Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-12-22 / 22. szám

Istvan kiraly vacsoraja Szent Istvan, nagy kiralyunk orszag­­lasanak idejen nem volt egy helyben ulo termeszettel megaldott ember — nem is volt erre ideje —, hanem jarta, gon­­dosan epitette orszagat, es haborusko­­dasok idejen pedig kezenfekvo volt, hogy hadaival egy utt toltotte napjait, ta­­bori eletet elt, s olykor-olykor nem ma­­radt ki az aprobb portyazasokbol sem. Tortent egyszer, hogy egyik portya­­jan, valahol a nyugati vegeken, erdok rengetegeben remetebaratokra buk­­kant. A kiraly sorra kikerdezte a reme­­teket, szent eletet elo baratokat szoka­­saikrol es eredetukrol, szarmazasuk­­rol... A Gerald es Gerhart nevu baratok­­rol megtudta, hogy nemet, illetve svab szarmazasuak, nemesi dinasztiak sar­­jai. Kulondsen Gerhart, a nagyon szolid tekintetu ifju tetszett meg a kiralynak, akirol a beszelgetes soran kiderult, hogy hust nem fogyaszt, csak gyumol­csbkon, novenyi eredetu eteleken el. Telen altal pedig a fak gyokereit is megeszi. Vacsoraido leven, Istvan kiralyt a ba­­ratok a satorban felallftott kozds asztal­­hoz invitaltak. Elfogadta a meghivast es intett, hogy Gerhart barat mellette, a jobbjan foglaljon helyet. Miutan elmond­­tak az asztali aldast, jo etvaggyal lakma­­rozni kezdtek. A boseges asztalon, a fi­­nomabbnal-finomabb vadhusokbol jutott mindenkinek. Csak Gerhart barat tartozkodott az et­­kezestol, nem nyult semmihez, hiaba ki­­nalgattak tarsai. Vegul Istvan kiraly so­­kallta mar a dolgot, es igy szolt a barat­­hoz: —Gerhart fiam, egyel nyugodtan, fel­­mentelek fogadalmad al6l! Gerhart azonban a kiraly biztato sza­­vara sem nyult semmihez, mire a kiraly erelyesebben szdlftotta fel az etkezes­­re: — Feloldozlak fogadalmad alol, es megparancsolom, hogy egyel! — Felseges kiralyom nem tehetem, en az Istennek tettem fogadalmat, te nem oldozhatsz fel engemet a fogadal­­mam alol! — szolt a barat nagyon hal­­kan es illemtudoan. A kiralyt ezek utan melyebben kezd­­te erdekelni a dolog, kulondsen az, hogy az ifju barat meddig birja meg az ellen­­allast. Ismet megszolalt: — Ne vitatkozz kiralyoddal, lass hoz­za az eveshez! Erne kemeny szavakra a barat felallt helyerol, majd leterdepelt a satorban fel­alh'tott feszulet elott es fohaszkodni, me­­ditalni kezdett. A satorban sfri volt a csend es mindenki izgalommal figyelte az esemenyeket. Rovid ima utan a barat felallt a ke­­reszttol es az asztalhoz lepett, tanyer­­jan stilt facan illatozott, a gombamartas inycsiklandozoan varta a baratot. Az if­ju meg mielott hozzalatott volna a vacso­­ra elfogyasztasahoz, sze­­meit ajtatosan az eg fele fordftotta, szettart karok­­kal, ajtatosan allt egy pilla­­natig, majd hirtelen, varat­­lanul tenyeret osszecsap­­ta. A hangos tenyercsatta­­nasra meg a kiraly is osszerezzent, de nem ma­­radt sok ideje a riadtsagra, mert a suit facan Gerhart tanyerjarol kirepult a sator ablaknyilasan... Kiralyi ebed Manapsag, barmennyi­­re is divatosak a disznoto­­ros vacsorak es etrendunk­­bol nem hianyozhatnak a disznoh usbol kesztilt finom falatok, eleink nem kedveltek es nem et­­tek a disznohust. Oseink keletrol jottek es szokasaikat nagyon sokaig megtar­­tottak, s kulondsen a diszndhus fo­­gyasztasanaktilalma elt sokaig, barmi­lyen magyaros etel nek tartjuk is azt ma­napsag. Az igazsag az, hogy a szomszedos szlav nepektol tanultuk meg enni a disznohust, ekkor kaptak ra oseink ap­­rankent. Kezenfekvo, hogy a hurka, kasa, sonka, kolbasz es a szalonna is a szomszedoktol, a szlovaksagtol kol­­csdnzott, de jol meghonosodott sza­­vunk... Nos, tortent egyszer, hogy Zapolya, alias Szapolyai Janos magyar kiraly meginvitalta a kiralyi udvarba, ebedre a