Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-11 / 2. szám
Piacnezoben nem a kerdeseimmel. - Kezdd mar zaklatni - biztat a fotos, mintha olvasna a gondolataimban. Orvul kordul egyet a gyomrom. Elmegyiink reggelizni. * * * Jollakottan koszalunk a standok kbzott. Vietnami (?) bovliarusok, gyiimblcs, savanyu kaposzta, fuszerpaprika, mak, karacsonyfa, zoldseg. Zbldsegarus. Mogbtte egy masik dunaszerdahelyi rendszamu Avia. A holgy nem hajlando nyilatkozni. Semmi aron. Egy ido utan mar ugy tunik, egy repat sem ad el nekiink, ha tovabb eroskodiink. Lassan hajlani kezdek ra, hogy bevetem ferfiui ravaszsagom a cel erdekeben. Mint az tudvalevo a cel szentesiti az eszkozt. Legalabbis egy jo piacriport erdekeben. Hiaba. A holgy (nem szivesen vallom be) hajthatatlan. * * * Egy masik, kb. harminc evvel idosebb, viszont szivesen nyilatkozik. Pontosabban: panaszkodik. Nem vesznek eleg zoldseget az emberek, pedig tudvalevo: a zoldseg sokkal egeszsegesebb, mint a hus.- Holnap mit foz ebedre? - kerdezem mintegy mellesleg.- Kirantok egy csibet - valaszolja rovid sziinet utan, szemmel lathatoan furcsallva a kerdest.- Ertem - jegyzem meg sokatmondoan. Elkoszoniink es tovabbsetalunk. * * * Az altalunk megkerdezett arusok koziil egyik sem volt hajlando a nevet adni ahhoz, amit mondott. Sot: azt sem engedtek, hogy lefenykepezziik oket. Az egyetlen, aki „nevesiteni“ volt hajlando magat, az Valeria Pravicka, a piacfeliigyeloseg fonoknoje volt. Elmondta, hogy a piacon 412 stand van, melyeket - tobb tizezer koronaert - arveresen szerezhettek meg az erdeklodok. Ha valaki nem jon el az adott napon, akkor - attol fiiggoen, hogy mit akar arulni - kiadjak a helyet. Kilencven koronatol haromszazig terjedo osszegert. * * * Kacsak, csirkek, pulykak Friss, ropogds a kifli, cipo
