Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1995-12-14 / Próbaszám
ban csak a legjellemzobb peldat emlitem: espedig a tavalyi komaromi nagygyulest, ami egyfajta erodemonstraciokent fontos lehetett: am a fenti okok miatt maig szinte semmit sem segitett helyzetiinkon. Konkret autonomia koncepcio hijan Nyugaton nem lett tobb tamogatonk, belfbldbn pedig szinte minden szlovak ellenzekit es mas demokrata politikust, es mas ertelmisegit legalabb is elbizonytalanitottunk, mert halvany utalasokat leszamitva a dokumentumok nem teszik egyertelmuve a szlovaksag szamara, hogy torekveseinket az allam hatarainak megvaltoztatasa nelkiil kfvanjuk valora valtani, sot: tobbfele autonomia eletre kelteset veliik egyuttmukodve kivanjuk elerni. Gondoljunk a szlovaksag egy reszenek ertheto vagy erthetetlen gyanakvasara es tortenelmi gorcseire, s rajoviink, mennyire fontos lett volna ilyenfajta egyertelmu utalas a dokumentumban... Vannak, akik okultak mindebbol, s rajottek: a radikalizmus csak radikalizmust sziilhet, ami sulyos egyeni es kozossegi tragediakat okozo kisiklasokhoz vezet. Ezert elorehaladni csak a jogallami eszkozdk sinparjan lehet...” Szandekosan ideztem ily hosszan Szilvassy Jozsefet. Amikor irasat olvastam, ugy ereztem, rajta keresztiil ad hangot az a jozan tortenelmi tapasztalas, amelyet egyszer mar megeltunk, de valahogy elfeledtiik, es most igy keriilouton jutott vissza hozzank. Talan mert a tortenelem mindig megvalositja onmagat, es a Vilagtortenelem utjara hurcult nepek, koztiik a mienk is, csak azon az uton jarhatnak, amelyet adottsagaik eleve lehetove tesznek szdmukra. Hogy ezt tudjak vagy nem tudjak, mit sem valtoztat a dolgokon. Am ha tudjak, nem keriilnek mellekosvenyre, helyes iranyba taszfthatjdk magukat, tobbet tehetnek magukert, eredmenyesebben epfthetik onmagukat. Ahhoz persze, hogy ez igy lehessen, az sziikseges, hogy a szlovakiai magyar politizalas realisabban lassa valos lehetosegeit, „adottsagait;, es tudomasul vegye, hogy mar reszben lezajlott tortenelmi folyamatba lep bele, ahol a targyalofelek asztalahoz, akarmilyen elevenbe vago kerdes vetodik fel, odaulnek a regmult idok gondolkodoi, tettemberei, es hivatlanul ok is leadjak szavazatukat. Valojaban ezert beszeliink szlovak-magyar tortenelmi megbekelesrol, s nem csupan megbekelesrol. Megtehetjiik persze azt is, hogy nem hallgatunk rajuk, hogy a multat kizarjuk egyezkedeseinkbol, de ebbe is mindket targyalofel oszinte beleegyezese sziikseges. Tehat ismet oda jutunk, hogy targyalnunk kell, s ennek nines esszeru altemativaja. szOke jOzsef Elodeink irtak “Betlehemben az elso s egyetlen karacsonynak hamar vege lett; mert nem csak hogy eltunt ej fel utan az egi fenyesseg s elhalt az angyali enek, hanem a betlehemiek ahogy be nem fogadtak az iidvozito gyermeket, ugy hamar el is felejtettek a pasztorok hirmondasat s nem csak a videkre, hanem a lelkekre is raborult az esds telnek s a koznapi gondolatlansagnak sziirke fatyola. Bar azota a betlehemi szent ej felejthetetlen lett s ott el a nemzedek lelkeben, mint a hitnek legszebb s legedesebb vizioja, de azert folyton hangzik a regi szeretet evangeliumaban a regi szemrehanyas, hogy ovei be nem fogadtak, mintha csak minket is fenyegetne a veszdly, hogy karacsonyfa, gyertyalang s gloria dacara resztvesziink azok szivtelensegeben, kik az Udvozitot be nem fogadjak. Meg lehet ugyanis gyujtani a karacsonyfa illatos gyertyait, el lehet andalogni a glorias angyalokon s a gyermek 1900 ev mulva is lehet oly edes, hogy kiedesitse egy estere a keseru s kegyetlen vilagot; de befogadni ot, az mas, az tobb, az annyi mint belole elni.” prohAszka ottokAr filet, 1900, karacsonyi szam „Jezus jaszol-sziiletese nem volt vigalom: szegenyseg volt a komaja, es pasztorok naiv orvendezeset nyomon kovette a herodesi torpeseg elvakult, remego, gyava parancsa: a gyermekgyilkossag! A harom kiralyokat nyomon kovette a menekiilo futas, a hazatlansag es bujkalo felelem... Friss, vig anyak; Herodes-mentes, haborumentes, atombombamentes karacsonyokat! De ti ferfiak: vigyazzatok a Herodesekre! A karacsony: ferfi-iinnep. Celja, targya: a beke. A legnehezebb” fAbry zoltAn, Cj Szo, 1950. dec. 24.
