Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-02-14 / 7. szám
Dr. Palotas Zoltan A SZLOVAKIAI HELYNEV-VALTOZASOKROL NYURA MEGYE ETNIKAIMULTJAROL Helynevvaltoztatasok Szlovakiaban (1920 es 1948) Vizsgalodasaink harmadik szakaszakent Nyitra megye helyndv-magyarositasanak vazlatos szembeallitasa kovetkezett Szlovakia helysegnev-valtoztatasi akcioival. A „prevrat” (az 1918-as fordulat) utan nyomban elkezdodott a helynevek magyartalanitasa, illetoleg szlovakositasa. Ez 1920-ra hevenyeszve elkeszult, es az 1921-ben megjelent elso csehszlovak helysegnevtarban mar kettos (kisebbsdgi) helynevek is szerepelnek. Csehszlov^kia St. Germain-ben 1919. szeptember 10-en irta ala a bekeszerzodest (tehat j6- val a trianoni bekeszerzodes elott!). Ebben - a tobbi utodallamhoz hasonloan - el kellett fogadnia a bekeokmanyhoz csatolt un. kisebbsegvedelmi szerzodest. Ez a nagyhatalmakkal kotott allamszerzodes volt, hangsulyozottan alaptorvenyi ranggal, ami azt jelentette, hogy semmilyen hatalyban levo, vagy a jovoben megalkotando csehszlovak torveny (jogszabaly) nem allhat vele ellentetben. A kisebbsegvedelmi szerzodesnek anndl is inkabb szigoruan kotnie kellett volna a cseh kormanyt, mert annak elfogadasa feltetele volt az uj allamterulet feletti szuverenitas megszerzesenek. De egyfelol a be nem tartas szankcionalatlan volta, masfelol az okmany szovegenek lazasaga, pongyolasaga szinte szabad kezet adott a csehszlovak kormanynak az alkalmazasaban. A nagyhatalmak meg afoldtt is szemet hunytak, hogy ezt a kisebbsegvedelmi szerzodest a csehszlovak parlament csak jelentos szovegelteresekkel, valtoztatasokkal iktatta be az alkotmanyba. A kesobbi evek gyakorlataban a kisebbsegvedelem eljarasjogi resze (a genfi Nemzetek Szovetsegeben) a gyakorlatban hasznavehetetlennek bizonyult. A csehszlovak nyelvtorveny es a kesobbi kiegeszito jogszabalyok is csak altalanossagban szolnak a kisebbsegek nyelvhasznalati jogairol. Ismereteim szerint a torveny nem megy a szukseges reszletekbe, azaz pontosan (taxative) nem sorolja fel az egyes jogokat. Nyilvanvalo, hogy a vonatkozo intern jogszabalyok - valdszinuleg szandekos, pontatlan - megfogalmazasa, felremagyarazhatosaga komoly konfliktusok forrasa lett - tobb mas, csalard kisebbsegjogi rendelkezessel egyutt. A kisebbsegi nyelvhasznalatot - annak bizo-4. resz nyos fokozatait - azokon a teruleteken (un. biros6gi jarasokban, illetve kozsegekben) biztositotta a nyelvtorveny, ahol a kisebbseg(ek) szamaranya meghaladta a 20%-ot. Ezeket a kdzsdgeket a csehszlovak helysdgnevtarak ket (esetleg tobb) neven is feltuntettek, mint hivatalosan elismert kisebbsegi helyneveket. Az 1921. evi elso csehszlovak nepszamlalas 740 szlovakiai es karpataljai kozsegben mutatott ki magyar tobbseget. Ez a szam 1930-ban 699- re csokkent. Ezen felul 20-50%-nyi magyar nepessege meg tobb szaz kozsegnek volt. Mind a ket kategoriat a cseh helysegnevtarak ket nyelven, szlovak es magyar newel regisztralt&k. De ez a kettos nevhaszndlat csak „befele”, intern hasznalatban ervenyesult, „kifele”, a hetkoznapi gyakorlatban nem. Az uj szlovak helyneveket a cseh kozigazgatas - a posta is - csak jelentos kesessel tudta bevezetni, igy az uj helynevekkel ellatott postabelyegzdket alkalmazasba venni. Postatorteneti vizsgalataim szerint 1919 utan alig 50 magyarlakta del-szlovakiai kozsegben hagyta meg a cseh posta az azelotti magyar elnevezest a CSP postabelyegzokon (talan szlav eredetunek velte?), illetoleg rendszeresitett ketnyelvu, szlovakmagyar postabelyegzot. De csak egyetlen regioban, a Csallokozben es a hozza csatlakozo Matyusfold deli reszen; ott sem altalanosan, csak elszortan. Varosoknak nem engedelyeztek ketnyelvu belyegzot. (Komaromnak sem!) Ahol 20%-on felul volt a kisebbseg, ott voltak ket vagy tobbnyelvu utcanevek. Pozsonyban pl. a 30-as evek elejeig haromnyelvu utcatablak voltak (szlovak-nemet-magyar), Kassan ketnyelvuek. A csehek csak Pozsonyt es Kassat hagytak meg „varos”-nak (azaz torvenyhatosagnak), a volt magyar rendezett tanacsu varosokat kozsegge fokoztak le - ennek is megvolt a maga kisebbsegjogi konzekvenciaja. A tobb mint 20%-hoz kotott kisebbsegi jog azonban a legutolso nepszamlalas eredmenyeitol fuggott. 