Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-12-22 / 22. szám

Nyitott tanarj A zsufoltsag atka Sokan vagyunk a Fdldon, mondjak neha a demografusok. Masok vi­­szont azt alh'tjak, a mai emberto­­megnek akar a tobbszdrbset is ke­­pes eltartani a bolygonk. Persze en­­nek szigoru feltetelei vannak. Am nem az a celom, hogy errol elmelked­­jek, csupan azt szeretnhm felvillan­­tani, milyen problemakat tudunk okozni egymasnak, ha a terigenyunk kielegi'tetlen. Meg a legkedvesebb hozzatartozoink is felbosszantanak bennunket, ha szuk lakasunkban csak egymast erintve tudunk kozle­­kedni. Hat meg amikor a tomegben vadidegen emberekhez vagyunk kbnytelenek odasimulni. Ki ne erzett volna meg nagy megkonnyebbulest, amikor zsufolt autobuszbol, vagy emberekkel teli fulledt liftkabinbol ki­­szallt. Terigenyunk gletiink szinte minden mozzanataban jelen van. Aki ismeri a lakotelepeket, tudja, hogy legtobb problema a gyerekekkel es a legidosebb nemzedekkel van. Ugyanis ok azok, akik legtobb idot kenytelenek a nem eppen tagas lakasokban tolteni, s nekik jut legkevesebb ter a szabadban is. Az egymashoz kozel epitett torony­­hazak kozotti ter uletek sem jatszoterek­­nek, sem parkoknak nem mondhatok, il­­letve mindket szerep egyarant rajuk ha­­rul. A jatszoter a gyerekeket illetne meg, a park a setanyaival es a kerti padjaival viszont az oregeket. Mivel a ket gene­­racio korban igen tavol all egymastol, ha­­csak nem egymashoz tartozok, nehezen tudjak elviselni a masik jelenletet. A gyerekek futni, ugralni, sot neha tombol­­••••••••••••••••• ni akarnak, ami elviselhetetlen a mar­­mar komor idosek szamara. A gyerek hamar eszreveszi, hogy nem szivesen latjak, s ha meg folyvast figyelmeztetge­­tik, sot korholjak is, kibujik belole a kis­­ordog, es csak azert is azt teszi, ami a fegyelmezoknek kellemetlen. A lakote­­lepek leggyakoribb konfliktusforrasai ezek. A szulok, mi sem termeszete­­sebb, a gyerekek partjara allnak, hi­­szen azt szeretnek, hogy minel tobbet rohangalhatnanak a szabadban, az ore­­gek meg nem annyira a csemetek tes­­ti epsegeert aggodnak, inkabb a territo­­riumukat feltik toluk. Bizony igaz, hogy rengeteg kerti padot tesznek tonkre a gyerekek puszta csinytevesbol, mikoz­­ben eszuk agaban sines, hogy valakit ezzel bosszantsanak. Nekik csak egy­­szeruen rombolni kell, mintha egy pad osszetorese nem lenne tobb holmi ho­­mokvar szetrugasanal. Szo sines rola, hogy az ilyesmit szo nelkul el kell turni, de tudnunk kell azt is, hogy szitkozodassal nem sokra me­­gyiink. Jobb helyeken mar regen mas­kent kuszobolik ki az ilyen es ehhez ha­­sonlo gondokat. Hogy a gyerekeknek megfelelo moz­­gasterkell, az nem ketseges. Akik ma­­guk talalnak maguknak megfelelo helye­­ket, ahonnan nem u'zik el oket a felnot­­tek rogvest, szerencsesek. Am valljuk meg oszinten, ritka lehetoseg az ilyen. A gyerekek mozgasteret manapsag jo­­reszta felnottekszabjakmeg, sot meg­­tervezik, de eszuk agaba sem jut ebbe bevonni a leendo hasznalokat is. fgy az­tan nemesak a jatszoterek sikerednek •••••••••••••••a* felre, hanem azok az epuletek is, me­­lyekre nagy eloszeretettel huzzak ra a leghamisabban hangzo kozhelyet: ma­­sodik otthon. Ugye raerzunk, hogy az is­­kolarol van szo, illetve csak az epulet­­rol es annak kbrnyekerol, mert az isko­­la mint egesz, ennel sokkal osszetettebb. Am hogy milyen fontos szerepe van a fejlddb ember eleteben az iskolatelken elhelyezett epu leteknek es tereknek, tan csak a gyakorlo peda­­gogusok tudjak. Aki vissza tud emlekezni az elmult ev­­tizedek iskolaepfto korszakara, tan azt is fel tudja idezni, milyen nagy ovacio­­val tortent egy-egy epulet atadasa. Kik­­nek? M indenekelott