Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-06-28 / 10. szám

Toth Laszlo Tortenetek a fa Ian k kisegerrol A rokabunda Volt egyszer egy kiseger. Es volt egy szekreny, es abban a szekrenyben volt egy bunda is. Bunda, bun­­da, de nem akarmilyen! Egy valodi rokabunda, az bizonyI Egy szep napon osszetalalkozott ez a kieger ezzel a szekrennyel. A kiseger jobbrol jott, a szekreny balrol. A rokabunda pedig, ekozben, a szekrenyben utazott. A kiseger nem tudhatta, hogy a szekrenyben eppen egy rokabunda utazik. De amikor besurrant a szekrenyajto hasadekan, mert mondanom sem kell, hogy a szekrenyajton egy epp akkora hasadek volt, amelyen a kiseger kenyelmesen atfert, s ha egyszer atfert rajta, meghozza nem is akarhogy, hanem kenyelmesen, akkor tustent be is surrant, s amikor mar bent volt, a rokabundat is menten meg­­pillantotta.- Je, egy rokabunda'. - szisszent fol a kiseger. Es mivel a rokabunda valoban gyonyoru porteka volt, a kiseger meg a vilagon mindennei jobban szerette a gyonyoru portekakat, menten neki is esett. A rokabunda elejenel kezdte a lakmarozast. Szegeny okabundai De nem volt konyorulet, hiaba nyuszitett, vinnyogot a kabunda. A kisegernek nem volt eleg az abunda sem. Meg csamcsogott is hozza! Amikor pedig a koze­­pere ert, megalit s megpihent.- Vegre abbahagyta! - sohajtott fel elgyotorten a bunda. De nem. Megsem. A kiseger megsem hagyta abba. Mert hatra volt meg az unda, s azutan meg ott a nda is. Ha valaki akkor nezett volna be a szekrenybe, ott mar csak a da arvalkodott a vallfan. De az sem soka­­ig, mert vegul mar csak az a maradt rajta. Azutan az se, mert a kiseger azt is fol­­falta. Igy tunt el a szekrenybol szdrostul-bdrostul-vallfastul a gyonyoru A kiseger mind befalta! - Ugy kell neki - gondolta elegedetten -, minek csente el a nagyanyo egyet­­len tyukocskajat I De arra nem gondolt, hogy a igazan nem tehet arrol, mi mindent csent el a roka, mig elt. A vallfa pedig kivaltkepp nem. Az pedig meg almaban se jutott volna a kiseger eszebe, hogy az a roka, amely­­bol az imenti gyonyoru keszult, nem a nagyanyo egyetlen tyukocskajat csen­te el. Az 6 lelkiismereten a kiraly hetvenhet libacskaja szaradt. Ezert keszulhetett belole ilyen gyonyoru Amit ha a kiseger fol nem fait volna, az en mesem is tovabb tartott volna. Benedek Elek A kulcs Hol volt, hoi nem volt, hetedhet orszagon innet, az Operencias-tengeren tul, meg az Uveghegyen is tul, ahol a kurta farku malac tur, volt egyszer egy szegeny ember, s an­­nak egy fia. Ket kicsi bkor s egy darab szantofoldecske: ennyi volt a szegeny ember gazdasaga.- No, fiam - mondta a szegeny ember -, fogjuk be az ok­­roket, s menjunk szantsuk meg a foldecskenket. Egy-kettore befogtak az okrocskeket, kimentek a mezore, ott belealltak a foldecskebe, de meg harmat se fordultak, na­­gyot kialt a fiu:- Nezzen ide, edes apam-uram! Kulcsot talaltam.- Az am - mondta a szegeny ember ez csakugyan kulcs. Hat ezt hoi talaltad?- Ezt en a barazdaban, edes apam-uram.- Ejnye, ejnye - mondta a szegeny ember de jo volna, ha ladat is talalnal hozza, s az a lada tele volna arannyal es ezusttel!- Hej, de jo volna! - mondta a fiu is. Aztan tovabb mentek, mendegeltek, de most mar kettot sem fordultak, megint nagyot kialt a fiu:- Nezzen ide, edes apam-uram! Ladat is talaltam!- Az am - mondja a szegeny ember ez csakugyan lada. No, edes fiam, probaljuk meg, hogy talal-e bele a kulcs. Egyszeribe megprobaltak, s hat a kulcs talalt a ladaba. No­sza, kinyitottak a ladat, szep lassan felemeltek a fedelet, az­tan neztek, neztek, vajon van-e benne arany meg ezust. Hi­­szen nezhettek, mert nem volt abban sem arany, sem ezust, de meg csak rez sem. Na, mit gondoltok, mi volt benne? Egy icipici, kurta farku egerecske! Ejnye, ejnye, ha legalabb hosszu farka lett volna az egerecskenek! Bizony mondom, ha az egerecskenek hosszu farka lett volna, az en mesem is tovabb tartott volna. Daniel Andras rajza

Next

/
Thumbnails
Contents