Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-02-21 / 8. szám

- Kepzeld el, a mult honapban egy tol­­vaj ellopta a felesegem hitelkartyajat! - ujsagolja Kovacs a baratjanak. - Rettenetes! - Nem is olyan rettenetes... A tolvaj sokkal kevesebbet koltott, mint a felese­gem! * * * * - Anyu... leddntottem a letrat!- Majd kapsz az apadtol!- Dehogy kapok! Az apu a letra felso fokan al It! * * * A beteg mutetre var. A korhaz folyoso­­jan megallitja a foorvost:- Ugye a foorvos ur fog operalni?!- En. Szeretek rola meggydzodni, leg­­alabb evente egyszer, hogy nem felejtet­­tem-e meg el mindent. * * * Ket gyerek vitatkozik.- Ha nem fogadsz szot nekem - mondja az egyik -, megmondlak a pa­­pamnak. A papam rendor es bortonbe csukat teged.- Ne ijesztgess - mondja a masik gye­rek -, az en papam siraso... * * * Allast keres egy csodaszep leanyzo.- Mihez ert? - kerdi a vezerigazgato.- Semmihez.- Sajnos ezek a helyek mind foglaltak. * * *- Erosebben verd a szonyeget! - uta­­sitja a mama a fiat.- Nem lehet. - Miert nem? - Ha nagyobbat utok, szall belole a por.- Vadlott! Nem gondolt az edesanyja­­ra, amikor kirabolta a bankot?- Miert gondoltam volna? Eleg szep nyugdijat kap! * * * - Egyedul kovette el a betorest? - ker­­di a bird.- Igen... keves ma a jo szakember. * * * - Oszinten mondja meg: elkovette a bankrablast? - kerdi az ugyved a veden­­cetol.- Nem... dehogyis... becsuletszavam­­ra...- Hm... akkor mibol akar engem fizet­­ni? * * * - Az az erzesem, fonok ur, hogy nem bizik bennem!- Mar hogyne biznek! A pancelszek­­reny kulcsait is az asztalon hagyom!- De egyik se nyitja!- Varatlan vendegeink jottek. Nem kolcsondzne egy kis rumot, szom­­szedasszony?... * * * - Iszonyuan megbantam, hogy elvet­­tem Bosket!- Miert? - Nem tudja elviselni, ha megiszom nehany poharral!- Ezen konnyu segfteni. Ne igyal.- Az lehetetlen. En meg ot nem tudom elviselni, ha nem iszom meg nehany po­harral. * * * - Mi az, hogy sosem latni a ferjedet? HUMOR- Horgaszik. -Hol?- A fiirddkadban.- Megbolondult? Miert nem tiltod meg neki?- Miert tiltanam? En is szeretem a ha­­lat! * * * A ndgyogyasz gyilkossagert kerul a birosag ele. Felindultsagaban megolt egy lanyt a parkban.- Mit tud felhozni a mentsegere? - fordul hozza a biro.- Elmondom, mi tortent velem az­nap. Reggel negyven no vart a ren­­deloben. Delben atugrottam a korhaz­­ba, egy kollegat helyettesiteni. Nyolc terhessegmegszakftast vegeztem. A ddlutani rendelesre idosebb nok jot­­tek, szurovizsgalatra. Hullafaradtan mentem haza, este, a parkon keresz­­tul. S akkor odalepett hozzam az az utcalany, es felaj&nlotta, hogy egy szazasert megmutatja. Az unoka boldogan ujsagolja a nagy­­mamanak:- Nemsokara szeduletes artistamutat­­vanyt fogsz latni az aputol.- Milyet? - erdeklodik a nagymama.- Hallottam, amikor tegnap azt telefo­­nalta a baratjanak, hogy ha meg egy na­­pig marad az anyosom, hat falra ma­­szok. * * * - Hogyan hivjak azt, aki megeszi az embereket?- Emberevo. - Es hogyan hivjak azt, aki a szuleit eszi meg?- Arva. * * * - Uzenetet hagytam a felesegem sze­­retojenek.-Mit?- A falrol leakasztot­­tam az agancsot es a vadaszpuskat tettem a helyere. * * * - Doktor ur... vesze­­lyes az operacio?- O igen... ot kozul egy sikerul.-Jaj, istenem...- Ne feljen. Az elodei, negyen mar a sirban vannak. * * * - Gyere, libuskam... Ha mar atugrot­tam a keritest, nemcsak nehany tollat tepek beloled!

Next

/
Thumbnails
Contents