1930-ban Pozsonyban is, Kassan is 20% ala csokkent a magyarsag aranya, igy a magyar (kettos) utcanevek hamarosan eltuntek. Amikor az 1930-as nepszamlalas eredmenyeit kihirdettek, Pozsonyban ennek oromere faklyas felvonulast, nepunnepelyeket rendeztek! Arra vonatkozolag nem talaltam adatot, vajon voltak-e ketnyelvu orszaguti tablak Del-Szlovakiaban. Az 1920. evi helynev-szlovakositas sok tekintetben hevenyeszett, gyorstalpalo munka volt. Ekkor meg nem volt eleg idejuk a totalis magyartalanitasra. Boven akadtak megmosolyogtato atkeresztelesek. Az egyik: az osi magyar Assakurt-bo\ - egyebkent helyes hangillesztessel - Asakerf-et csinaltak (a szlovakban nines u, es a zaro t laggya valtozik). De jott 1948, a masodik, a melyrehato szlovakositas. Megakadt a szemuk Asakerf masodik felen - hiszen a -kert az magyar szo! Az Asa sem tetszett. Ezt elhagytak, illetoleg A/ove-val helyettesitettek (uj), igy lett Assakurtbol Nove Sady (Ujkert). A masodik, alapos szlovakiai helynewaltoztatasra tehat 1948-ban kerult sor. Ket fo jellemzoje volt: az egyik a „mdlyszlovakositas”, a m£sik a nacionalista szemelyi kultusz tobzodasa, a telepulesek szlovak tortenelmi nagysagok nevere valo tomeges dtkeresztelese. Amelyik 1920-as szlovakiai helysegnevben barmily kicsiny idegen nyomot veltek felfedezni, azt kimeletlenul kiirtottdk. Tortenelmi nagyjaik utan pedig mintegy 150 kozs6get neveztek el (ugyancsak a lakossag megkerdezese nelkul). Ilyenfajta elnevez6s megyenkben szinte csak szlovdk nyelvu helysegek viszonylatdban fordult eld. Peldaul a kis Salgo kozseget erte a megtiszteltetes, hogy Svatopluk nevet vehette fel (Svatoplukovo)-, ilrmenybol Mojmirovce lett, Lapasgyarmatbol Golianovo, Mocsonokbol Sladeckovce, Tdtmegyerbol Palarikovo, Ozdogebol Mojze§ovo es Gyarakbdl Kmetovo. Kdt magyar tobbsegu kozsegbol (Nagy- es Kisker) Milanovce lett. llyen messzire a magyarositas soha nem ment. Tudtommal 1918-ig minddssze ket kozseget kereszteltunk at magyar nagysagokrol: a Nograd megyei Szklabonyat Mikszathfalvanak, a Trencsen megyei Pruzsinat pedig Baross Gaborrol Barosshazanak. (A csaladi hagyomany szerint apai nagyanydm rokons^ga, a pruzsinai Pruzsinszkyak annak idejen agaltak, tiltakoztak ellene, hogy kdzsdguket egyszeruen eltuntessek - hiaba...) Az eloadottakbol kitunik, hogy Nyitra megyeben (is) a helynevek nagy resze - nemesak a jelentosebbek - evszazadokig magyar vagy magyaros kiejtesu alakjaban (is) elt, illetoleg a helynevek nagy resze kettos volt. A szlovak-magyar nevparok a ket etnikum reszere erthetoek es kolesdnosen hasznaltak voltak egeszen a mult szazad vegeig. Mindezeket szem elott tartva nem nehez azt a kovetkeztetest levonni, hogy a helynev-magyarositas altalaban nem volt indokolt. Miert? A nagyobb telepulesek neve nem valtozott, a kisebbek megmagyarositasa pedig legfeljebb csak „kulsoleg”, formailag valtoztatott valamicsket a helyzeten, de kihozta a nagyobb es a kisebb telepulesek elnevezesbeli eltereseit, es elegedetlenseget szult. Ha meghagytuk volna a szlovakokhoz hasonult magyar helyneveket, az talan feledtette volna a szlovaksaggal a megtagadott kettos (magyar-szlovak) hivatalos helynevhasznalatot; a reajuk oktrojalt, szamukra erthetetlen, provokalonak vett „muvi helynevek” joggal elkeseritettek oket. Es vajon nekiink mi hasznunk volt a kis „szlovak” falvak nevenek megmagyarositasabol? (Folytatjuk)
