Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-09-26 / 16. szám
A gdliatpor- Csipike, en mindig tudtam hogy nagy lelek vagy —jelentette ki meghatottan Bagoly Doktor. - De azt almodni sem mertem, hogy ekkora. Engedd, hogy meghajtsam elotted a tudomany zasz lajat.- Engedem - bolintott joindulatuan Csipike, de mar azon jart az esze, mit csinal, ha rettento nagy lesz. „Megrugdosom Kecskebekat|” - gondolta, es csaknem felujjongott a gybnydrusegtol. Alig varta, hogy noni kezdjen.- Hol az a por, hadd kapom be! - fordult Bagoly Doktorhoz. Bagoly Doktor jokora zacskot vett eld a szarnya alol. Nagyobb volt Csipikenel.- Errol volna szo - tette le a nagy lelek ele. Csipike egy kicsit meghokkent a szamara tulsagosan nagy csomagtol.- Ezt mind be kell vennem? - vakarta meg a fule tovet.- Szo sines rolaI - nevetett Bagoly Doktor.- Attol felek, egyet len porszemecske is sok lenne. Varj csak. Kibontom a zacskot, vegy ki be Idle egy szemet, es tord negyfele. Probalkozzunk egy negyeddel. Ugy tettek. Csipike bevette a negyed Goliatporszemet. Alig nyelte le, hirtelen olyan erzese tamadt, mintha valami emelne. Felfele.- Ha nem tevedek, valami tortenik - nezett Bagoly Doktorra, es ugy tunt neki, mintha a nagy tudos zsugorodni kezdene. Mar egy magassagban volt a fejuk... mar csak vallaig ert a Doktor... a derekaig...- Orias leszek! Rettento orias! - ujjongott Csipike, majd felkapta a csodaporral teli zacskot, es egyszerre lenyelt a tartalmabol vagy ha- • rom szemet.-Tripla vagy semmi! - kialtotta diadalmasan, es zsebre vagta a zacskot.- Mit csinalsz, szeren csetlen?! Sok lesz, megart!! Megart!! - kialtotta Bagoly Doktor, de Csipike mar nem figyelt ra. Egyebre gondolt; a bosszura, amire meg ezen az ejszakan sor keriil.- Tyu, de osszerugdosom Kecskebekat! - kurjantotta. Bagoly Doktor mar csak a terdeig ert. „Ot is megrugdoshatnam - gondolta Csipike -, de nem teszem, mert jo gyerek. Kicsit szi goru, de a szi've, mint a vaj. Rendes ficko, nem kell bantani.” Kozben Bagoly Doktor a Csipike bokajaig sullyedt. „Szepen ndvdk-nbvekedem - nezett korul elegedetten Csipike. - Vajon leszek-e akkora, mint az Oriasinagy Bukkfa? Milyen nagy szeru lenne! Ugy szednem ki Nyesteket az erdd lombjai kozul, mint Nyul bundajabol a bolhat! Es akkor szepen sorba raknam oket a Tisztason, es megparancsolnam: tobbe ne egyek a mokuskakat es a kismadarakat! Ha megis duhaj ked vuk tamadna, egye nek kigyot meg varjut, ezekert ugyse kar, es ha ennyi sem eleg, alljanak ossze kettesevel, es enekeljek azt, hogy „Egy kis malac, rdf-rdf-rdf...” Persze, akkor mar Szarvasbi- 1 kaval is maskeppen beszelnenk! Mi az, hogy beszelnenk? Beszelunk! Hiszen maris akkora vagyok, mint az Oriasinagy Bukkfa! Es novdk, meg mindig novekedemlTalan meg a Korhadozo belli Ven Fenyofat is tulndvdm! Re| mek, nagyszeru! Koszdnom, Bagoly Doktor! Jaj, de megr u g d o s o m Kecskebekat!. . . Micsodaa? Kecskebekat? Azt a kis mitugrasz senki-semmit? Ki torodik mar Kecskebekaval?- Csipike! Csipike! - hallotta odalentrol Bagoly Doktor ketsegbeesett hangjat. - Mi lesz veled, Csipike?!