nyakas, magyar erseket, az esztergomi egyhazurat, Vardai Palt... A kronikasok feljegy eztek, hogy a ki­raly rendelkezesenek ertelmeben csak „disznoh usbol" keszult eteleket volt sza­­bad felszolgalni. Az elso fogas diszno­­siilt volt vorbskaposztaval; masodik fo­gasnak disznopecse­­nyet hoztak fuszeres martassal; harmad­­szorra diszndhus feke­­tebors-leben kerult az asztalra es vegul fog­­hagymas kocsonyaval fejeztekbe az ebedet... Eves kozben a ki­raly — nagyon nagyet­­ku ember volt, jo et­vaggyal fogyasztott a falatokbol —, vaskos, ugymond pori trefaival szorakoztatta az erse­ket es kfnalgatta a pompas etkekkel. Az ersek azonban semmi­hez sem nyult, nem fo­gyasztott a disznohus­­bol keszitett etelekbol, ehen ult az asztalnal. Amikor mar a kiraly megunta a trefalkozast es latta, hogy a nya­kas, konok ember ele­­get szenvedett, igy szolt hozza: — Olyan termeszeted van, ersek uram, mint a torbknek, hogy nem sze­­reted es nem eszed a disznohust!—es kappanos hangjan kacaraszott. Erre a megalazasra az ersek keme­­nyen visszavagott: — Igen! Felsegeden viszont meglat­­szik, hogy mas ver csorgedezik ereiben, mert nem szeret egyebet, csak a disz­nohust, a szalonnat meg bicskaval fo­­gyasztja. Ha mar ebedre hivott, leg­­alabb egy tai vadhust, vagy baromfit ren­­delhetett volna az asztalara! Felvideki ebedek es VACSORAK Eleink szerettek a gazdag es valtoza­­tos konyhat—de nem a d isznosiilteket —, ambar a tizenhetedik szazadban mar itt-ott a diszndhus is eldford ult az et­­lapon. Erdekes lehet szamunkra az is, hogy nem a levessel kezdtek az ebedet, hanem mas falatokkal, es csak a negye­­dik vagy az otodik fogasnak kerult a le­­ves az asztalra, ha egyaltalan szerepelt az etrenden... Galgocon, Thurzo Szaniszlo grof va­­raban, 1603 januarjanak elejen, Bol­­dogasszony vagy a Vizdnto havaban a foszakacs az alabbi ebedet keszitette el a varur vendegei szamara: —Tehenhus tormaval — Kappanhus mezelt tesztaval — Leves, melyben ke­­nyer es kolbasz volt aprftva — Kecse­­ge soban fove — Hod-farka gyumolcs­­level — Pulyka, vagyis „indiai tik"—Tej­­ben fott borjubel — Baranytudo tiszta borssal — Baranyhus citrommal, va­gyis Jimoniaval" — Borjuhus megspe­­kelve—Savanyukaposzta tehenhussal — Sult lud—Apro madarak disznohus­pecsenyevel — Csaszarmadar sutve — Pastetomok—Ostya beles es Apro­­pastetom. Nos, ezt a menut a mai „gyomornak‘‘ vegigenni gond lenne, amde lassuk, mit keszftettek vacsorara? Ugyanazon a napon tehat a galgoci var nagytermeben az alabbi vacsora ke­rult az asztalra: — Ludhus rantott liszttel — Kappan vagdalva—Csi'k kaposztaleben — Bor­juhus tiszta borssal — Kecsege eles le­vel — Sult kappan—Tehenhus-pecse­­nye — Karorepa tehenhussal — Ran­tott hal vajban — Ludcfmer sutve — Disznohus-pecsenye—Tehenhus pet­­rezselyemmel —Fank vajban — Ostya beles — Szilva tortaval es nyulhus fe­­kete level. A tovabbi napokon, ha a foszakacs jobban kitett magaert, akar huszfele etel is kerult az asztalra. Nezzuk, mit et­­tek penteken, milyenek voltak a bojtos etelek?! Ime a valasztek: — Soban fott csuka — Kecsege eles level—Csuka feher lengyel level—Vi­­za gyumolcsds level — Csfk marsolt le­vel —Csuka eles level — Csuka neme­­tes modra—Lencse faolajjal—Csik ka­­posztalevelbe fove—Savanyukaposzta faolajjal — Rantott hal vajban — Posar (egy halfajta) tiszta borssal, vajban — Sult hal borsporral vagyis tortborssal — Aszu meggy (aszalt meggy) — Tejes etek vajban — Kecsege soban — Aszu szilva—Torok rizskasa—Aszu hal, va­gyis szarftott hal ecetben es Sullo hide­gen talalva. A galgoci varban, Thurzo Szaniszlo asztalanal nyilvan az esztergomi ersek, Vardai Pal sem maradt volna ehen!-mote-I Istvan kiraly

Next

/
Thumbnails
Contents