Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-08-30 / 14. szám
N. Toth Aniko A hetedik ing Csak ugy egyhanguan folyt az eletiink; apank napjaban ketszer vilagga ment, mert megsertodott, ha anyank kisse felemelte a hangjat. Anyank meg mindcn delutan felvette menyasszonyi ruhajat, amely ugyan mar tobb helyen elszakadt az ido folyaman, s anyanknak egyre tavolabb kellett lepnie a tiikortol, hogy teljes pompajukban nezegethesse terbelyes idomait, de meg l'gy is gyonyoru volt. A batyam napkozben a szenapadlason hevereszett, este meg a lanyok utan kujtorgott. A hugom bltbztette-vetkoztette babuit, naponta tizszer lefektette oket aludni, es semmi mas jatek nem erdekelte. Nyanya-Banya meg, aki veliink lakott es olyan rut volt, hogy feltunk elmenni mellette, egesz napjat a konyha legsotetebb sarkaban gubbasztotta at. En voltam az egyetlen a csaladban, aki crtelmes dolgokkal toltotte idejet: figyeltem a viragok novekedeset, futyoresztem a madarakkal, es delutanonkent nagyokat gondolkoztam az clot bblcsessegeirol a kert vcgeben. Akkor tortent valtozas, amikor az oreg Szini Joska meghalt. Eppen a hazunk elott halt meg, a szomszedos kocsmabol jovet. A felesege halalanak harmincadik evfordulojat iinnepelte, s penze fogytan eppen haza indult, de hazaig mar nem vitte el a szesz, hogy legalabb ne vilag csufjara pusztuljon bele mindennapos tivornyaiba. A hugom vette eszre; azt hitte, alszik. Egy darabig keltegette hangos szoval, majd bajuszcibalassal, sot ket jokorat bele is rugott az oldalaba, amit szerintem Szini Joska sem vett volna eszre, mert hugom alig nyomott tizenot kilot. De hogy meg erre sem mozdult, hugom kicibalta anyankat a tukbr elol a haz ele. Anyank teljes menyasszonyi pompajaban jelent meg, s rogtdn tudta, mit kell tennie. Engem atkiildott a kocsmaba segftsegert, a hugomat meg a kertiink mogbtti retre vezenyelte. Hugom azt hitte, hogy viragbol meg mindenfele fuvekbol Nyanya-Banya majd valami fozetet kotyvaszt, s attol foleled a Szini Joska, ezert fontoskodva elrohant. En hamarosan visszatertem Markos Ferivel meg a barataival. Akkor vettem eszre, hogy Nyanya-Banya is odasantikalt Szini Joska foldi maradvanyaihoz. Biztosan anyank mondta el neki, hogy mi tortent. En csak azert furcsallottam a dolgot, mert azelott Nyanya-Banyat a konyhan kivtil sose lattam sehol. Nyanya-Banya csak meg akart gyozodni arrol, valoban Szini Joska fekszik-e a hazunk elott, mert amint jol megnezte, vissza is fordult, hogy elfoglalja a biztonsagosan sotet sarkot hatalmas konyhankban. Anyank este elmeselte, hogy valamikor Nyanya-Banya volt a falu legszebb lanya, bar ezt a hugommal nemigen hittiik el. Gyonybr llonnak hivtak, es 6 tudott a legszebb inget varrni a komyeken. Jottek is a megrendelok mindenfelol, mert egy ido utan elterjedt a hire, hogy aki Gyonybr lion varrta ingben jar, az boldog lesz vilageletebcn. Gyonyor lion naphosszat varrta a vakitoan feher ingeket, s jokedvuen enekelt hozza, mignem egy napon bcallitott hozza Szini Joska nagy sotetbarna szemevcl es melyen zengo hangjaval. Inget szeretett volna maganak, varazsinget, mint a tobbiek. Letelepedett Gyonybr lion melle, hogy megvarja, mig elkesziil. Hosszu napokba tellett a varras, mert Szini Joska nagy sotetbarna szemei megbabonaztak Gyonybr Ilont, a cerna osszegubancolodott, a