­gyasztok figyelmdnek felkel­­tese a magyar vallalkozok fe­­le, s meg szamos altalanos es helyi feladat megoldasa. Min­­dezekrol a varosalapitvanyok szervezo- es munkabizottsagai dontenek. • A haboru alatt felrobban­­tott, az Esztergomot es Par­­kanyt osszekotd Maria Valeria hid ujjaepiteserol a legmaga­­sabb korokben megszuletett a dontes. Nem is hoznam szoba, ha az egyik szerzo nem ma­gyar erdekeket es veszelyt lat­­na a hidveresben. A cikk egyik mondatat szoszerint idezem: „Az esztergomi Rakoczi Szo­­vetse'g, a csillagos nacionalis­­taktol tamogatva agital, hogy a hidat mielobb megjavitsak”. A kerdesem az, hogy a Rakoczi Szovetseg mennyire erzi fon­­tosnak a Maria Valeria hid fe­­lepiteset?- A Parkanyt es Esztergo­mot „elvalaszto” hid - milyen kepteleniil hangzik, hogy egy hid nem bsszekot, hanem elva­­laszt - valosagos jelkepe a szlovak es magyar nepet egy­­mastol elvalasztani akaro szandeknak. Ez a hidroncs az egesz Duna hosszaban az „egyetlen”, amelyet nem alli­­tottak helyre 1945 utan. A Ra­­kdczi Szovetseg mar 1990. februar 9-6n reszt vett a hid helyreallitasat szorgalmazo elso megbeszelesen, amelynek Pozsgay Imre allamminiszter, Szabo Lajos Matyas, akkori­­ban az MSZP alelnoke, Ugrin Emese, a KDNP parlamenti kepviseloje, a helyreallitasban erdekelt vallalatok, szlovakiai 6s magyarorszagi csoportok kepviseloi fogadtak el a helyi „hidepitok” meghivasat. Mint Himmler Gyorgy, a talalkozo szervezoj e megny i toj aban mondta: „A csonka hid seb Europa testeben, amely gy6- gyitasra var, hogy lakhatobba valj£k e taj.” Ezen a talalko­­zon minden resztvevo mege­­gyezett abban, hogy a hid fele­­pitese letsziikseglete a Duna ket partjan elteriilo videk la­­kossaganak. A megbeszelesen - mivel jelen voltak a hidepi­­tesben nagy gyakorlattal biro Ganz-Mavag memokei is - a dolgok jo alakulasa lelkese­­dessel toltott el benntinket. Eppen a Rakoczi Szovetseg ja­­vaslatara elhataroztuk, hogy sorozatosan szlovak-magyar ertelmisegi talalkozokat ren­­deztiink a ket kozvetleniil erin­­tett varosban. Errol a talalko­­zorol, majd az ezt koveto pdr­kanyi rendezvenyrol is ugy jottunk el, hogy a Maria Vale­ria hid megepitesenek szaza­­dik evfordulojan - 1995-ben! - mar allni fog. Mindnyajan, akik ott voltunk, csalodtunk: 1995 elmult. Valtozatlanul a hid csonka labait mossa a Du­na. Es vannak, akik ennek oriilnek! • A beszelgete'siink soran erintettuk ugyan a nyelvtor­­venyt, de megis visszakanya­­rodom hozza es megkerdezem: egy orszagnak miert van sziik­­se'ge arra, hogy torveny altal vedje nyelvet, es milyen vesze­­lyeket rejtegethet, ha a kisebb­­segek nyelvenek vedelmerol nem sziiletik torveny?- Nehez errol beszelni a nyelvtorveny elfogadasa utan. Gyasznap volt november 15-e, mind a ket nep tortenelmeben. Almatlan ejszaka utan kora hajnalban Szechenyi: Hunnia cimu muvet vettem le a kony­­vespolcrol. Talalomra iitottem fel a konyvet es az elso szavak, amely eken megakadt a szemem, ismet igazoltak, hogy minden veszes helyzetben nala talaljuk meg az eligazito szavakat. “A legvadabb nep is szaba­­don hasznalja a nyelvet” - ol­­vasom a Hunniaban. Egy ma­­sik helyen: „A Magyar ne bir­­tokoljon semmi termeszetelle­­ni jogot, s maseba ne vagjon; viszont neki is adassek meg egesz kiterjedSseben nyelve koriil azon jog, mellyel min­den nep, sot Magyarorsz^g minden n6ps6ge meg van ald­­va, tudniillik sajat nyelv6t nem csak kivaltkep, de rendszabas­­kent, azaz hivatalban is hasz­­nalhassa”. Ezt az iggnyt a Karpat-me­­dence ndpeinek boldogulasa 6rdekeben 1835-ben fogal­­mazta meg Szechenyi. Ugy latszik, hogy azota nem elore, hanem visszafele ment a vilag. A szlovakiai magyar kisebb­­segtol - Szechenyi szemszo­­gebol nezve - meg a „legva­­dabb nep” statuszat is meg­­vontak. Most a politikusok kovetkez­­nek es ezt a nyilvanvalo jogser­­test megtargyalo „muvelt” nyu­­gati vilag targyalasoknak, ajan­­lasoknak es mit tudom en, hogy minek nevezett hezitalasa. De azert a remenyt soha nem adjuk fel. Jovore, 1996-ban, a hon­­foglalas millecentenariumat iinnepeljuk. MOTESIKY ARPAD

Next

/
Thumbnails
Contents