Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-08-30 / 14. szám

nebjegp fjtetoriaja E kis kartya az emberek kapcsolat­­teremtesenek regi eszkoze, hogy nem­­csak feltalalojarol, hanem meg megje­­lenesenek a kezdeteirol sem igen be­­szelhetunk. Annal kevesbe, hiszen mar a termeszeti nepeknel letort agakkal, kulonfele formakba rakott kovekkkel jel­­zett uzeneteit — „itt jartam!" — is ilyen „vizitkartyau-nak tekinthetjuk. A szoban forgo papirdarabok mai for­­majanaka romaiak hasznalta schedula gratulatoria—a „gratulalo cedula" — mar sokkal kozelebb all. Papirusz­­szeletkek voltak ezek, s jokivansago­­kat kuldozgettek rajtuk. Az ujkor elejen a pereg rinalo—a kul­­foldi egyetemeket latogato—diakok ko­­reben tu'nt fel ismet az „osnevjegy. Az o kedvenc utitarsuk volt a baratok kony­­ve, a liber amicorum. Ures lapokbol allott ez, s azok bejegyzeseit foglalta magaban, akikkel a peregrinalok utjuk soran osszeismerkedtek, baratsagba keveredtek. A belejuk ragasztott „nevjegyek“ ugy kerultek a kotetekbe, hogy peldaul borozgatas kozben felfr­­tak a cimborak nevet, cimet, s ezt a „fecnit“ aztan beleerosi'tettek az albu­­mokba. (Egyebkent igy — „album“-nak — nevezteke konyveket.) Francia „talalmany“ A mai ertelemben vett nevjegy hasz­­nalata az 1700-as evek elejen Franci­­aorszagban kezdodott, s csakhamar a kornyezd orszagokban is elterjedt. 1730 tajan mar Olaszfoldre is eljutott. Elein­­te nem allt masbol, mint egy cedulara kezzel feli'rt nevbol. De aztan elkezdtek azokat a nyomdai uton keszulo, diszes metszetekkel ekesitett lapocskakat osz­­togatni, amelyekre eleinte kezirassal, kesobb nyomtatassal kerult ra a nev. A klasszi kus—javareszt al I egori kus — abrazolasokra mind gyakrabban hirde­­teseket is nyomtak. A XVIII. szazad derekara mar elesen elvalt egymastol az uzleti es a tarsadal­­mi rendeltetesu nevjegy. Formaja a francia forradalom idejen nemileg leegy­­szerusodott. 1796 utan pedig megjelen­­tek a dombornyomassal keszult kar-A nevjegy — vagy mint nagyapdink neveztek, a vizitkdrtya — manapsag igencsak elterjedt. Az uzleti eletben es a kulonfele foglalkozdsi korokben szinte nelkulbzhetetlen, de a magdneletben is nagy divat. tyak, megpedig egy­­szeru klasszikus ke­­retben, tehat meg mindig diszitve. A dombornyomas meg tokeletesebb lett. A diszites — olykor kezzel csinaltak ezt— tovabb folytatodott, a noi nevjegyeken pe­dig feltunt a papircsip­­kes keretezes. A nok altalaban nagyobb nevkartyakat hasznal­tak, mint a ferfiak. Gyasz idejen olykor fekete szinu kartyat kuldtek: ezen feheren viritott a nev. (Kesobb ilyenkor csak fekete keretet alkalmaztak.) A nevjegykeszites technikaja, a kuldes „szertartasa“ az idok folyaman meg tovabb finomodott. Egyre elesebben elvalt egymastol a tarsadalmi rendeltetesu meg az uzleti kartya. Az elob­­bi egyre kevesebbet mutatott; a legeldkelobbeken csak a nevet tuntettek fel, s ezek rezmet­­szessel keszultek. Az utobbit pedig nyomtatassal sokszoro­­sitottak, s minel tobb uzleti jel­­legu kdzlendot zsufoltak ra. Lassacskan kialakult a nev­jegy mai kepe. Ez, ha szemely­­re szol, alul jobb oldalra kerul rajta a lakascim es a telefon­­szam, a bal oldalra pedig a munkahely es annak a telefonszama. A nev alta­laban kozeputt helyezkedik el. Az egyik sarkat felhajtottak Lassuk, hogyan