Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-07-18 / 11. szám
Meszoly Miklos Trefas mese Hiszitek, nem hiszitek- kimentem egyszer egy nagy-nagy erdobe, amelyikben egyetlen fa se volt. Ennek a nagy-nagy kerek erdonek a legkisebb sarkocskajaban harom szalmaszalbol akkora tuzet raktam, hogy egyszeriben nappali vilagossag tamadt. Igen am, csak en aludni szerettem volna - s ki fia tud vilagoson aludni? Fogtam magam, elballagtam a kiszaradt patakhoz, a lyukas kalapomat csurig megmerftettem, es a hordonyi sok vizet a tuzre zuhintottam. No, akkor elaludt a tuz. S akkor en is lefekudtem. De ki fia tud parna nelkul aludni? En bizony nem tudtam. Azt mondtam hat a Fako lovamnak, hogy: Cic! Cic! Ide gyere! - s az oda is jott menten, en meg a fejem ala raktam parnanak. A Fakot. A nyerget meg kipanyvaztam. En horkoltam, horkoltam reggelig, pedig le sem hunytam a szemem. Hat amint felebredek: uccu, Fako, hoi a nyereg?! Talan megettek az egerek? Nem talalom egyiket se. Belenezek a jobb zsebembe: semmi. Belenezek a bal zsebembe: semmi. Vegre aztan beleneztem a lyukas kalapomba - s mit latok?! Ott aludt a Fako, nyergestul, mindenestul, meg a patkoja is ezust volt. Ordmomben akkorat rikkantottam, hogy meg a sajat hangomat se hallottam meg. De meghallotta egy kicsi madar- azt hiszem, mokus volt -, es ijedteben ugy elkezdett futni, hogy mindjart feldontbtte a legelso csipkebokrot. Hej, ez volt am csak a mulatsag! Ugy hullott a csipkebokorrol a dio, hogy majd agyonvert a mogyoro. Akkor odajott egy ven banya, es ram kiabalt:- Mit csinalsz, te istenadta Pistaja? Mit asod azt a repat, retket, csicsokat? Hiszen nem neked ultettem az uborkat! Es rettenetes mergiben felkapott egy tokot, hozzam vagott egy dinnyet, majd eltorte a labam, pedig a fejem talalta. Ezt mar en is megsokalltam. Hatamra kaptam a Fakot, felpattantam a nyeregre, es meg se alltam a Tiszaig. Ott mindjart talaltam egy embert, aki nagy teli iszakbol sorba eregette a halat. Kerdem tole, mit csinal. Azt mondja, halaszik, lakodalom keszul naluk, nincsen mit egyenek, hat majd esznek halat. Ez eppen kapora jott nekem, ugyis nagyon ehes voltam - meghivattam magam a lakodalomba. Mikor mar egy hal se volt az iszakban, mondom az embernek:- Most mar eleget halaszott, most mar fozhetjuk a paprikast!- Ige am - mondja 6 -, de elobb at kell menniink a Tiszan. Jaj, jaj, de hogyan, mikor egyonk se tud uszni! Ezt is kiokoskodtam. Volt a zsebemben ket did, azt ketfele vettem. Egyik volt a hajo, a masik az evezo. Ugy ateveztunk a Tiszan, hogy csupa por lett a labumk. Meg a Fako lovam aranypatkoja is saros lett a terdig ero hdtol! Aztan szerencsesen megerkeztunk. A Tisza partjan volt egy kicsi haz, ott sutottek-fdztek a hurkat, ott ultek a lakodalmat. A menyasszonyt Jancsinak hivtak, a volegenyt Juliskanak. Harom napig allt a bal, es olyan temerdek toltott kaposztat ettunk, hogy meg most is csikarja a hasamat a tokmag! Vegezetul felszantottuk a Tiszat, vetettiink bele ludfiivet, nyulfuvet, fenkovet, s mire megjott a tel, termett is harom keve bidres-bodros, cikkes-cakkos, salamankos pogacsat! Igy volt, nem maskepp. Aki a meset egy hallasbol ugyanigy elmondja, iigyesebb, mint en. r Nemes Nagy Agnes Tarka Id Ment az utcdn tarka Id. Barna-feher volt a Id, fenyes nyaka, fenyes feje, mint hejabol most-kibujt barna-feher vadgesztenye. Mentem volna eleje, elmaradtam mogeje, barna-feher sdlja volt (ugy ertem, hogy sorenye).
