Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1995-12-14 / Próbaszám
Az 61 racsajtaja kivagodott, es a nenem kirohant. Ahogy meglatott, bameszan, ijedten, kozvetlen az ajto mellett acsorogva, rogton latta rolam, hogy mindent hallottam, ertettem, s ettol ugy megremiilt, majd elejtette a zsajtart.- Mit akarsz? - ripakodott ram olyan gyilkos szemekkel, azt hittem, folfal.- Edesanyam - hebegtem - tisztelteti Eszter nenemet, tessek adni egy csupor tejet.- Nines! - orditotta, hogy majd felbuktam tole. Azzal sarkon fordult s ment a haz fele. Valami nagy okossag jott ram.- Penzert keri - kialtottam utana olyan hangon, hogy magamat is meglepett. Visszafordult, mint mikor egy harapos kis kutya ellen vedekezik az ember.- Nines, ha mondom! - s tovabbment. Aztan meg egyszer felem nezett. - Harom kemence kalacsot kell kisiitnom. A hatam mellett ideges rohejt hallottam. Pal Feri allt mogottem. Es en nem Eszter nenemre haragudtam meg, hanem erre az allatra. Leforrazva mentem haza. Soka alltam az ajto elott, mig be mertem nyitni. Az any am mar meggyujtotta az olajmecsest; ezen a videken livegoldalas mecsest hasznalnak a hazban is, mint az istalloban. S en jol tudtam, hogy a lampankban nines petroleum, az tivegbe sines. Letettem a penzt az asztal sarkara, s elsuttogtam:- Nem tud adni. Nines neki. Az anyam folegyenesedett, kemeny Jett, es azt vartam, hogy kiabalni fog, szidni fogja. De nem szolt. Semmit sem szolt. Vegigsirmtotta a homlokat, s azt mondta:- Jo. Szomoru, nehez este volt. Egyikiink sem szolott. Es en egyre csak neztem a mecses pislogo, hosszu fustot eregeto langjat, s arra gondoltam, hogy csakugyan milyen sok petroleum fogy a nagy lampaban, hogy mar megint egy csepp sines az tivegben. Es arra is gondoltam, hogy ket nap mulva karacsony, es csak legalabb az apam hazajonne karacsonyra. Pedig neki jobb, ha nem is jon haza, mert latni se szereti ezt a nagy szegenyseget, es 6, ha elmegy, mindig urak kozt van, mert csak azokkal lehet uzletet kotni. De ugy latszik, azokkal se lehet, mert 6 mindig soka van oda, megis gyalog szokott hazajonni egy krajear nelkiil... Hamar lefekiidtem, es akkor sem jutott eszembe, esupa csak ilyen komoly, nagyemberes gondolat. Ejszaka volt, sotet, mikor valaki verte az ablakot. - Judith! Judith! - hallottuk. - Eszter! - kialtott az anyam - te vagy?- En. Az isten irgalmara, eressz be. Az anyam beeresztette. En ott reszkettem az agyon. A hideg lelt. Egy gyufa sercegese hallatszott, de meg sem gyult, mar remiilten suttogott Eszter nenem:- Jaj, meg ne gyujtsd, ha nem akarod halalomat. Vess agyat, vegem Az apam agyat bontotta meg az anyam, s a nenem belefekiidt ugy ruhastul. Egyszer csak kurtan felsikoltott:- Hjj! Ne nyulj hozzam. Faj... Osszetort! - es zokogva fakadt. - Megvert. Majd agyonvert. Kimeresztettem a szemem, es semmit sem lattam. Figyeltem, s mintha az anyam nem is lett vona, neszet sem hallottam. Tompan, gbrcsbsen zokogott az asszony.- En, en oriilt bolond... Rajtakapott... - s csikorgatta a fogat. - Es megvert, hogy ott nyultam el az udvaron. Vagy egy oraja, hogy ott fagytam. Hova legyek? Kicsukott. Csak hozzad johettem. Mashoz ha megyek, vegem. Akarki mas kiad rajtam... S nybgott es ligehett es sirt.- Tudtam, hogy az urad nines itthon. Es osztan te ugyis tudod.- En? - szolt az anyam.- Nem szolt... a gyerek? En majd leszedultem az agyrol. Az anyam megszolalt. Azon a rettenetes nyugodt hangon, amelytol en mar rettegtem, amelytol az en appam neha majd megbolondult.- Nem. Az en fiam nem szolt. Es en. az „en fiam”, remegtem, mint a nyarfalevel. Eszter nenem csondes lett, mint a halott. Tobbet nem szolt, nem sirt, egy pisszt sem adott. Anyam lefekiidt, es en, aki az 6 agya labjaban haltam, ereztem, hogy hideg, mint a j£g-Reggel, mikor folebredtem, minden ugy volt, mint rendesen. A kemence mar meleg volt, anyam fenn jart-kelt. Felbltozkodtem, s vartam a reggel it, mikor belepett az Eszter nenem cifra szolgaloja. Larmas volt es jokedvu, nem olyan dtihos es vad, mint az este. Inkabb esufondaros.- Gazdasszonyom egy csupor tejet kiildott. Itt az egesz esti fejes... Csak epp a tetejet szedte le. Az edes tejfel kellett a belestesztahoz.- Jol van, Zsuzsi, mondd meg a gazdasszonyodnak, hogy koszonom... Varj. Vidd el neki ezt a par fiilbevalot, viselje emlekiil. Es felemelte a pantos lada tetejet, s odaadta a legszebb par fuggojet. Bizony nem tartottam draganak a tejet. Mert ahogy a Zsuzsi lelkendezett a csecse ekszemek, olyan szivbeli orommel meregettem en az oblos, hatalmas cserepfazekat. Vartam, hogy megis tejet reggelizzek egyszer. Az anyam pedig fogta az orias kocsogot, s elkezdte csondesen, nyugodtam beleonteni a moslekosdezsaba. Mert volt nekiink egy arva malacunk is. Fako lett az arcom, es halalos remiilet vett erot rajtam. Az anyam ram nezett. Meghokkent, s keze egyre vekonyabb erben esurgatta a tejet. Vegre nagyot sohajtott, s ellagyult, fajdalmas szep arcan egy konnyesepp futott vegig. Megszolalt:- No, add a cseszed, fiacskam... ADY ENDRE Kis, karacsonyi enek Tegnap liarangoztak, Holnap liarangoztak, Holnaputdn az angyalok Gyemant-havat hoznak. Szeretnem az Istent Nagyosan dicsemi, De en meg kisfiu vagyok, Csak most kezdek elni. Isten-dicseretre Megiscsak kiallok, De boldogok a pasztorok S a harom kiralyok. Kn is mennek, mennek, Enekelni mennek, Nagy ok kozott kis Jezusert Minden szepet tennek. Uj csizmam a sarban Szazszor bepiszkolndm, Csak az Urnak szerelmemet Szepen igazolndm. (fgy dudolgattam en Gyermek-hittel, batran, 1883 Csuf karacsonyaban.)
