Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-08-30 / 14. szám

N. Toth Aniko A hetedik ing Csak ugy egyhanguan folyt az eletiink; apank napjaban ketszer vilagga ment, mert megserto­­dott, ha anyank kisse felemelte a hangjat. Anyank meg mindcn delutan felvette menyasszonyi ru­­hajat, amely ugyan mar tobb helyen elszakadt az ido folyaman, s anyanknak egyre tavolabb kel­­lett lepnie a tiikortol, hogy teljes pompajukban nezegethesse terbelyes idomait, de meg l'gy is gyo­­nyoru volt. A batyam napkozben a szenapadla­­son hevereszett, este meg a la­­nyok utan kujtorgott. A hugom bltbztette-vetkoztette babuit, na­­ponta tizszer lefektette oket aludni, es semmi mas jatek nem erdekelte. Nyanya-Banya meg, aki veliink lakott es olyan rut volt, hogy feltunk elmenni mel­­lette, egesz napjat a konyha leg­­sotetebb sarkaban gubbasztotta at. En voltam az egyetlen a csaladban, aki crtel­­mes dolgokkal toltotte idejet: figyeltem a vira­­gok novekedeset, futyoresztem a madarakkal, es delutanonkent nagyokat gondolkoztam az clot bblcsessegeirol a kert vcgeben. Akkor tortent valtozas, amikor az oreg Szini Joska meghalt. Eppen a hazunk elott halt meg, a szomszedos kocsmabol jovet. A felesege ha­­lalanak harmincadik evfordulojat iinnepelte, s penze fogytan eppen haza indult, de hazaig mar nem vitte el a szesz, hogy legalabb ne vilag csuf­­jara pusztuljon bele mindennapos tivornyaiba. A hugom vette eszre; azt hitte, alszik. Egy da­­rabig keltegette hangos szoval, majd bajuszciba­­lassal, sot ket jokorat bele is rugott az oldalaba, amit szerintem Szini Joska sem vett volna esz­re, mert hugom alig nyomott tizenot kilot. De hogy meg erre sem mozdult, hugom kicibalta anyankat a tukbr elol a haz ele. Anyank teljes menyasszonyi pompajaban je­­lent meg, s rogtdn tudta, mit kell tennie. Engem atkiildott a kocsmaba segftsegert, a hugomat meg a kertiink mogbtti retre vezenyelte. Hugom azt hitte, hogy viragbol meg mindenfele fuvekbol Nyanya-Banya majd valami fozetet kotyvaszt, s attol foleled a Szini Joska, ezert fontoskodva el­­rohant. En hamarosan visszatertem Markos Fe­­rivel meg a barataival. Akkor vettem eszre, hogy Nyanya-Banya is odasantikalt Szini Joska foldi maradvanyaihoz. Biztosan anyank mond­­ta el neki, hogy mi tortent. En csak azert furcsal­­lottam a dolgot, mert azelott Nyanya-Banyat a konyhan kivtil sose lattam sehol. Nyanya-Banya csak meg akart gyozodni ar­­rol, valoban Szini Joska fekszik-e a hazunk elott, mert amint jol megnezte, vissza is fordult, hogy elfoglalja a biztonsagosan sotet sarkot ha­­talmas konyhankban. Anyank este elmeselte, hogy valamikor Nyanya-Banya volt a falu legszebb lanya, bar ezt a hugommal nemigen hittiik el. Gyonybr llon­­nak hivtak, es 6 tudott a legszebb inget varrni a komyeken. Jottek is a megrendelok min­­denfelol, mert egy ido utan elterjedt a hi­re, hogy aki Gyonybr lion varrta ingben jar, az boldog lesz vilageletebcn. Gyo­­nyor lion naphosszat varrta a vakitoan feher ingeket, s jokedvuen enekelt hoz­­za, mignem egy napon bcallitott hozza Szini Joska nagy sotetbarna szemevcl es melyen zengo hangjaval. Inget szeretett volna maganak, varazsinget, mint a tob­­biek. Letelepedett Gyonybr lion melle, hogy megvarja, mig elkesziil. Hosszu napokba tellett a varras, mert Szini Jos­ka nagy sotetbarna szemei megbabonaz­­tak Gyonybr Ilont, a cerna osszeguban­­colodott, a tu