Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-06-10 / 9. szám

Lovicsek Belanal A muvelodesi hdz mogott kanyarodunk le a Parkany fele vezeto foutrol, es az iskola mellett elhaladva vettiik ceiba Lovicsek Bela ird ottho­­nat. Csatdn nem gond eligazodni, kulonosen az trot megtalalni, hiszen mindenki ismeri. Amde van annak mar kemeny harom esztendeje is, hogy utoljdra kopogtattunk Lovicsekek ajtajdn; ugy emlekszem, tombolo nydr volt, kdnikula, de a Garam felol iiditd szello legyin­­tette meg arcunkat... Most azonban ott tar­­tunk, hogy erkezesunket egy aprocska hdzorzojelzi, de a drot mogott, tdgasabb kifutoban jol megtermett farkaskutya is vakkant egyet-egyet. A kutyak jelzesere a hdz asszonya jon elenk es bevezet az otthonos eloszobaba, hellyel kinal esjelenti Be- Idnak a vendegek erke­­zeset. A kolcsonos iidvozlesek utdn egymds szavdba vdg­­va csereljuk ki a leg­­frissehb informaciokat, hireket, de a legtobb szo lapunk, az Eletiink koruli esemenyekrol esik, a fejlemenyeket Lovicsek Bela toliink akarja hallani... Miutdn majdnem min­dent megtdrgyaltunk - de kozhen hdzikolhdsz is keriilt az asztalra, illatozo feketekdve kisereteben —, kihaszndlva a pillanatnyi csendet, az aldbhiakat ker­­deztem Lovicsek Beldtol:- Kotodesed a Garam volgyehez kozismert.... Nagy­­peszken sziilettel, Nylrago, Zalaba, Zsemler, Ipolyszakallos, Csata voltak tanitoi allomasaid, raadasul Oroszkan csaladi hazat is epitettel; Pozsony utdn miert Csatat valasztottad otthonodul?- Amikor csaladommal Pozsonyba koltbztem, oroszkai hazunkat eladtuk. Am a szep es mozgalmas pozsonyi evek egy sulyos balesettel vegzodtek, labtorest szenvedtem, sokaig nyomtam az agyat, es botra kenyszeriiltem, amit sajnos azota is hasznalnom keil. Elhataroztuk, hogy bucsut mondunk a nagyvarosnak, falura kdltdziink, visszateriink a Garam videkere. Volt egy elado haz Oroszkan is, de mire megneztiik volna, mar eladtak. Viszont ezt a csatai hazat meg tartotta gazdaja, es nekem is, de a felesegemnek is nagyon megtetszett a hely. Nem a lakasba szerettiink bele - mert azzal meg sok munka volt, amig lakhatova tcttiik -, hanem a hely volt a donto, mert az volt az egyetlen nagy kivansagom, hogy a Garamhoz kozel legyen a haz, hogy a fajos labammal ne kelljen sokat gyalogolni, ha egy kis halaszatra szottyan kcdvem. Igy keriiltiink Csatara, diohejban ez a tortenete... — A Marx utcaba... - Igen, a Marx utcaba! - Az iro huncutkasan felnevet, erti a fricskat. - Igazatok van. Ezzel most sokan trefalkoznak veliink, no meg ujsagtema is, hogy utcaink meg a regi elneveze­­seiket viselik, de nem is olyan egyszeru dolog a falu terhere egy csomo utcatablat lecserelni. Ugy gondolom, a penzhiany az oka, es nem a regi vilaghoz valo kotodes, hogy az utcatablaink megmaradtak.- Sok halat fogtal? - terelem mas iranyba a beszelgetest.- Nem az a fontos, hogy telt tarisznyaval terek-e haza, hanem a termeszettel valo kozvetlen kapcsolat. De azert akadnak halaszdrdmbk is. A mult evben egy ora leforgasa alatt fogtam ket nyolc-nyolc kilos pontyot, ami nem mindennapos elmeny.- Miert nem irtad meg a sikeres halaszat tortenetet?- Erre nagyon nehez valaszolni. De az ok az, hogy alig-alig irok valamit. Kozlesre pedig szinte semmit. Utolso regenyemet a „Szerelem oh... ” cimut Abel Gabornak kbszonhetben jelentettek meg. Azota sem jelent meg nyomtatasban a nevem, hacsak masok nem irtak le valamivel kapcsolatban. — A fiatalabbak kedveert elmondom, hogy hosszu lenne Lovicsek Bela irasaitfelsorolni, dm egyetlen irasara kiterek es megkerdezem: Hogyan szilletett a Csillagszemu...? — A Csillagszemu asszony cimu regenyemet nagyon regen, 1959-ben kezdte kozblni a Het. Amikor mar a vegehez kezdtiink kozeledni - 12 reszben kozoltek -, jott utanam dr. Szabo Rezso, a lap akkori foszerkesztoje, es felkert, hogy irjam meg a folytatast, mert az emberek varjak, nem szabad abbahagyni. Gyorsan hozzalattam, es megirtam a regeny masodik reszet, amit aztan 1960-ban kezdtek kozblni. A sorozat, vagyis a masodik resz befejezese utan azt hallottam, hogy valamilyen forumon eppen Szabo Rezso volt az, aki egy picit megdorgalta a folytatast. Mindegy. A regeny megjelent konyv alakban is, szindarabot is irtam belble, amelyet aztan jatszottak orszagszerte majdnem minden faluban, ahol magyarok elnek.... Ki tudja, hanyszor? — Egy masik dramad, a Tuzvirag hogyan jutott el a Thalia szinpadara?- A Thaliaval es Beke Sandorral ugy kezdoddtt a kapcsolatom, hogy felkinaltam nekik a darabot. Beke Sandor elolvasta, es jelezte, hogy tetszik neki a dramam, szeretnek bemutatni, de elobb nehany dolgot tisztaznunk kell. Meg kell beszelniink egyes reszleteket. Talalkoztam Beke Sandorral, ami gyiimblcsbzo volt, mert vegiil a Tuzvirag szinpadra keriilt. Ha nem tevedek, elkeriiltek vele az akkoriban rendszeresen tartott Nyitrai Szinhazi Fesztivalra, amelyen sikert es elismerest arattak. A drama mondandoja az emberi kapcsolatokra, a magyar es a szlovak baratsagra es az emberek magatarasara epiilt, mint amilyenek a masodik vilageges utan bekovetkeztek... Beszelgetesiink vegiil azzal zarult, hogy Lovicsek Bela ujra to llat ragad, mert van meg boven mondanivaldja a szlovakiai magyar olvasoknak. Remeltiik, hogy lapunkban gyakran talalkozhatunk majd irasaival, de a sors keze kifiirkeszhetetlen, sziinetelt az Eletiink meg­­jelenese... M. A. Foto: Abel Gabor es Lovicsek Bela

Next

/
Thumbnails
Contents