Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-10-10 / 17. szám
Haras zti Maria BUBOREKA SZIGETEN (reszlet) Ult Buborek a manbhajon pokroeba burkolozva, forro teat sziircsblgetve. Merengett, abrandozott es azon gondolkodott, milyen erdekes sziget mellett kbtottek ki. Egyszer csak erezte, hogy hivjak. Meg nem tudta pontosan, honnan jon a hivas, kitol. Ezert elesre allitotta minden erzeket es osszpontositott. Alig telt el nehany masodperc, Buborek tudta: a szigetrol jon a hivas, a bennsziilbtt kisfiutol, aki egy vizeses mellett, a patakocska partjan buslakodik. De ugy busul, hogy a szive majd’ megszakad.- Kedves barataim - allt fel Buborek -, dekem meddem kell, mert hivdak. Az a kisfiu hiv, aki segitett dekiink. A manohajd utasai felalltak es sorban kezet raztak Buborekkal. Mindnyajan zold manok voltak, jol tudtak hat, mit jelent a hivas: a zold manonak meg kell jelenme. Az a dolga. Akapitany szalutalt es bucsuzoul egy zacskocska gyogyteat adott Buboreknak: hatha kidugul tole az orra.- Ugy erzem, most dagy sziikseg vad ram... - mondta jelentosegteljesen a mano, biccentett a kalapos kisasszony fele, azzal eltunt a szerniik elol, hogy a hivo szo^_ varazserejere azon nyomban megjelenjek a szigeten, a vizeses toveben, a kisfiu orra elott.- Itt vagyok ragyogok! - szolt vidaman a kisfiuhoz, persze mar amennyire a nathaja engedte a vidamsagot. Meg hat a hangulat sem volt eppen vrdam, hiszen a kisfiu szemebol egyre szivarogtak a konnyek. Ahogy megpillantotta a manot, elfelejtett sirni. Meg el is mosolyodott:- Hat te is itt ragadtal a szigeten? - kerdezte bennszulott nyelven. Mint mar mondtam, Buborek minden nyelven elgondolt gondolatot megertett, s ot is megerthette barki, bar sose beszelt maskepp, csak manonyelven.- Dehogy! Hiszen te hivtal, nem emlekszel? Haromszor mondtad, hogy Buborek, Buborek, Buborek...- Ezt mondtam volna? Nem is tudom. Az a jo, hogy itt vagy, hogy visszajbttel. Senki se maradt a szigeten, mind eltuntek, egyediil vagyok - es ujra szipogm kezdett.- Ne busulj, most mar ketten vagyunk! - kuporodott le melle Buborek. - Majd csak kitalalunk valamit.- Ehes vagyok! - szolt ekkor a kisfiu. - El is felejtettem, hogy ehes vagyok. Mit egyem? Nines itt a mamam, nem ad reggelit.- Hogyhogy nines itt? Hova ment?- 6, ha en azt tudnam! Teljesen ures a sziget, a falunk leegett, meg Wapiki, a kismajmom is eltunt... - szipogott a kisfiu. Ajaj! Buborek bajban volt. Sok mindent tudott, de azt, hogy mit lehet tenni egy lakatlan szigeten, meg sohasem gondolta at. Jobbra-balra forgolodott, azutan meglatta a banancserjeket.- Gyere, egyel banant - huzta maga utan a kisfiut.- Magasan van, nem tudom leszedni...- Akkor majd en folmaszom, es ledobok nehanyat- valaszolta Buborek. Ugy is tett, ahogy mondta. A kisfiu iigyesen elkap- G—) kodta a leeso gyumblcsbket, halomba rakta. Aztan mindketten leiiltek a bananrakas melle, es megreggeliztek. Most mar nem felek - mondta a kisfiu. - Csak azt szeretnem tudni, hova lettek a tobbiek.- Hamarosan kideritjuk - mondta a mano, es fujni kezdte az orrat, akar egy trombitat.- 6, hogy te milyen nagyon megfaztal! Gyere, meggyogyitalak! - kapta fol a kisfiu Buborekot. (Aki kivancsi mi is tortent meg a szigeten Buborekkal, a konyvet megrendelheti az Eletiink szerkesztosegeben: Priekopnicka 15, 821 06 Bratislava)
