Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-11-24 / 20. szám

szik a fekete lobbanasra, amelybol feleszmelve egyetlen ideges varakozas lett belul a zsigereiben, amelynek Egerke orvenylett a kozepeben. Nem a barat, a versenyfuto, a hancurozo, a beszelgeto Egerke, hanem valami kellemes, inycsiklando, szurke puhasag. Ettol egyszerre megdobbent, megijedt, es vagyakozni kezdett. S a vagyakozas most, hogy Egerke ott kuporgott elotte, betoltotte Szi egesz belsejet. Elnyulo, hullamos teste osszerandult. Nyakat begorbitve, fejet mellere sunyva mereven nezte az elotte vacogo Egerket. — Ne! Ne! — kialtott Egerke. de csak magaban, mert hang nem jott ki tobbe a torkan, s lassan, mereven Szi szemebe nezve elindult. Vitte az akaratat megbenito felelem. Szi teste egyre jobban megfeszult, mozgekony allkapcsai szetnyiltak, s hatalmas, fekete uregge formalodott szajabol, mint sotet “ viharfelhobol a langszinu villamok, cikazott eld ujra meg ujra ketagu nyelve. — Szi, szi, szi —szlSzegese betoltotte az eget es a foldet. Egy pillanatra elnemult a nyar, s ekkor Szi ' elorevetette magat. Mintha uj jatekot akarna kiprobalni, j szajuregenek rejtekebe zarta Egerket. Kiiszkddve, gorcsdsen gydmdszdlte magaba. Egerke lassan vandorolt lefele baratja emeszto utjain, labdakent kidudorodva a gyuru's testen. S ettol az egesz ugy tu'nt, mintha az uj jatek csiklandozna oket, es fuldokolva nevetnenek.

Szi nem erzett megbanast, csak lassan tagulo uresseget ott, ahol azelott fellobbant benne az brom, ha meglatta Egerket. Korulotte hirtelen kifakultak a szinek, eltompultak a hangok. j Sivar lett a vilag. Csak fekudt mozdulatlanul a kovon, moho zsigereire bizva az emesztest. r S mire feljott a hold, teljesen kitbltotte belsejet az uresseg. Smaragd szeme hidegen sutott, s mar tudta, amit minden kigyo, hogy csak az elso eger lehet barat az ifjusag nehany artatlan pillanataig, a tobbi zsakmany, preda. <• \

De ekkor mar nem volt Kiskigyd.

Kovacs Magda.

A Kiski'gyo