Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-10-24 / 18. szám

A negyven esztendovel ezelotti oktober nem­­csak Budapesten es Magyarorszag mas varosaiban volt kemeny, de a hatarokon in­­nen, Pozsonyban is. Igaz, nem folyt ver, nem kellett rendori erdket bevetni a tuntetok ellen, de a pozsonyi diakfejekben is sok minden megfordult. Nyil­­vanvalo volt a szolidaritasuk a magyarorszagi esemenyekkel. Akkoriban a pozsonyi Ma­gyar Pedagogiai Gimnazium fiudiakjai az Orsolyak utcai di­­akotthonban — volt apacazar­­daban — laktak. Az odon zar­­da epuletenek falai kozdtt mar huvosek voltak a reggelek es az ebresztok. Nyomott hangulat­­ban ertunk az iskolaba, de mindjart forrni kezdett minden, a Kossuthot, vagy a Szabad Europat szerettuk volna meghallgatni. Benda bacsi, a portas elegettettkeresunknek, amde az internatus igazgatoja fulest kapott, es gyorsan kitiltott bennunket a portas kuckojabol... Kozuliink a legerzekenyebben Attila, egybudapesti, a Zoch utcai gimnazium­­ban tanulo fiu elte at az oktober vegi na­­pokat. Edesanyja, huga es neveloapja — raadasul rendor- vagy katonatiszt volt — Budapesten elt. Attila minden­­aron el akart jutni Budapestre, aminek egyetlen modja a szokes volt. Sikerult neki. November elejen a pesti fiu visszatert kozenk, es titokban ujsagokatis sikerult atcsempesznie. A lelkes, forradalmi hangulatu frasok mellett a kepeslapok megcsonkitott emberi testek es hullak fenykepeit kbzbltek. Ezekakepek meg­­raztak bennunket... gyorsan zsebrevagta, majd rank mor­­dult: —Tunjetek el gyorsan, ha nem akar­­tok bbrtonbe kerulni!—mondta magya­­rul. A magyar szora kettesevel vettuk a lepcsoket szobaink fele. A szobaban csend es sotetseg fogadott, tarsaink eppen miattunk aggodtak, s nagyon megbrultek, hogy ujra lathatnak bennun­ket. Elmeseltek, hogy a renddrok „felgbngyblftettek“ az iigyet. Nevelonket, Szeberenyi Zoltanf is alaposan vallatora fogtak, de tole alig­­ha tudhattak meg valamit is. Az eset utan hatarozottan eltanacsoltak neveloi allasabol, de az egyetemet sikerult be­­fejeznie. A fekete szalagot viselo diakok sem usztakmegsiman. Potyogtaka ket­­tes es harmas magaviseletek, sotkicsa­­patasra itelt aldozata is volt az eseme­­nyeknek: a negyedikes Morvay Lajos mert a Szencrol es a csallokbzi falvak­­bol bejaro osztalytarsaink hangosan ecseteltek, hogyodaatforradalom van, es folyik a ver Budapest utcain. Csen­­getes utan az orak melysegesen vonta­­tottak voltak, nem figyeltunk tanaraink magyarazatara, hanem egymasnakad­­tuk a kijlbnbozo informaciokat es hfre­­ket. A tortenelemdran tanarunk felelte­­tessel probalt rendet teremteni. A kihi­­vott diak eppen egy bejaro tanulo volt, aki egesz ejszaka radiot hallgatott, es nem tudta a lecket. — Ej, ej, Pista, ugy latom, mara nem keszultI — mondta a tanar dorgalo han­­gon. — Hogyan tanulhattam volna, amikor a ruszkik odaat gyilkoljak testverei nket I — mondta a diak es keseru zokogassal, fulladozva botladozott a helyere. Mas korulmenyek kozdtt remek szf­­neszi alakitasnak is vehettuk volna, de ezuttal komoly volt a dolog, es az osz­­talyban kitorta panik. Egymas szavaba vagtunk, hangoskodtunk, kedves tana­­runkat csak a csengetes mentette meg a nyflt botranytol. Gyorsan kiosont az osztalybol, a szekundatsem irta be Pis­ta ellenorzdjebe... Delutan a diakotthonban szobainkban vitattuk tovabb az esemenyeket. Neha­­nyan lementunk a portasunkhoz es megkertuk, hogy kapcsolja be a radiot, Kozben tortent egy es mas az isko­­lankban is. A felsdsok fekete gyasz­­szalagot tuztek gomblyukukba, a la­­nyok a mellukre. Masodikosok voltunk, es mi sem akartunk lemaradni a