tancolt ujjai kozott, a va­­szon lecsuszott az olebol. S mikor vegre eltepte az utolso szal cernat, Szini Joska megkerte a kezet, s azon nyomban eskiid­­ni akart. Gyonybr lion egy hetet kert, hogy megvarrja menyasszonyi ruhajat. Szini Joska sokaig tartotta hatalmas, su­­tos-meleg tenyereben Gyonybr lion ke­zet, aztan elment. Nem is nezett tobbe Gyonybr lion haza fele! Hanem elje­­gyezte Hatar Erzsit, Gyonybr lion leg­­jobb baratnojet. Amikor Gyonybr lion megtudta a dol­got, egy este elment Szini Joskaekhoz, szettepte a varazsinget, amelybe minden szerelmet belcvarrta, es megatkozta Szini Joskat. Masnap reggel, amint Gyonybr lion belene­­zett a tiikbrbe, dobbentcn latta, hogy megranco­­sodott az area, elgorbiilt a hata, haja megbsziilt es jocskan kihullott, ugyhogy huszeves koraban olyan lett, mint a falu lcgtbpbrbddttebb anyoka­­ja. Soha tobbet nem varrt inget, de megfogadta, hogy csak akkor hal meg, ha Szini Joskat kiterit­­ve latja. Szini Joskan is fogott am az atok! Felesegiil vette Hatar Erzsit, aki kilenc honap mulva ket halott leanykat sziilt, s maga is belehalt a fajda­­lomba. Szini Joska meg banataban leitta magat a sarga foldig, hogy meg a temetesen is enekelt, s azota minden nap a koesmaban uldogelt, eszet­­majat elitta. Dobbenten hallgattuk hugommal a meset, s idonkent lestiik Nyanya-Banyat, mikor hal mar meg. De Nyanya-Banya nem szandekozott el­­hagyni minket. Sot masnap ugy tunt, hogy erb­­re kapott, mert elosantikalt a sarokbol az ablak melle, es varrni kezdett. Hugommal egymasra neztiink, aztan figyeltuk az esemenyeket. Nyanya-Banya eloszbr apamnak varrt egy inget. Apank soha tobbet nem ment vilagga, hanem fa­­zekasmiihelyt nyitott a haz vegeben, es csoda­­latos kbcsbgoket meg tanycrokat csinalt. A ma­­sodik ing anyanknak kesziilt. Anyank nyomban elrakta pompas menyasszonyi ruhajat a padlas egyik hatalmas szekrenyebe, kitakaritotta a ha­­zat, es attol fogva finom ebedeket fozott, es ma­­darakat es viragokat pingait apam kbesogeire es tanyerjaira. A harmadik inget a batyam kapta. Le­­kaszalodott a szenapadlasrol, tetbtol tal­­pig megmosakodott, aztan elment dol­­gozni. A negyedik ing a hugome lett; ba­buit szepen egymas melle ultette a divanyon, aztan kijott velem a kert vege­­be, es megtanulta 6 is a viragok nyelvet. Nekem is varrt inget a Nyanya-Banya, de en nem viseitem, mert nekem nem volt sziiksegem varazsingre. Csak simogattam ncha a vasznat, mert olyan jolesoen hus volt a tapintasa. A hatodik inget a Nyanya-Banya vette fel. Nem szepiilt ugyan meg tole, meg sem fiatalodott, de legalabb jokedvu lett, es olyan da­­lokat enekelt, amilyeneket meg soha eletiinkben nem hallottunk. Aztan varrt meg egy inget; nagyon sokaig varr­ta, gondosan, minden oltesre nagyon iigyelve. Az elejere meg valami cikornyat is himzett. Ami­kor elkesziilt vele, l'gy szolt: — Jsten vcletek! — Szini Joskanak viszi az inget — mondtam anyameknak. Mindenki meglepodbtt a csaladban, csak en nem, mert kezdcttol fogva sejtettem, mire keszul Nyanya-Banya. Ahelyett, hogy az ajton kilepve a temetb fele vette volna utjat, bement a kamra­­jaba, ahol aludni szokott. Percekig foldbe gyokerezett labbal alltunk. Amikor magunkhoz tertunk es utanamentunk, Nyanya-Banya ott fekiidt az agyan holtan, kisi­­mult arccal, a karjan szepen osszehajtva a Szini Joska inge. (Nagy Zoltdn illusztracidi)

Next

/
Thumbnails
Contents