Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-06-28 / 10. szám
unneples, a megemlekezes intim, bensoseges esemeny. Legsajatosabb emberi jog. Serthetetlen, akaraz istentisztelet. Mas vallasu nem ronthat ra, ha elvarja, hogy az o vallasat is tiszteletben tartsak. Ilyen unnep az ember legszemelyesebb csaladi unnepei mellett a nemzet iinnepe is. Intim unnep! Nem illik megserteni akkor sem, ha sajat meggydzodesunkkel, izlesunkkel nem mindenben egyezik. Sajnos, Kdzep-Europaban ez az elv meg nem mindenutt elfogadott. Vannak, akik nem esupan a nemzeti erdekeket, de a nemzetek unnepeit is szivesen szembeforditjakegymassal. Ta- Ian ez indokolta azt a sajatos mondatot is, amelyet a Magyarok Vilagszovetsege IV. Kongresszusanak invitalo szovegeben talaltunk: „Jd szivvel hivunk mindenkit, aki eloiteletek, rossz erzesek, felelmek nelkul vallalja a magyarsagat, a tdrtenelem altal tepazott, szabdalt nemzethez valo kotddeset.“ Nines ertelme, hogy most elmeruljunk e sorok ertelmenek boncolgatasaban. A Magyarok Vilagszovetsegenek IV. Kongresszusat a honfoglalas 1100. evforduloja alkalmabol rendeztek. A szoveg zavart ugyan, de hivo szo: harangszo. Unnepre, gyulekezesre szolito harangszo, bar a Vilagszovetseg vezetoi szemlatomast nem tudtak eldonteni: unneplesre avagy tanacskozasra szolitsak hiveiket. A kettot ugyanis nem boles dolog parositani. Az unneples osszemelegito, kdzossegbe olvaszto, a tanacskozas velemenyutkdzteto es ezert bizony igen gyakran megoszto, meg akkor is, ha megegyezesre szolito, hetkoznapi nyuzsgesse valik. E kettosseg sajnos minden mozzanataban ott volt az osszejovetelnek. A magyarok IV. Vilagkongresszusanak szervezoi mindent elkovettek, hogy a vilag magyarjainak ezt az osszejovetelet unneppe, a kollektiv letezes valodi megnyilvanulasava avassak. Voltak a kongresszusnak olyan felemelo alkalmai (a pusztaszeri emlekmu avatounnepelye, a Hosdk teren tartott koszoruzas, az orszaghazi fogadas, a Nemzeti Muzeum elott tartott istentisztelet), amelyek az osszejovetelt valodi, felemelo unneppe avattak, maga a kongresszusi tanacskozas es a szekeiokban folyo tanakodas azonban nem haladta meg a hetkoznapi nyuzsges szinvonalat. Ezeken a tanacskozasokon ugyanis a magyarsag olyan univerzalis es specialis kerdeseinek megoldasara vallalkoztak, amelyek szemlatomast meghaladtak a vilagszovetseg erejet, s amely problemak megoldasa nem lehet egyedul a szovetseg feladata, mivel a megoldas eszkozei sem allnak a vilagszovetseg rendelkezesere, es szembeforditjak egymassal a magyarsag kuldnbdzd erdekesoportjait. Talan jobban oda kellett volna hallgatni grof Teleki Pal 1938-ban, a Magyarok Vilagszdvetsege alakuld kongresszusan elhangzott szavaira: „Minket nem szavak, nem jelvenyek, nem ures definiciok kapcsolnak ossze, hanem nemzedekek ontudata, akarata es hagyomanyai.“ Talan hasznos lenne megszivlelni utolag is e szavakat. De masoktol se szegyen tanulni. Ideje lenne raebrednunk, hogy a vilagban valo szetszorddas nem holmi magyar speciality vagy zsido bibliai atok. Europa, Azsia, Afrika, Amerika tortenelmi nepei mind-mind szetszorodtaka nagyvilagban. Okos lenne tanulni toluk, az o sorsukbol is valami hasznosat. Afrikai negerek elnek Amerikaban, delamerikai indianok zenelnek Pozsony, Budapest utcain, vietnami, kinai kereskedok nepesitik be Europa piacait, angol fegyenctelepekbol alakultak Ausztralia allamai, olaszok szerveztek az amerikai maffiat, japan autogyarak epulnek a vilag minden tajan, esupan Algirban negymillio francia el, nemet szo hallhato a vilag majd mind orszagaban, a spanyolok, portugalok valosagos uj spanyol, portugal hont teremtettek Amerikaban, az angolok Indiaban, Oceaniaban, Afrikaban, es ahova a tdrok hadak sohasem jutottak el, ma tdrok vendegmunkasok lepik el Ausztraliat es Nemetorszagot. A felsorolast persze a vegtelensegig folytathatnank, hiszen a hollandokat, gordgoket, lengyeleket, oroszokat, zsidokat, szlovakokat meg nem is emlitettuk. Amikor tehat dnsajnalatbol felhanytorgatjuk a kegyetlen tortenelmi sorsnak, hogy az mily mostohan bant velunk az elmult 1100 Az Az opusztaszeri Arpad-emlekmu ev soran, legjobb esetben is elfogultak vagyunk. Ma maregyetlen nep sem mondhatja el magarol, hogy egyetlen hazaban el, nemzete csaladias melegeben. A vilag nemzetinek vallalkozo kedvu fiai mar regebben is nekivagtak a nagyvilagnak. Ki elobb, ki kesobb, valtakozo szerencsevel vette kezebe a vandorbotot, szallt hajora. Es valjuk be oszinten, ez ma mar nem esupan keseru izeket vegyit szajunk nedveibe. Atmelegiti a szivunket, ha halljuk, hogy a vilag ennek vagy annak a hires egyetemen magyar professzorok tanitanak, ez vagy az a filmsztar magyar szarmazasu, New York allam elnoke magyar eredetu, vagy hogy Lengyelorszag leghiresebb buesujarohelyet, a Czestochowa kegyhelyet magyar palosrendi szerzetesek alapitottak, es hogy a vilag Nobel-dijas tudosainak egesz sora magyar iskolaban erettsegizett. Joggal vagyunk buszkek rajuk, hiszen elvittek jo hirunket az egesz vilagba, es idegen kornyezetben, a nepekfiainak nagynagy versengeseben valami olyat tettek, amire masok nem voltak kepesek. Termeszetes hat, hogy vagyunk arra, hogytalalkozzunk veluk, megszoritsuk kezuket es valami halafelet rebegjunk nekik, titkaikrol faggassuk oket es megmartdzzunk az egyuve tartozas melegeben, hogy aztan megerdsodve bizakodasunkban es hitunkben meg elszantabban lepkedjiink azon az uton, melyet ki-ki maganak valasztott az emberiseg tagasabb vilagaban, nagyobb testveriesuleseben. Hitem szerint a talalkozasokra az otthon maradoknak es a vilagba tavozoknak egyarant es egyforman szukseguk van. Azoknak, akik otthon maradnak, azert, hogy tudjak: a vilagban mindenutt elnek testverei, hogy a vilag nem egy nagy idegenseg, hanem az egesz emberiseg otthona; a tavozoknak pedig, hogy tudjak: minden deeanjardnak van, kell hogy legyen anyakikotoje, ahova mindig visszavarjak. SZOKE JOZSEF
