Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-07-18 / 11. szám

Salwilb® wH (frad®!! A szoves a hajdani paraszti tarsadalom eletvitelehez eppugy hozzatartozott, mint a tobbi mindennapi tevekenyseg. A nepmuveszet elemeit magukban hordo­­zo, egy-egy tajra jellegzetes motivumok, ezen beliil a kidolgozas, elarultak, ki volt a szemet gyonyorkodtetd hasznalati eszkoz keszitoje. A paraszti szohasznalat a himzest konyha­­nyelven (ami nem all tavol a konyhatol, hi­­szen legtobbje ott es oda kesziilt) varrasnak nevezi. Ahimzes megnevezest amolyan uri ki­­fejezesnek tartja. Ahimzes parosulhat mas dfszitoeljarasok­­kal, peldaul kiegeszftheti a ratetet es szotteshimet. Am vannak atmeneti techni­­kak is, igy a szalhuzas, amikor a szalakat tu­­vel huzzak be a szovoszeken keresztiil a va­­szonba. Az iigyes kezii asszonyok, a kelengyet ke­­szito asszonyok leanyaikra hagytak a diszi­­tomuveszet fogasait, gazdag erzelmi vilagat, s mentettek at evszazadok soran generacid­­rol generaciora. Feltehetoleg a paraszti eletformavaltassal fugg ossze, hogy a 19. szazad elejen rohamo­­san nott a pompaigeny, ami uj omamentikat, stilusokat hozott magaval. Acsalad noi tagjai - belso indittatas hata­­sara - tudasukat kivetitettek a szukebb falu­­si kozdsseg fele. A kezugyesseg adott volt, fantazi­­aban sem volt hi­­any, igy szebbnel szebb egyedi dara­­bok keriiltek ki ke­­ziik alol. Amintak garmada keriilt ra a fokotdre, abro­­szokra, teritokre, gyurokendokre, bluzokra, ujjasok­­ra, pruszlikokra, dunnavegekre, le­­peddsarkakra es sok mas hasznala­ti eszkdzre. Afelhasznalt alapanyagtol fuggoen megkii­­lonboztetjiik a vaszonhimzest, amelynel a kenderbol, lenbol, pamutvaszonbol kesziilt gyolcsra himeztek(nek). Ezek keszitoi egyben hasznaloi is a varrottasoknak, vagy ahogy az Ung-videken mondjak, staferungnak. Az eladd lany ma is megkapja a staferungot, amelynek keszitesebol kiveszi a reszet. Mellekelt felveteleink a hagyomanydrzo Szirenfalan kesziiltek d. varga (A szerzo felvetelei) L egnagyobb ha­­zai madarun­­kat, a tuzokot (Otis tarda) az elmult szaza­dokban ugyancsak szivesen vadaszhattak! Kozmonda­­sunk is erre utal, miszerint: Jobb ma egy vereb, mint holnap egy tuzok! Regeb­­ben a zoldkabatosok egya­­rant lottek a tuzokkakast es a tojot, igy az ivararany nem sinylette meg a vadaszatot. A szazadfordulo utan azon­­ban megvaltozott a divat, s nemet mintara az „eldrege­­dett kakasok" kildvesere ke­­rult at a hangsuly. Ez a hely­­telen es karos vadaszati mod rontotta el fokozatosan az ivararanyt, s mas negativ te­­nyezo mellett telan ez volt a tuzok megritkulasanakfo oka. A kakas elejtese Szlovakia teriileten eleinte aprilis 1-tol 30-ig volt engedelyezett, majd 1951-ben felkerult az egesz evben vedett fajok lis­­tajara, sot megkapta a foko­­zottan vedett allat statusat is. Sajnos keson! Ugyancsak nem hozta meg a varva-vart eredmenyt a tuzokvedelem teren az 1955 ota meglehe­­tosen extenziven kezelt im­­pozans, 9218 hektarnyi csallokozaranyosi tuzokve­­delmi terulet sem. Noha az eveken at mukodd tuzok­­mento allomas igyekezett mindent megtenni a mezo­­gazdasagi munkak soran ve­­szelybe keriilt tuzokfeszkek­­bol mentett tojasok mester­­seges keltetese, a fiokak felnevelese, majd visszava­­ditasa teren, kiserlete nem jart sikerrel. Ugyanis a tuzok tul „konzervativ“, maradi alanynak bizonyult. Ahogy tehat azt Kunszt Karoly ne­ves csalldkozi ornitologu­­sunk mar 1927-ben megjo­­vendolte, mara a kipusztiulas szelere sodrodott tuzokallo­­manyunknak valoban befel­­legzett! Mi elozte mindezt meg? A trofeagyujto vadaszat? Az

Next

/
Thumbnails
Contents