Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-08-01 / 12. szám
Lazar Ervin A nyul mint tolmacs De azert rendes kis allat volt, legalabb elpirult, ha hazudott. A 16 meg a kecske nagyon megbruit neki.- Nyihaha - mondta a 16.- Mik-mek? Mik-mek? - kerdezte izgatottan a nyulat a kecske. Azt mondja, hogy mek-mek - tolmacsolta a nyul. A kecske area felderiilt, es boldogan mondta:- Mek-mek, mek-mek.- Nyiha? Nyiha? - kerdezte most a 16. A nyul forditott.- Azt mondja a kecske, hogy nyihaha- vilagositotta fel a lovat. A 16 meg a kecske osszenevettek, es baratsagosan lapogattak egymas lapockajat. Ezt a kecske unta meg elobb. Karon fogta a lovat, odaballagtaK az uritbkhoz, es megettek. „Vajon j61 fbrditottam?“ - tunodott a nyul, es a homlokat rancolta. A tisztas szelen egy kerek kepii uritok vigyorgott. Nagyon tehetseges volt ebben a mufajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze, ez nem tulsagosan lenyeges. Mivelhogy a tisztason eppen a kecske reggelizett. O sem tul lenyeges, de rola akarok meselni. A mese kezdeten, tehat most, egy idoben a nem tulsagosan lenyeges uritok mesteri vigyorgasaval, a kecske azt mondta:- Mek-mek. Nos, ha tudnek kecskeul, azon nyomban mondanan is, mit jelent ez a mek-mek. A bokkeno az, hogy nem tudok kecskeul. Igy hat jelenthette azt is, hogy: „Hej, de jo ez a friss reti csenkesz!“, de azt is, hogy: „Mindig csak ez a vacak reti csenkesz! Unom!“ Ez azonban most mar sohasem deriil ki, mar csak azert se, mert az erdobol kilepett a 16, megallt a tisztas szelen, es hangosan azt mondta:- Nyihaha! A kecske folkapta a fejet, egy darabig bamult a lora, mint a borju az uj kapura. Aztan olyan nem-tudomforman szettarta a ket elso labat, jelezven, hogy ebbol a nyihahabol egy kukkot sem ert. Es azt mondta:- Mek-mek! - Majd csipetnyi gondolkozas utan meg hozzatette: - Mek. A 16 megrantotta a vallat, egyuttal a fejet is razta, s azt mondta: - Nyihaha! Ami jelenthette azt is, hogy „nem ertem“, de esetleg azt is, hogy ,jo napot“. Nem tudom. Sajnos, nem tudok loul. Nagyobb baj, hogy a kecske sem tudott. Kozelebb leptek egymashoz.- Nyihaha, nyihaha - magyarazta a 16.- Mek-mek - probalkozott a kecske. Jo lassan, tagoltan mondta, hatha igy megerti a 16. De nem ertette. A kecske busan vakarta a feje bubjat, a 16 meg minden erejet osszeszedve gondolkozott. Ettol meg a szokasosonal is jobban ketfele allt a fule. Aztan folderiilt a kepe. Rajott, hogy tud egy kicsit szamarul.-1-6, i-o - mondta. A kiejtese nem volt ugyan tokeletes, de aki tud szamarul, azert megertheti. A kecske azonban szamarul sem tudott. De ha mar a 16 idegen nyelven beszelt, 6 sem akart szegyenben maradni, megszolalt birkaul, ahogy az elokelobbek mondjak: juhul.- Beee - mondta. A 16 razta a fejet. Nem tudott birkaul. Mar-mar ugy tiint, sohasem vergodnek zoldagra. De az uritok eszrevette a nyulat, es kialtozni kezdett neki. Uritokul. Erre az idore meg a vigyorgast is abbahagyta. A nyul, tekintve, hogy a legmuveltebb allatok koze tartozott az erdoben (lam, uritokul is tudott), azon nyomban megertette, mirol van szo, es meltosagteljesen kozelebb jott. Legszivesebben futott volna, de hat ilyen nagy tudasu allathoz, ugye, nem illik az ugrifules futkarozas!- Na, csak mondjatok - mondta -, szerencsere en minden nyelven beszelek. Ebbe a mondatba kicsit belepirult, mert az az igazsag, hogy oziil eppen hogy csak makogott valamit, es sargarigoul meg pacsirtaul nem tudott egy kukkot sem. Azt mondtam neki, ha jon a hal, kerdezziik meg tole: „ Mondja, hal ur, Maga uszni tanul? “ A Nap a Balaton folott olyan, mintha gieesfesto pingalta volna az egre. A ferfi, aki en vagyok, karjaban kisfiaval, idillbe illo. Miert hat ez a nyugtalansag? Miert gazolok turelmetleniil a vizben? Hat valoban gieesfesto pingalta az egre a Napot? Es hal se jon, hogy megkerdezziik tole: ,, Mondja, hal ur, Maga uszni tanul? Petivel, a Balatonban Simor Andras
