Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1995-12-14 / Próbaszám
Az egyetlen hiba, hogy megdregszik P61i Fazekas Rozalia a lanynevem, az uram utdn Polyak vagyok. A Peli Fazekas iikanyank nemesi lany volt, de beleszeretett egy nyalka huszarba, s az apja kitagadta. Jobb szeretem a lanynevem, azert hasznalom irdi nevnek, mert jobb a csengdse. tohoz, aztan mire onnan felkaptattunk a hegyre, bele is izzadtunk. A versem igy szolt: „Ha fel is borul a szankonk neha, ilyenkor egy gyermek sem rest vagy le'ha”. Azt mondja a tanito ur: „Te lanyka, mondd meg nekem, milyen szo az, hogy leha?” Ha nem akarunk Apam parasztember volt, de nagyon-nagyon szeretett olvasni. Anyam nem szerette a betut. Meg most is a fulemben cseng, hogy miutan lefekiidt, apam meg az asztalnal olvasott gyertya mellett, hanyszor megmorogta! Mit kinlddsz, ugyis gyenge a szemed, oltsd el a gyertyat, mdsra is koll a penz! - zsbrtolodott. Otthon nem volt konyvtink, de a faluban, Kiirton volt konyvtar. Ugy latszik, a konyv szeretete apam reven nekem jutott. Borzasztoan szerettem olvasni. A Robinsonnal kezdtem. Nyolceves lehettem akkor. Ami konyv a kezembe keriilt, mindet elolvastam. A Boros tanito ur egyszer telen azt adta hazi feladatnak, hogy iijunk verset a telrol. Ki milyet tud. Megirtam a verset, s az elso ket sorara tobb mint hetven ev utan is emlekszem. De miert? Azert, amit a tanito ur mondott. Mindenki felolvasta a verset. En a szankazasrdl irtam. Mindig a furi keresztnel jatszottunk, le az ugrasz6t fogadni, akkor anydnk a fejunkre koppant 6s azt mondja: te leha. Lumpot jelent. H£t ezert maradt meg a fejemben ez a ket sor. Ez volt az elso versem. Nekem annyira tetszett a tanitoi hivatas! Imponalt a Paula kisasszony. Szigoru tanitono volt. A betyar kolykok elneveztek tollasnak, mert mindig tollas kalapot hordott. De tudott a gyerekekkel banni, azaltal, hogy arany- meg eziistpapirt vasarolt, s abbol kockakat vagott. Az arany jelentette az egyest. igy dsztonzott benniinket. Meg nem voltam tizenharom eves, amikor elkeriiltem a hidegkuti intezoekhez pulykameg libapasztomak. A pulykakat mind jobbletre szenderitettem, igy maradtak csak a libak. Azokra nem kellett annyira vigyazni. A Berciket dajkaltam. Az intezoeknek akkor mar volt radiojuk, mindig azt hallgattam. Egy idd utan Ujvarba keriiltem, egy zsido kereskedocsaladhoz. Otthon nem volt olyan jd dolgom, mint n&lunk! A munkat parancs nelkiil elvegeztem, s ezt az asszonyom nagyra ertekelte. Megbiztak bennem. A ket gyereket szinte 6n neveitem fel, hozzam nottek. Egy szolgalo nem versel, de a baratnom a tisztiorvoseknal szolgdlt, azoknak az eg6sz konyvtarat kiolvastam. Ldtezik onmuveles is, nem muszaj valakinek okvetleniil felsoiskolazni, ha arra nines mddja. Aki akar, minden kbrUlmdnyek kozott tanulhat. A konyvrol csak annyit, hogy az asszonyom meghagyta: ha felfedezek valami ujdonsagot, szoljak. firsekujvarban, a Szechenyi utcaban volt egy konyvesbolt, s egyszer a kirakataban meglattam azt a konyvet, amit az ujsag is rekldmozott. Szoltam az asszonyomnak, es megvettiik. S amikor a testvere kerte tole, azt mondta, meg nem adhatom oda, a Rdzsi meg nem olvasta ki. Hat evig voltam naluk. Negyvennegyben, az utolso husvet szomoru hangulatban telt. Unnephez kdsziilddtiink, amikor egyszer azt mondja az asszonyom: Tudja, Rdzsi, nagy pusztul&s lesz a zsiddkon, meg van jdsolva. fin meghallgattam, amit mondott. Hittem is benne, nem is. Amig az ember at nem el valamit, nem hiszi. A kislanyt festilte, az meg csiszegett. Mergesen raripakodott, hogy a teremtesit, ha majd valahol az arokparton a tetvek fognak meglepni, majd hagynad magad fesiilni! Aztan azt mondta: Rdzsi, daloljuk el azt, hogy Szomoru vasamap szaz feher viraggal... A csaladbol senki sem jott vissza... fin mar akkor otthon voltam, amikor Kiirton osszeszedtek a zsidokat. Elmentem a Kamillaekhoz, hogy egy istenhozzadot mondjak neki. Csak annyit szolt: Ugy belaktunk! Ki tudja, mikor jonnek ertiink... Tizenkilenc eves koromban kezdett udvarolni egy legeny. Pragaban szolgalt, de Bene§ harmincnyolcban a magyar katonakat hazazavarta. Eskiidjiink meg, igy az udvarldm. Eskiidjdn a halalos ravatal, nines semmim! A Julis ndvdrem ferjhez ment, a kelengydmet neki adtam. Azt mondja: Ha nem akarsz megeskiidni, legalabb vegyiik meg a gyuruket. Kozben o meg azt is akarta, amit en nem. Mert hogy m^s lanyoknak nem koll konydrdgni meg ez meg az. Mondom, akkor minek gyusz utdnam? AztAn hallottam ezt-azt, hogy masfele kanyarodott. Bennem egyre csak dolgozott a gondolat, hogy milyen uram lesz nekem, ha mar most masfele csapodik. fin neki megyek ferjhez, o meg nekem eskiidjon brok huseget. Veszekedtunk es nem jott tobbe. fin meg szepen fogtam magamat es visszakiildtem a gyurut. Huszonnyolc evesen mentem ferjhez egy ozvegyemberhez, ket lanygyerekre. Sajnos a fiatalabbik nehany ev mulva, tizenhet evesen meghalt. A faluban szenzaciot keltett, hogy egy gazdag dzvegyember kdrt meg. Kilenc es fel evvel oregebb volt, mint 6n. Az uram bevonult. Amikor vdge lett a h^borunak 6s hazajott az emberem, azt mondtam neki: nem te voltal haboruban, hanem en. KUrtot hat h6tig ldtfek, sokan meghaltak. A szomsz6dban, az iskolaban rendezfek be a hadikorhazat. Hozzank is beszallasoltak ket nemet katonat - a korhazban tettek szolgalatot. Ez mar az utolso idoben volt. Par nap mulva csomagoltak. Hazafele menne vagy a firontra? - kerdeztem. Szudetdk voltak, tudtak valamit csehiil, en meg szlovakul - megertettem dket. Aztan jottek az oroszok. Nekem egyikiikkel sem akadt problemam. Otvenharom 6vesen ozvegyen maradtam. A sok gondban nem ertem azon keseregni, hogy magam vagyok, hianyzik mellolem valaki. A gondomon ugyse segitett volna senki sem. Ha egy idegen ember bekeriil egy n6pes csaladba, az a sajat csal&djahoz huzna vissza. fin igy gondolom. N6ha viccelodnek a falubeliek, hogy de j61 bhja magdt, ugy szalad le a 16pcsokon, mint A szerzo felvetele