- Egyet se busulj, doktorkam - szolt vissz Csipike. - Gyozott a tudomany! Orias leszek! Maris az vagyok! Most aztan rend lesz az erdoben! Majd kibolhassza Nyesteket a surubol, megszeh'di'ti Szarvasbikat! Persze az se lenne utolso, ha bekukkinthatna Koszali Sas feszkebe is, de annyira talan megsem sikerul megnonie! Nini! Mar tulnotte a Kor ha do zb belli Ven Fenyot... Meg egy keves, es akkora lesz, olyan iszonya tosan magas, mint a Rettento Koszikla! Akkor tenyleg 6 lesz az Erdd Ura! De nem a rettegett, hanem a szeretett ura. Mert partolja majd a ki csiket es gyongeket, de azert a nagyokat es eroseket se bant ja. Megtam'tja oket sze retetben, bekessegben elni egymassal... Szarnysuhogast hallott. Bagoly Doktor repdesett a feje korul.- Hogy erzed magad, Csipike?- Pazarul! Es kbszbnom neked, Bagoly Doktor, hogy eppen engem valasztottal ki, es en vittem gyozelemre a Tudomany zaszlajat! Ha meg nem hajtottad meg elottem, most mar egyet se faradj, mert olyan melyen alattam van, hogy eszre sem veszem. Mit gondolsz, nagy tudasu baratom, kapdossam ossze Nyesteket?... Ejnye, miket beszelek, hiszen mar akkorara nottem, hogy eszre se veszem oket! A peldatlanul magas Korhadozo belli Ven Fenyo a derekamig er! No meg egy kicsi, es akkora leszek, mint a Rettento Koszikla! Megallj, Medve bacsi, nem dezsmalod te a draga ki csi Vadmehek eleskamrajat! Megfoglak, es keny szerftelek hogy... Megfoglak? Felcsfplek a ket ujjammal! Egyik kezembe teged, masikba pedig a foverekedot! Szarvasbikat! Ne busulj, oreg agancs, lesz meg bogdora, de most mar nem olyan harcias dalokat enekelunk, hogy „szeressiik egymast, gyerekek”, hanem azt, hogy „tente-tente, kisbaba!” Ejnye, hiszen mar jocskan tulnottem a Rettento Ko sziklat! A vallamig se er. Nicsak, odalent a tisztas! Erdekes, nem is olyan nagy, amilyennek hittem volna. De hoi vannak a Kukucsi turasai?! Egyet se latok. Mi ez a szunyog a derekam korul? Te vagy az, Bagoly Doktor? Ne felj, kisoreg, nem bant lak, jo tett helyebe jot varj... na szervusz, dreg professzor, nekem meg van egy kis ndnivalom... Noni, novekedni, de meddig? Csipike felnezett, es megnyugodva latta, hogy meg van hely. Igaz, ha egy kicsit kinyujtozik, eleri a felhoket, de azokon tul ott vannak, ott ragyognak kedvesen, hivogatoan a csillagok. De jo volna elemi egyet, akar a legkisebbet is! Csipike ujra lepillantott. Meghbkkento latvany tarult eleje. A Rettento Koszikla csak a terdeig ert. Mar mosolygott azon a terven, hogy megrendszabalyozza Szarvasbikat es Medve ba csit. Hol vannak tole mar ezek az apro joszagok? Lam, Koszali Sas feszkebe se kukkintott be, kiilonben minek is tette volna? Mi latnivalo lehet egy olyan aprocska, szunyognal is kisebb madar szallasan ? A felhok ott usztak, szalltak a feje korul.- Mar fel se kell nyulnom, hogy elerjem a felhoket! A sotetekben kezet mosok majd, es a feherekben tdrulkdzbm... Es a csillagok - pillantott fel. - Vajon a csillagok tudjak, hogy kozel, egeszen kozel vagyok mar hozzajuk? Ha kinyujtanam... probaljuk meg csak... Megprobalta, de nem erte el a csillagokat.
