Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-10-24 / 18. szám
Culcsar Ferenc hiimnypi' Valamikor hajdanaban, amikor meg a tiinderek dalaban gyonybrkodtek a bodrogkozi emberek, Karcsa falu kornyeken c odalatosan szep, titkokat rejtegetd erdok es ringo nadasok zoldelltek. Az orokke susogo fak es hajlongo nadasok me- 1 en, mint nevetb leanyszem, kek vizii to hullamzott. A to egyik felenek a vize langyos es illatos volt, itt laktak \ iz alatti palotajukban a tiinderek. A to masik felenek a vize pedig hideg volt es kenszagu, itt meg a boszorkanyok eltek. Miert, miert nem, ki tudna azt ma mar megmondani, de va- 16 igaz, hogy a boszorkanyok valami okbol szerettek volna oszebaratkozni a tiinderekkel. Nem mult el nap, hogy valamelyikiik ne rbpkodte volna koriil a tiinderek csillogo-villogo iivegpalotajat, s ne zorgetett volna be sepriinyelevel a kristalyablakon. A tiinderek tudtak, hogy ez nines rendjen, inert amiota a vilag vilag, olyan meg nem volt, hogy a boszorkanyok a tiinderekkel baratkozzanak. Nem is csoda hat, hogy ha csak tehettek, elkeriiltek a boszorkanyokat. Ejjelek valtottak a nappalokat, honapokka epultek a hetek, telekbol es nyarakbol evek keriiltek, s nem tudni, milyen mesterkedesek nyoman, de az ido haladtaval a boszorkanyok ugy elszaporodtak, hogy mar a puszta letiikkel is menekiilesre kesztettek a tiinderlanyokat. Latta a tiinderkiralyno, hogy a boszorkanyokkal egy toban nem lehet tovabb maradasuk, mar csak azert sem, inert lassan-lassan az egesz to vize kenszagtol kezdett biizleni. Ezert hat egy szep nyari reggelen feloltdtte aranyos ruhajat, palotajat elhagyva kiuszott a vizpartra, s utnak indult, hogy olyan szigetet keressen, amely melto a tiinderekhez, s ahol uj palotat emelhetnek maguknak. Rovidesen talalt is egy illatozo, zold harsfaligetet, amely elso pillantasra megdobogtatta a szivet. Boldogan, sietve tert haza tiindertarsaihoz, egy percet sem akart tovabb vesztegetni. Lett is nagy siirges-forgas azonnal, a szorgalmas tiinderek harom nap, harom ejjel, megalias nelkiil epitettek uj palotajukat, a viz alol hatalmas, szepseges voros marvanykoveket hordtak fel, a falak gomba modra nottek, orarol brara emelkedtek. Atiinderek csodalatosan ertettek a disziteshez, varazslatos alakokat formaltak a marvanybol, csipkekkel ekesitettek oket, s amikor kesz lett a palota, ugy festett a zold liget kozepen, mint egy emberi szem nem latta, kiilonleges ekszer. Mar csak a harang hianyzott. A tiinderek elorelatok voltak: ugy hataroztak, hogy varazserejii eziistharangot helyeznek el a palota tomyaban, mert atto tartottak, a boszorkanyok a harsfaligetbe is kovetni akarjak majd oket. Olyan harangot kivantak hat a toronyba allitani, amelynek biivos kongasa minden idbben tavol tartja a tolakodo boszorkanyokat. Ket tiinder sebes szarnyalassal mar repitette is a csodatevb eziistharangot, de amikor a Karcsa-to foie ertek, hirtelen biizlo kenszag iitotte meg az orrukat. Mindjart tudtak, hogy rettenetes veszelybe keriiltek. Amint hatrapillantottak, a sepriinyelen nyargalo, kocos, csunyan vigyorgo boszorkanyokat lattak maguk mbgott. Suhantak a tiinderek a sulyos haranggal, amennyire csak erejiikbdl tellett, de a gonosz boszorkanyok sem voltak am restek. Mar a sarkukban voltak, de ekkor olyasmi tortent, amire egyikiik sem szamitott... Harsany kakaskukorekolas hasitott a levegobe, jelezve a hajnal megerkezeset. A boszorkanyok abban a minutumban megfordultak, es esz nelkiil iszkoltak vissza viz alatti birodalmukba. Igen am, csakhogy a ket tundert is ugy meglepte a varatlanul egre harsano kakaskialtas, hogy ijedtiikben elejtettek a harangot, amely egy utolso panaszos csendiilessel belezuhant a Karcsa-toba. Maig is ott fekszik a vizfenek iszapjaban, es minden szaz evben megcsendiilve jelt ad magarol. Ezert nines hat a karcsai templomnak harangja. Kulcsar Ferenc Kigyoko cimu mesekonyve megrendelhetd az Eletunk szerkesztosegeben Ara: 129,- Sk
