Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1995-12-14 / Próbaszám
Tortenelmi tapasztalat A tortenelembol, tortenesekbol csakis akkor okulhatunk, ha ismerjiik. Ha a multat kelloen nem ismerjiik, a tortenelmi tanulsagok, okulasok csak keriilouton, megkesve ervenyesiilhetnek. Ennek gondolata kezdett nyugtalanitani, amikor Szilvassy Jozsef Mozdonyfiitty es vakvagany c. irasat olvastam az Uj Szo 1995. nov. 13-i szamaban. Az igen figyelemre melto iras tobbek kozt visszatert az autonomiamodellekrol Budapesten tartott nemzetkozi tanacskozasra, s az ott elhangzottakkal kapcsolatban irja: „A walesi Gwyneth Edward hangsulyozta Budapesten, hogy ok tudatosan nem hasznaltak az autonomia kifejezest, mert ez hergelte az angolokat, akik emogott szeparatizmust veltek folfedezni. A walesiek ezert a kozponti allamhatalom leepiteserol beszeltek, s anyanyelviik, jogallasuk jelentos mertekben megerosodott.” A fenti idezet eszembe juttatta a Csemadok ma mar tbrtenelminek nevezett 1968- as marciusTnyilatkozatat. Amikor a nyilatkozat szovegen dolgoztunk, mi is szembetalaltuk magunkat az autonomia kifejezes hasznalatanak gondjaval. Aki a szlovak nemzet tortenetet valamennyire is ismeri, tudja, hogy a klilonbozo autonomista mozgalmak milyen fontos szerepet jatszottak a szlovak politizalasban 1848 utan, de legfokepp 1918-at kovetoen az autonomia kovetelese szinte napi temaja volt a sajtonak es a partharcoknak. Ennek kovetkezteben az autonomia elerese nemzeti vagyalomma valt, s maga a kifejezes szinte szinonimaja lett a fuggetlenseg, a teljes allami onallosagot jelento szuverenitas szavaknak. Maguk a csehek is igy ertelmeztek: aki autonomiat kovetelt, az a toliik va- 16 elszakadast, onallo szlovak allam megteremteset kovetelte. Mivel valamennyien jol ismertiik az autonomia szonak ezt a mar-mar mitikus hatalmat, ugy dontottunk, hogy az akkortajt Jugoszlaviabol hozzank keriilt es nemileg divatosa valt onigazgatas fogalmaval helyettesithetjuk. Ez a kifejezes nem riasztott, es valojaban jobban fedte elkepzeleseinket, hiszen az akkor kialakulo federacioban nem kivantuk Szlovakia teriileti egyseget megbontani, es a nemzeti beketlenseg magjait se akartuk elhinteni. A nemzeti beketlenseg persze igy is fellangolt, de a politikai bizalom nem bomlott meg. A foderacio megteremtesen faradozo szlovak politikai koroknek mindvegig korrekt targyalopartnerei maradtunk. Ha nem is ertiink el mindent, az a nemzetisegi alkotmanytorveny, amely 1968. oktober 27-en megszliletett, mai szemmel nezve se lebecstilendo. Jogallasunk alapvetoen megvaltozott, „bejutottunk az alkotmany vedosancai koze”. Hogy aztan sok minden tovabbra is vagyalom maradt, abban mar a konszolidacios idoszak sajatos korlilmenyei es a szovjet seregek itt-taborozasa is belejatszott. Visszaterve Szilassy Jozsef irasara: az eddig elmondottakat nem azert vetettem papfira, hogy neki szemrehanyast tegyek, hiszen a mi 1968-as „belso” vitainkrol aligha tudhatott. Annal sajnalatosabbnak tartom, hogy azok, akik a Csemadok marciusi nyilatkozatanak szovegezeseben reszt vettek, es a mai politizalasban is ott vannak, nem ervenyesftettek vagy nem ervenyesithettek akkori tapasztalataikat. Ha megtettek volna, Szilvassy Jozsef aligha fakad azokra a keseru szavakra, amelyekbol eddig csupan egyetlen mondatot ideztem, de a tobbit se art ide imi: „Ezek utan sulyos taktikai es strategiai hibakat velek felfedezni a Magyar Koalicio autonomia-torekveseiben, ezzel kapcsolatos politizalasaban. Ugyanis szemmel lathatoan teves konzekvenciakat vontak le a mukodo nyugati autonomiakrol, altalaban az autonomia valora valtasanak lehetseges eszkozeirol, vagy pedig ezeket a kovetkezteteseket is a napi politizalasnak - valasztasi kampanynak es mas belpolitikai megfontolasnak - vetettek ala. Negy teny ugyanis mara egyertelmu: nines a vilagon ket egyforma autonomia modell, csupan altalanos demokratikus elvek leteznek. Ezert veszelyes az absztrakt autonomiakoncepcio, amely mellozi a politikai es teriileti konkretumokat. A masik az idobeni fokozatossag, vagyis az a teny, hogy az autonomia valora valtasa hosszu folyamat. Egy nagy lepSssel, kinyilatkoztatassal, politikai csinnadrattdval a vilagon senki sem ert el semmit. Nem mellekes a harmadik szempont sem... az autonomia nem csak, es nem elso sorban kisebbsegi jellegu, es nem feltetleniil etnikum-specifikus... S vegul, talan a legfontosabb teny: nem sziiletett meg es nem is sziilethet barmifele autonomia ket vagy tobb partner konszenzusa nelkiil.” Ezek bizony nyomos ervek egy tapasztalt publicista reszerol. De hallgassuk tovabb Szilvassyt: „Illesszuk be ebbe a latohatarba partjaink politizalasat, s radobenniink a szomoru valosagra. Hely hianya-
