Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-02-07 / 6. szám

Egyszer volt, hoi nem volt, volt egyszer egy messzi varos, s annak egy szepseges parkja. Minden gyerek odajart jatszani, meg telen is, amikor a bokrok es a fak puha, feher hotakaroba dltoztek. Sokak szerint ilyenkor volt a legszebb ez a park.

Egy teli napon, amikor kulonosen sok ho hullott a varosra, egy testverpar, egy fiucska es egy kisleany kiment a parkba jatszani. Hogolyoztak, bujocskaztak a fak kozott, mignem a kislanynak uj otlete tamadt.- Csinaljunk

hobol egy babat - mondta.

Occsenek tetszett az uj jatek, s mindjart azt is elhataroztak, hogy lanybab&t epitenek. Mdr elore orultek, milyen jdl fognak h&rmasban mulatni. Nagy gonddal munkahoz l&ttak.

Orak hosszat hajladoztak, faradoztak, mig a hobol lassan egy eg^szen dlethu leanyalak bontakozott ki.- Megcsokolom,

hatha neki is olyan piros lesz az area, mint a mienk - mondta a kislany, s igy is tett. S csodak csodaja, a holeanyka area szinesedni kezdett.

AHdLEANYKA

Egy eszakrol jott hirtelen szelfuvas pedig eletet lehelt a hobol gyurt testbe. A holeanyka megmozdult, rdmosolygott a gyerekekre, s mdris vid&man j&tszottak.

Rovidesen eljott a testvdrekdrt az edesapjuk, hogy hazakiserje oket. Amikor megl&tta az ismeretlen kislanyt, azt gondolta, hogy valamelyik szomszed gyermeke. Ezert meghivta ot, teazzon egyutt a gyerekekkel. A h6- leanyka hiaba szabadkozott, a gondos apa ot is a szobaba vezette, s biztatoan fgy szdlt hozza:- Gyere csak, majd meglatod, milyen jo meleg van nalunk. Hiszen egeszen hideg a kezed.

A holednyka nem mert nemet mondani, s elszokni sem volt b&torsaga. Megadoan bement a szobdba, csak allt az ablakn^l, s vagyakozva ndzte a havas fakat. Aztan lassan konnyezni kezdett, majd egyre kisebb lett, mig vegul semmi sem maradt belole, csak egy kis nedves folt a szonyegen.