a hivatalos szeme­­lyeknek. Ott volt mindenki, akinek ott kel­­lett lennie. Beszedek kovettek egymast hosszan, meg eroltetett musorok, ren­geteg taps es vegiil az unnepi ebed — a meghivottaknak. Csak a gyerekek nem voltak sehol, legalabbis lelekben nem, mert a musorban ugyan szerepel­­tek, de nem celkent, hanem mint esz­­koz a fontos osszejovetelekhez. S mi­lyen volt az iskolafoglalas? Ha a gyere­keket szabadjara engedtek a pedagogusok, s elore nem parancsol­­tak rajuk, hogy illedelmesen viselkedje­­nek, ugy rohantak be az epuletbe, mint valami kozepkori varostromlo seregek. Lam, mennyire boldogok, hogy uj epu­­letet kaptak, orvendezhettek a funkeio­­nariusok. Aztan frodtak is a nagy ese­­menyrol evtizedekig az egykaptafara szabott fogalmazasok, peldaul ilyen cf­­mekkel: A mi uj iskolank; Miert szeretem az iskolamat; Az en masodik ottho­••••••••••••••••• nom... Csak a tanftok valtak egyre inge­­rultebbe. Bizony, okuk van ra. Az uj epuletekben naponta tobbszor is cipot kell valtani, a ruhafogasnak nines helye a tanteremben, bltbzoket pedig elfelej­­tettektervezni. A nagy folyosok, melye­­ket zsibongonak szantak, szuknek bizo­ny ultak. Egy-egy epulet olyan belulrol, mint a labirintus, tele mindenfele beug­­rokkal, ki tudja, mi celra szant apro he­­lyisegekkel, es megsem jut benniik hely sokmindennek. Am ami meg ennel is furcsabb, a gerekek nem akarjak elhagy­­ni a tantermeket. A regi falusi iskolak­­ban ha megszolalt a csengo es kitarul­­tak a tantermek ajtoi, rohantak a nebu­­lok kifele, ki a tagas udvarra, ahol nem otperceket, hanem neha meg felorakat is jatszhattak onfeledten. Az emlekezet­­be felejthetetlen elmenykent vesodtek be a hajdani deleldttok. Nem annyira a szamtan- meg a nyelvtanorak, mint a ja­­tekok. A nem regen meg modernnek mondott iskolaepuletek tantermeibol pe­dig ugy kell kilbkdosni a gyerekeket szunetre, majd annak letelte utan vi­­gyazni kell, hogy a viosszarohanok el ne sodorjak az embert. Ugyan miert? Mert bent a rendelkezesukre allo ter a maga egyszemelyre szant masfel negyzet­­meterevel tobb, mint amennyi a setalo­­ban jut, ha mindenkit egyszerre kiterel­­nek oda. Csoda-e hat, ha minel na­­gyobbak a gyerekek, annal tobbet dulakodnak, annal tobb kozottuk az „indokolatlan“ konfliktus. Kerdes, hogy a szuntelen zsufoltsag otthon, a haz ko­­rul, az iskolaban, vajon milyen nyomo­­kat hagy majd a szemelyisegukben? Kerdesunkre a valaszt a felnott nemze­­dek viselkedeskulturajaban kellene ke­­resni. Nagyreszuk e korszerunek mon­dott korulmenyek kozott nott fel. Ez nem bfralat, ezert ne sertodjunk meg. In­kabb tarjuk fel a tenyeket, es gondoljunk a jovendbre. -ys -•••••••••••••••a* Mibol igyanak a picik Vitathatatlan teny: az ujszulottek es a csecsemok idealis taplaleka az anyatej. Orvendetes, hogy a szoptatas fontossa­­gat tobb anyuka tudatosftja, es a picik nagy resze a legegeszsegesebb tapla­­lekot kapja. Persze a legnagyobb akarat ellenere is megtortenik: az anyuka nem tudja szoptatni a babat, vagy pedig ke­­ves szamara a teje. Ilyenkor az orvos al­­tal javasolt porbol keszul a „bebipapi", hs nem mindegy, miben „talaljuk“ a regge­­lit, ebedet, vacsorat. Ezek az esztetikus uvegek szinte elvezetesse teszik az egyebkent is esemenyszamba mend ete­­test. A kedves, tancolo figurakkal dfszf­­tett cumlis uveg a szigoru egesz­­segugyi eldfrasoknak is megfelel. Ez a lelemenyes keszulek kfmeli az anyukat. Csak bele kell allftani a tejjel megtdltott uveget, es a kfvant homer­­sekletre melegfti azt. A nagyobbacskak szivesen segft­­keznek az eves soran. Az ilyen fur­­csa alaku uvegek elonye, hogy az ap­ro kezecskek is jol megfoghatjak.

Next

/
Thumbnails
Contents