Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-08-01 / 12. szám

Keleti utakon Nyaron a Tiszanal Nyaron Kistarkanynal kitarja kapuit a Tisza. Az innenso - marmint szlovakiai - oldalon partjat igen finom minosegu, ap­­ro hordalekhomokfedi. Nem va­­lami hosszu es szeles homokten­­gerrol van szo, csak nehany szaz meternyirol, mely azonban ep­­pen eleg ahhoz, hogy a kirandu­­loknak, taborozoknak es furdoz­­ni vagyoknak jo idoben igen kel­­lemes helyet nyujtson a pihenesre, kikapcsolodasra. A homok - evszazadok so ran - a tavaszi aradasok idejen rakodott le, gyult ossze. Ezen a szaka­­szon a Tisza partja nem mere­­dek, hanem fokozatosan, ovato­­san emelkedik... Keleti utam alkalmaval - ha tehetem - nem mulasztom el Kistarkanynal megnezni a Ti­­szat. Mondta is valaki, hogy a Latorcanal tobb latnivalo akad­­na, am nem tudott lebeszelni, il­­letve rabeszelni, hogy a masik folyot latogassam meg. Ugy va­­gyok a Tiszaval, mint Petofi Sandorunk: 6 sem volt „tiszai“ ember, csak atutazoban lathat­­ta olykor-olykor a Tiszat, de megis a szivehez nott, es nala­­nal soha meg nem frt szebb verset kolto „a fold legjambo­­rabb folyojardl“. Apro iskolas korunkban konyv nelkiil fujtuk a verset a Tiszarol, Petofi szinte tapinthatoan elenk idezte a folyo kepet, annak min­­den izevel es szepsegevel. A vers mondasa kozben mindig ugy kepzeltem, hogy Petofi ott all a Tiszanal, a nyari alkonyat­­ban, toll es papfr van a kezeben, es melyen elgondolkodva fr... fr akkor is, amikor tor, zuz az ar­­viz, s a Tisza mar nem csendes, jambor folyo, hanem a csatame­­zoket juttatja eszunkbe, am a kolto all renduletlenul, batran, akarcsak egy tabornok, hadve­­zer. Csak joval kesobb tudtam meg, hogy a vers, amely a Ti­szarol es a nyarrol is szol, a le­­vagott sarjurol, a rozsafelhdkrdl, a friss gyumolcsbol keszult va­­csorakat idezi, 1847 telen Buda­­pesten szuletett... Mindezek nyaron, egy eso utani deleldtton jutottak eszem­­be a Tisza partjan, mikozben meglegyintett a „sarga fo­­venyszonyeg“feledhetetlen illa­­ta. Az egyre omladozo belyi kastely A kistarkanyi Tisza-part mel­­lett a videk nevezettesegei ko­­ze tartozik a belyi kastely es a hozza taztozo park. A belyi kas­­telyrol es annak allapotarol ko­­tetekre rugd irasok szulettek, de azok mit sem valtoztattak a lenyegen, a kastely sorsan, amely igy tovabbra is romlik, omladozik. Mar az is nagyon nagy dolog, hogy a kastely te­­tozetet sikerult valamennyire rendbehozni, de atovabbi mun­­kalatok evek ota megrekedtek. Pedig micsoda remek iidulo­­hely, esetleg gyogykezelo le­­hetne a belyi kastelybol es ter­­jedelmes parkjabol! Am azt mondjak, hogy a penz nagyon lassan csordogal a keleti ve­­gekre... Megalltunk Belyben is. Nap­suteses nyari vasarnap delutan volt. Idosebb asszonyok uldo­­geltek, pihengettek a park fai alatt. A szomszedsagukbol a szurkolok moraja hallatszott: ep­­pen golt lottek a belyiek. Az eg­­benyulo fakon gallyazo varjak, mintha tudomasul vettek volna a belyi futballrajongok ordmet, karogva emelkedtek a magas­­ba. A Sennyei csalad templomka­­polnaja es sirkertje korul rend es tisztasag. A hi'vok kezenyomat orzi. Talan meg azt kellene ki­­talalni, hogy mikent lehetne az elmult, atkos evek nemtordddm­­seget, ertekeinkhez valo felelot­­len hozzaallasat lekuzdeni, illet­­ve megtalalni a megoldast, hogy a videk gyongyszeme, a Sennyei-kastely es parkja is­­met viragozzon.- / A bdlyi kastely A ma meg fogyo falu Dobra kozseg polgarmestere­­tol, Szakszon Gezatol tudom, hogy a falujanak lelekszama f el evszazad alatt alaposan meg­­csappant. A nyolcvanas es ki­­lencvenes nepszamlalasi ido-

Next

/
Thumbnails
Contents