Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-08-30 / 14. szám

TEHEUEQEK HlNblQ

IOLW

_______ __

EJ LEJZNEI

r i

azonnal megfogott Praga hangulata, raadasul egy szobaba keriiltem Paul Reicherttel, aki szinten teologiara jart, azzal a kiilonbseggel, hogy 6 mar elvegezte a Kepzomuveszeti Akademiat. Nos, ketten laktunk egy hatalmas, negyablakos sarokhazban, amely egyben muteremkent is szolgalt. Visszaterve a kerdesre, ez volt az elso igazi talalkozasom a festeszettel, ez volt az elso igazi elmenyem, amikor valoban barati kozelbe engedett magahoz egy igazi festo. Sokat tanultam tole. Az akkori festovilagba is elvitt magaval. Hogy egy-ket nevet emlftsek, akiknel gyakrabban megfordultam: Miroslav Rada es Jan Zrzavy. Azt, hogy mit tanultam toliik, mar nehez lenne megmondani, ugyanis, hogy oszinte legyek, egyikiik kepei sem tetszettek! Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem tanultam toliik! Minden bizonnyal rengeteget sajatitottam el, foleg ami a technikat illeti. Voltak olyan kozds elmenyeink is, amelyeket maig sem felejtek el. Peldaul vettiink egy varromot valahol Brunn kozeleben, amit kesobb ketezer korona rafizetessel eladtunk. En akkor rogton reneszansz stilusban kezdtem el festeni, abban a remenyben, hogy kesobb majd ezt az egesz varat — amelyben, mint igazi varurakjartunk-keltiink— ki fogom festeni.

Miutan eladtuk a varat es elkeriiltem a Csallokozbe, Lakszakallasra, egy idore abbahagytam a festest. Csak evek mulva, amikor idekeriiltem Kisgeresre, ez ugy 1973-74 koriil lehetett, kezdtem foglalkozni ujra a festeszettel. Persze mar nem a reneszansz stilus erdekelt, hanem maga a festes. Beres Ferenc templomi koncertet tartott itt 1977 koriil, es azt mondta, hogy beajanl Patakra a Zempleni Rajzpedagogiai Studioba, ami akkor miikodott ott masodik eve. Ezekben az idoszakokban szervezodott Kiralyhelmecen a Ticce klub, ekkor kerestek es talaltak meg egymast Kiss Karoly, Csoto Laszlo, Sarogh Istvan — o az en tanitvanyom volt — es a tobbiek.

— Van olyan festo vagy olyan

iranyzat, amelyet kimondottan kedvelsz?

— Ketsegtelen, hogy nagyon sok iranyzat tetszik nekem. Sokanprobalnak is hasonlftgatni ehhez-ahhoz, de en ebbol nem csinalok

Vendegsegben

iszai Nagy Menyhert kisgeresi reformatus pap sok mindennel fog lalkozik szabad idejeben. Verseket, novellakat ir, festeget, lexikonok iigyeben hazal, alkotohazat vezet Aranyosapatiban, es ki tudja meg, mi minden foglalkoztatja. Ez utobbiakrol faggatom.

— Mikor es hogyan keriiltel kapcsolatba a festeszettel, voltake tanaraid?

— Pap vagyok, de festo is. Legalabb annyira tartom magam festonek, mint papnak, hiszen eletem utobbi eveinek felet a festeszetnek szenteltem. Hogy mikor keriiltem eldszor kapcsolatba a festeszettel, eztnehezlenne megmondani. Mint gyerek rengeteget festettem. Az apam kitiinden festett lovakat. En azalapiskolabanelismerten azosztaly es az iskola legjobb rajzoloja voltams kesobb, a nagykaposi gimnaziumban is rengeteget foglalkoztam a rajzzal, kepzomuveszeti szakkorbe is jartam. Altalanos velemeny volt, hogy nekem kepzomuveszeti foiskolara kell jelentkeznem. 1961-ben jelentkeztem is. Csakhogy rengeteg jelentkezo volt. Ha jol emlekszem, tizet vettek fel a ketszazbol. A tiz szerencses koze nem keriiltem be, viszont felvettek ot „letszamfblbttit“, ha netan valaki a tiz koziil meggondolna magat. Mondanom sem kell, hogy se szallast, se semmifele tamogatast nem kaptunk, ez csak annyit jelentett, hogy latogathattuk az iskolat, varva a jo szerencset. Ket het mulva ott is hagytam. Nem ereztem ott jol magam.

Ezek utan mentem Nyitrara szerencset probalni a Pedagogiai fosikolara. Sajnos orosz—rajz szak, amit szerettem volna, akkor nem nyilt, igy ott is csak egy honapot toltottem. Ekkor keriiltem a teoldgiara... Meg abban a szemeszterben.

Pozsony es Nyitra ridegsege utan