tobbi­­ektol. Osszeszedtuk a koronakat, es ketten vagy harman sotetedeskor ki­­osontunk a kozeli Dunaj nagyaruhazba nehany meter fekete szalagot vasarol­­ni. A visszateres nem ment olyan si­­man, mert a renddrok akkorra mar meg­­szalltak az internatust, es nyomoztak a szalagosok utan. A portan egy tagba­­szakadt, marcona ferfi csfpett nyakon bennunket. Felrehivott es megmoto­­zott. A szalagtekercset megtalalta es szemelyeben. Kesobb aztan visszavet­­tek, elvegezhette az iskolat... Mindezek­­rol az elmult negyven esztendo soran aligha szolhatottaz ember, az dtvenha­­tosokat nem szivleltek tajainkon sem. A Jegujabb" elmeletek szerint is btvenhat nem kfvanatos esemeny volt, mert a nyugati nagyhatalmak es a szovjet im­perium kozdtt baratsagos legkor es kap­­csolat kezdett eppen kialakulni. Ezeket a jo iranyba halado kapcsolatokat zavar­­ta meg allftolag az btvenhatos forrada­­lom. A minap Budapesten jartam, es Nagy Imre szobranak toveben arra gon­­doltam, a negyven esztendeje lezajlott esemenyeken van meg mitfeldolgozni... MOTESIKY ARPAD Szonyi B. Maria Alarc nelkul Megbotlunk, beutjuk a konyd­­kunket, egy kicsit megvagjuk kessel az ujjunkat. Fizikai szin­­ten erezteti ilyenkor az intufcio, hogy„he, figyelj mar oda valami­­re, mert valami nines rendben kdrulotted". A fizikai seruleseknek szami­­to aprobb figyelmezteteseket azok kapjak, akik nem figyelnek erzeseikre elegge, vagy nem fi­­gyelik sajat gondolataikat. Ez fo­­kozodhat, ha figyelmen kivul hagyja es tovabbra sem figyel magara. Ilyenkor esetleg hama­­rosan agyba kerul, vagykorhaz­­ba: valamilyen mutetre vagy ep­pen labtoressel azert, hogy el­­gondolkozzon, atgondolja eddigi eletet, s radobbenjen arra, ami­­re ra kell dobbennie. Ez az intufeios rezges a lelek szintjen is mukddik, csak eszre kell venni. Ime, egy egyszeru pelda a lelki sugallatra: Egy fiu es egy lany kulon-ku­­lon elmegyegytarsasagba. Nem ismerik, soha nem lattak egy­­mast. A nagy teremben sokan vannak, nem tudnak egymas je­­lenleterol, mert a lany a terem egyik vegen van, a fiu pedig a te­rem masik vegen egy kisebb tar­­sasaggal. Egyszer csak a lany es a fiu — nem tudni, miert, de fel­­neznek, es eppen egymas sze­­mebe neznek. Ez a pillanat a „meglatni es megszeretni“ pilla­nata. A lelki intufcio, a lelki sugal­­lat. Miert nezett a fiu a lanyra ? Ki mondta neki, hogy odanezzen? Abban a pillanatban miert nezett a lany a fiura? Kiszoltneki, hogy „he, figyelj, nezz mar oda, mert 6 is ide fog nezni“? SENKI! Meg­is tortent valami, ami olyan lelki rezgest, lelki sugallatot adott mindkettojuknek — es mindket­­ten vettek a sugallat rezgest —, hogy egymasra neztek. A tobbi mar elkepzelhetd. Mit jelent szellemi szinten az intufcio? Mindig a vegtelen szellemiseg olyan pontjat, ahol az erzesek a meghatarozok, es ahol az erzes (erzesek), a gondolat (gondola­­tok) meg elkulonfthetok ugy, hogy az erzes vagy gondolatta valik vagy csak erzes marad. Tehataz, hogy valamely beszi­­vargo erzest nem engedek gon­dolatta valni (vagy eppen gondo­lat­ta en­­gedem valni), ez a pont, ez a pil­lanat a szellemi intufcio pillanata. Ugyanis ennek a szel­lemi sugallatnak a hata­­sara vagyok csak kepes szellemi szinten eldonteni, hogy milyen erzesek nem valhat­­nak gondolatta bennem, es mi­lyen erzeseket kell kirekeszte­­nem a szellemi mukddesembol, hogy a gondolataim tisztak ma­­radhassanak. Az emlftett erzesekre nincse­­nek meg fele Id szavak. Barm it mondanekroluk, szavakkal meg sem tudnam kozelfteni, hogy mi­­lyenek. De egy bizonyos: nem koznapi erzesekrol van szo. (folytatjuk) Nagy Imre budapesti szobra (a szerzo felvetele)

Next

/
Thumbnails
Contents