Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-02-21 / 8. szám
De hat az elet kuzdelem, kuzdelem a holnapert, a szebbert, a jobbert. A nyugdijaskort sajnos egyre kevesebben erik meg. Onok, akik itt vannak, keves kivetellel nagymamak, nagypapak, dedsziilbk. A legtobbet adjak, de cserebe sokszor a legkevesebbet kapjak. Hogy miert, az orok rejtely. Onok azok, akik tuzbe mennek az unokaert, akik a legfinomabb kalacsot siitik. Onok azok, akik a legjobban fajlaljak, miert mulik el minden, ami szep, miert mulando a szeretet. En megis ugy gondolom, a szeretet nem mulik el, a szeretet akkor is bennunk van, ha nem tudatositjuk is; ott lapul a szfvunk melyen. Nekiink, fiatalabb nemzedeknek adossagunk van Onokkel szemben. Kbszonetet mondani mindenert.” edves osszejdvetelrdl kaptunk hirt Nadszegrol. A mult honapban ket delutan latta vendegul a falu nyugdijasait az onkormanyzat (olyan sokan vannak, hogy egyszerre nem fdrtek volna el a teremben). Juhos Ferenc polgarmester tisztelettel es szeretettel koszdntotte Nadszeg idds polgarait. „Bizonyara joleso erzes tolti el az embereket, ha korukbeliekkel talalkoznak - mondta. - llyenkor felelevenednek az emlekek. A mai nap is ilyen. Az onok eletenek esemenynaptaraba sok minden irodott es frodik ma is. Talalhatok benne aranybetus lapok, de vannak olyanok is, amelyeket a legszfvesebben kitepnenek.