hasznaltak e kis papirlapokat! A latogatotol — tanu er­­re sok-sok torteneti targyu szi'ndarab es film — az inas vagy a komornyik vette at a vizitkartyat, s fgy jelentette be ura­­nak a vendeget. Szokassa valt — fokepp, ha a hazi­­gazdat nem talaltak otthon, mintegy a latogatas tenyet bizonyitva —, hogy a kartya egyik sarkat behajtottak. A jobb also sarok meggyurese: szemelyes la­togatas. A jobb felso saroke: gratula­­cio. Igy az angol modi! A franciak ezekre a eelokra betuket hasznaltak. A mult szazad masodik fe­­leben szamos kiadasban megjelent A pesti muvelt tarsalgo cimu illemtan igy ir errol: „Ha az illetot nem talaljuk ott­hon, ilyenkor szukseges nevjegyunket ott hatrahagyni, melyen finom papirra nyomva neviink s rangunk all. Irott nevjegyek nem illok. Hogy a latogatas celjatis kijeloljuk, annakminosege sze­­rint kezdobetukkel eliink, peldaul egy­­szeru latogatasnal: p. f. v. (pour faire visit), vagy magyarul 1.1. (la­­togatast teven) betuk­­kel. Koszontesnel: p. f. (pourfeliciter), vagyu. t. (udvozletet tolma­­csolando). Bucsulato­­gatasnal: p. p. c. (pour prendre cogne) vagy b. v. (buesujat veven). Bizonyos ugyben valo latogatas: a. (affaire) vagy u. (ugyben) betukkel. Ha ma­­gunk tesszuk a latogatast, a nevjegyet jobb sarkan behajtjuk. Kulonben egesz­­ben kuldjuk azt el inasunktol; kozonse­­gesen udvozleseknel szokott ez torten­­ni, vagy hirtelen jovo utazasoknal, de ro­­vid idore valo megerkezeskor is, oly he­­lyeken, hoi magunkat nem jelentetni ud­­variatlansag volna." Ez a jotanacs nyilvan a kulfoldet megjart magyarok altal behozott szo­­kasokat rogzi'tette. Idehaza ellenben mar azok sem vol­­tak tisztaban a nevjegykuldes fortelya­­ival, akikrol azt mondtak: „a kisujjukban van a Knigge“. (Olykor—finomkodoan — „knidzs“-et emlegettek.) Ezzel a ne­­met Adolf Knigge hires muvere celoz­­tak, amelyet 1798-ban egy bizonyos Kis Janos magyarra is lefordftott, meg­­pedig ezzel a cfmmel: Az emberekkel valo tarsalkodasrol, vagy mikeppen kel­­lessek minden rendbeli emberekhez magunkat ugy alkalmaztatnunk, hogy a vilagban boldogulhassunk. Ez a ha­­romkotetes konyv egy evtized multan ujra megjelent, de ebben az illemtan­­ban, amely hosszu idore megszabta a tarsadalmi erintkezes szabalyait, egytelen szo sem esik a nevjegyrol. A ket vilaghaboru kdzott a viselke­­des targykoreben fokeppen Az Uj Idok illemkddexe cfmu, tdbbszor is ki­­adott konyv volt az iranyado. Ez mar reszletesen szabalyozza a nevjegy modjat is. „Cim- es telefonszam-hordozo“ Mai ertelemben e teren is sok min­dent megvaltoztatott — fokepp a tele­­fonbeszelgetesek es a taviratkuldesek segitenek a kapcsolatok felveteleben. Latogatasainkat manapsag altalaban elore megbeszeljuk, sot nem keves ugy unket szemelyes jelenletunk nelkul is elintezhetjuk. Kozeli baratok esete­­ben meg a jokivansagot vagy a resz­­vetet is kinyilvanithatjuk igy. Ha pedig eskuvon vagy mas jeles esemenyen nem tudunk megjelenni, disztaviratot kuldhetunk. A nevjegy ilyenforman mos­­tansag mar csak igen kismertekben „vizitkartya“: inkabb lakcimunknek es telefonszamunknak gyakorlatias celu kozlesere szolgal. Ami ujdonsag vele kapcsolatban, az az, hogy a fekete betuk helyett kez­­denek divatba jonni rajta a szi'nes nyom­dai jelek. KELECSENYI GABOR

Next

/
Thumbnails
Contents