Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-06-28 / 10. szám
Zs. Nagy Lajos Rendetlen naplo TemyclirpsMis Egy ujsagiro kollegam rabeszelt, kiserjem el a josndhoz, irni akar rola. Kedvetlenul tettem eleget keresenek, nemcsak azert, mert nem hiszek a joslatokban, hanem mivel ugy vettem eszre, hogy kedves szaktarsam babonas lelkesedese tulmegy a szakmai kfvancsisag hataran. Egyszoval, ha titkolja is, 6 bizony hisz a dologban. Ezert merit el a kedvem. Csongettunk a kertes haz kapujan, mire morogva eloballagott egy hatalmas farkaskutya. Nem ugatott, csak leult a kiskapu ele es morgott. A holgy a harmadik vagy negyedik csengetesre jott elenk es nyitott kaput. Fel szemmel a morgo fenevadra sanditva elmondtuk, mi jaratban vagyunk. A josno a hazikoba tessekelt bennunket.- Tehat a jovdjukre kivancsiak -duruzsolta egeszen kellemes hangon. - Ki legyen az elso? A baratom mar nyujtotta is a kezet. Sok erdekes dolgot josolt neki: egyebek kozott azt is kitalalta, hogy nos, ami persze nem volt nehez, hiszen a baratom kezen karikagyuru csillogott. Viszont azt is megjegyezte, hogy a felesege szoke, ami csak felig igaz, hiszen, ha jelenleg szoke is a haja, fel evvel ezelott meg barna volt. A jovore nezve a josno elmondta, hogy baratunk anyagi helyzete javulni fog, sokat utazik majd, tobbszor lesz szerelmes es mindig mas nobe, de a felesegehez hu marad, mert 6 egy jellemes ferfi, ra van irva a tenyerere. Ilyesmiket mondott a baratomnak, a vegen azt is megjosolta neki, hogy hosszu eletu lesz a foldon, es hogy a tenyerjoslasert szaz koronat fog fizetni. Ezutan en kovetkeztem. Az idos holgy nagyon belejott a joslasba, mohon megragadta a tenyeremet (idokozben sikeriilt lehuznom a karikagy urut, sajnos, a helye meglatszott).- Elvalt? - kerdezte ovatosan. Szomoruan bolintottam. Tobbet nem is kerdezett, ellenben atszellemiilt arccal a kovetkezoket mondta:-Joi tette, hogy elvalt, hiszen a felesege tobbszor is megcsalta. Ejha, gondoltam egeszen megfeledkezve arrol, hogy nem hiszek a joslatokban, es hogy nem is valtam el.- Viszont - folytatta - semmi oka sines az elkeseredesre, mert egy nagyon csinos szoke no szerelmes magaba.- Lany vagy asszony? - vagott kozbe a baratom.- Az nines a tenyerere irva - intette ot le a josno -, kulonben is ne beszeljen bele. Egyszoval egy szoke szereti, de azert legyen turelemmel, ne surgesse a dolgokat, mert nagy baja szarmazhat belole. Mindennek megvan a maga ideje. Az eletvonala eroteljes, gazdag es hosszu elet var magara, nagy utazasok, ugy nezem, jobbara hajon. Eleteben rengeteget lesz napfenyben, de az arnyektol sem kell megijednie. Bizhat a jovdjeben. Nemsokara kisebb kiadasai lesznek, mindossze szaz korona, de meg ebben az evben nagyobb penzosszeghez jut. Ugy latom, bar nem tisztan, hogy kulfoldrdl kap penzt, ehhez elore is gratulalok... Az asszony befejezte, s en legomboltam a megjosolt szaz koronat. A josno kikisert bennunket a kapuig. A morgo kutya most sem maszott eld.- Jo ejszakat, de aztan vigyazzanak magukra - mondta rejtelyes hangsullyal. A baratom szotlanul es mogorvan cammogott mellettem. Neha idegesen vegigmert, az volt az erzesem, hogy a torkomnak akar ugrani.- Ne felj - vigasztaltam -, honapok ota nem lattam Katit. Kati a baratom szoki'tett haju felesege.- Nem felek—valaszolta zordan. - Inkabb neked van okod a felelemre. Vajon mit szol a feleseged, ha meghallja, hogy tudtan kivul elvaltal tole? S mikozben a zsebembol elokotortam a gyurumet s az ujjamra huztam, elhataroztam, hogy csak az utazast, a tengert, a napfenyt meg a hosszu gazdag eletet mondom el a felesegemnek. Kulonben is: szamarsag az egesz! Csak azt tudnam, ki lehet az a szoke nd, aki szerelmes beleml... Apmlkwlk E lhataroztam, hogy a pipamra kupakot veszek, meghozza sargarezbol. Ugyanis megallapitottam, hogy ha pipazas kozben tenyeremet a pipa nyilasara helyezem, s igy a levegot osszeszoritott ujjaim kozott szivom a parazsra, akkor csibukom sokkal vidamabban fustol. Igy jutott eszembe a kupak, amellyel nyilvan hasonlo eredmenyre jutnek, mi tobb, a tenyerem sem volna citromsarga a nikotintol. A felesegemtol megkerdeztem, nem tudja-e veletlenul, hoi arulnak pipakupakot. Ugy nezett ram, mint egy bolondra. Valaszra sem meltatott. Nem baj, gondoltam, majd megkeresem magam azt az uzletet, ahol pipakupak is kaphato, elvegre nem egy vilagraszolo ujdonsagot ohajtok, nem holmi muszaki csodat, atom-tengeralattjarot, vagy mit tudom en, mit, hanem egyszeru, sargarezbol valo pipakupakot, amilyen mar a nagyapamnak is volt. Eloszbr egy haztartasi boltba latogattam el, mert ugy veltem, a pipakupak haztartasi cikk. Tevedtem. A boltban kedvesen fogadtak, az elarusitonb alaposan megnezett, a szemembe mosolygott, majd kozblte velem, hogy legfeljebb tizenket centimeter atmeroju kalyhacsovet adhat, de kbnybkeso nelkul. Ezt olyan szomoruan mondta, hogy vigasztalni kezdtem: nem tesz semmit, elvegre kbnybkcsovel sem mennek sokra, hiszen pipakupakra van szuksegem. Ezutan beallitottam varosunk legkorszerubb aruhazaba. Mozgolepcsovel vitettem fel magam a legfelso emeletre, ahol futotesteket, hutoszekrenyeket, villamositott petroleumlampakat es kulonfele alkatreszeket arulnak. A reszleg fonbke mely meghajlassal udvozolt, mintha regi ismeros lennek. Megkerdezte, mit ohajtok, majd hosszas toprenges utan, az allat es a fule tovet vakargatva, igy valaszolt:- Sajnos, elfogyott, uram.- Mikor kapnak uj szallit-