tu tancolt ujjai kozott, a vaszon lecsuszott az olebol. S mikor vegre eltepte az utolso szal cernat, Szini Joska megkerte a kezet, s azon nyomban eskiidni akart. Gyonybr lion egy hetet kert, hogy megvarrja menyasszonyi ruhajat. Szini Joska sokaig tartotta hatalmas, sutos-meleg tenyereben Gyonybr lion kezet, aztan elment. Nem is nezett tobbe Gyonybr lion haza fele! Hanem eljegyezte Hatar Erzsit, Gyonybr lion legjobb baratnojet. Amikor Gyonybr lion megtudta a dolgot, egy este elment Szini Joskaekhoz, szettepte a varazsinget, amelybe minden szerelmet belcvarrta, es megatkozta Szini Joskat. Masnap reggel, amint Gyonybr lion belenezett a tiikbrbe, dobbentcn latta, hogy megrancosodott az area, elgorbiilt a hata, haja megbsziilt es jocskan kihullott, ugyhogy huszeves koraban olyan lett, mint a falu lcgtbpbrbddttebb anyokaja. Soha tobbet nem varrt inget, de megfogadta, hogy csak akkor hal meg, ha Szini Joskat kiteritve latja. Szini Joskan is fogott am az atok! Felesegiil vette Hatar Erzsit, aki kilenc honap mulva ket halott leanykat sziilt, s maga is belehalt a fajdalomba. Szini Joska meg banataban leitta magat a sarga foldig, hogy meg a temetesen is enekelt, s azota minden nap a koesmaban uldogelt, eszetmajat elitta. Dobbenten hallgattuk hugommal a meset, s idonkent lestiik Nyanya-Banyat, mikor hal mar meg. De Nyanya-Banya nem szandekozott elhagyni minket. Sot masnap ugy tunt, hogy erbre kapott, mert elosantikalt a sarokbol az ablak melle, es varrni kezdett. Hugommal egymasra neztiink, aztan figyeltuk az esemenyeket. Nyanya-Banya eloszbr apamnak varrt egy inget. Apank soha tobbet nem ment vilagga, hanem fazekasmiihelyt nyitott a haz vegeben, es csodalatos kbcsbgoket meg tanycrokat csinalt. A masodik ing anyanknak kesziilt. Anyank nyomban elrakta pompas menyasszonyi ruhajat a padlas egyik hatalmas szekrenyebe, kitakaritotta a hazat, es attol fogva finom ebedeket fozott, es madarakat es viragokat pingait apam kbesogeire es tanyerjaira. A harmadik inget a batyam kapta. Lekaszalodott a szenapadlasrol, tetbtol talpig megmosakodott, aztan elment dolgozni. A negyedik ing a hugome lett; babuit szepen egymas melle ultette a divanyon, aztan kijott velem a kert vegebe, es megtanulta 6 is a viragok nyelvet. Nekem is varrt inget a Nyanya-Banya, de en nem viseitem, mert nekem nem volt sziiksegem varazsingre. Csak simogattam ncha a vasznat, mert olyan jolesoen hus volt a tapintasa. A hatodik inget a Nyanya-Banya vette fel. Nem szepiilt ugyan meg tole, meg sem fiatalodott, de legalabb jokedvu lett, es olyan dalokat enekelt, amilyeneket meg soha eletiinkben nem hallottunk. Aztan varrt meg egy inget; nagyon sokaig varrta, gondosan, minden oltesre nagyon iigyelve. Az elejere meg valami cikornyat is himzett. Amikor elkesziilt vele, l'gy szolt: — Jsten vcletek! — Szini Joskanak viszi az inget — mondtam anyameknak. Mindenki meglepodbtt a csaladban, csak en nem, mert kezdcttol fogva sejtettem, mire keszul Nyanya-Banya. Ahelyett, hogy az ajton kilepve a temetb fele vette volna utjat, bement a kamrajaba, ahol aludni szokott. Percekig foldbe gyokerezett labbal alltunk. Amikor magunkhoz tertunk es utanamentunk, Nyanya-Banya ott fekiidt az agyan holtan, kisimult arccal, a karjan szepen osszehajtva a Szini Joska inge. (Nagy Zoltdn illusztracidi)
