Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-02-07 / 6. szám

George Davy, a New York-i Davy-muvek alapitoja es foresz­­venyese kilepett az irodaepii­­letbol. A reggel ota szemerkelo eso most zuhogni kezdett; az ido nem kedvezo az utazashoz, a siirgos targyalasok viszont At­lantic Cityben nem varhatnak. Vadonatuj, elenkpiros sportku­­pe kocsija volanjahoz telepe­­dett. Gyorsan eljutott a gyarud­­varon at a portasfiilkeig. Ott szinte megmerevedett a csodal­­kozastol. Tul a keritesen mintha ifju felesegenek feher kocsijat latna, amit a sziiletesnapjara ajandekozott. Mar hallotta is a hangjat: „George, ne indulj, varj egy pillanatig!” Davy szive meg­­dobbant, mint valahanyszor, ha meglatta Barba­rat. Bolondulasig szerette, nem lete­­zett szamara mas nd.- Babs, te itt? - kialtott fel szinte mamorosan. Ha­­rom eve, amiota osszehazasodtak, a felesege sosem latogatta meg a cegnel. - Meg akartal gyozodni rola, hogy viszek-e magammal esernyot? - trefalkozott. Az asszony nevetett. - Elfelej­­tettem odaadni egy csomagot Susan szamara, hiszen tudod, Atlantic Cityben lakik. A Hotel Imperial portasa megorzi a cso­magot, amig Susan erte megy.- Joi van, Babsikam - mondta Davy. - Add ide azt a csomagot. - A baratnonek szant csomagot maga melle tette az iilesre. - Kii­­lonben hogy tetszik az uj ko­­csim? Felesleges kerdes volt, jol tud­­ta, hogy Barbaranak tetszik a kocsi, de mintha most latna eloszor, lelkesen dicserte, de azert megjegyezte: Davy tul ele­­gans uriember, ilyen kocsi in­kabb Rogerhez illene. Roger Davy elso hazassagabol szarma­­zo fia volt; a huszonnyolc eves fiatalember apja mellett doigo­­zott cegvezetokent. Barbara csokot lehelt ferje ko­­pasz fejere: - Igerd meg, hogy ovatosan vezetsz!- A kocsit bebiztositottam, es ha en totalkart szenvedek, joko­­ra osszeget fizetnek ki neked eletbiztositaskent.- Az ilyen dolgokkal nem trefal az ember, George... Hajts ovato­san! A viszontlatasra! Ezeket a szavakat barki maro gunynak minosi'tette volna, aki KRIMI eppen ugy tudja, mint Barbara, hogy ok nem latjak tobbe egy­­mast. Amikor hazatert, csengett a telefon. Mostohafia, Roger volt a kesziileknel.- Merre maszkalsz, Babs?- Marynak szabad delelottot adtam, nekem pedig fontos elin* teznivalom akadt.- Ebben az iddben? Apam elu­­tazott... eljossz ma este?- Sajnos nem lehet, Roger. Itt­­hon kell maradnom. George ma este felhiv, lehet, hogy keson... - Rogerrel szemben is jatszania kellett, annal is inkabb, mert a fiunak sejtelme sines az o gyil­­kossagi terverol. Ugyis eros A csomag buntudata van, amiert az apja fe­lesege a szeretoje... ♦ ♦ ♦ ♦ Barbara a nagy tiikor ele lepett es eiegedetten nezegette onma­­gat. Ha mar nem is olyan fiatal, mint amikor odaadta magat Ge­­orgenak, meg valtozatlanul von­­zo... George Davy egy sztriptiz­­barban ismerte meg, amikor a mar akkor sem fiatal iizletember kiilfoldi partnereivel egy ejsza­­kai varosnezes soran oda is be­­kukkantott. Mint konzumnonek eleg tapasztalata volt ahhoz, ho­­gyan kell megnyerni a nem fiatal urakat... Davy pedig, aki elso fe­lesege halala ota harom even keresztiil csak a munkaba te­­metkezett, szinte elso latasra beleszeretett a tiinderszep tan­­cosno-konzumnobe. Alig mult el negy honap, es osszehazasod­­tak. Barbara szamara a hazassag nem volt egyeb spekulacional, nem szerette harmincot evvel idosebb ferjet, es mindattol, ami az agyban tortent, undorodott... Az ertekes ajandekokat fiatalsa­­ga es szepsege termeszetszeru megfizetesenek tekintette. A ve­­le egykoru Rogerrel folytatott flort viszont szorakoztatta. Hamarosan megerett Barbara­­ban a pokoli terv: birtokolni fog­­ja az idos ferfi millioit es a fiatal szerelmet. George Davy beleegyezett, hogy vegrendeletet keszi't. Hala­la utan a ceget Roger orokli, az ozvegy pedig a vagyon egyhar­­madat. A Susannak cimzett csoma­­gocska idozitett bombat rejtett. Pontosan 11 orakor kellett rob­­bannia, mikozben George kocsi­ja Atlantic City fele robog. A ha­­lalos baleset konnyen magyaraz­­hato lesz, mar csak azert is, mert az elso utrol van szo egy gyors kocsiban, s ehhez jarul meg hozza a rossz ido. Idegesen jart fel-ala a szalon­­ban, alig vette le a szemet az orarol. Husz perc mulva tizen­­egy... A ferje bizonyara megfe­­ledkezett rola, hogy ma van a hazassagi evfordu­­lojuk. Legutobb ot­­karatos brili­ansgyurut huzott az ujjara. Ezuttal az ajandek minden ed­­diginel jelenteke­­nyebb lesz: a va­gyon egyharmada, tovabba 200 ezer dollar, az eletbizto­­si'tas. Hirtelen megszolalt a csengo. Ki lehet az? A csodalkozastol szinte hatraugrott. A ferje allt elotte!- Hallo, Babs... miert vagsz ilyen meglepddott arcot? Az asszony nagy nehezen meg­szolalt: - Hat megsem utaztal el? Azt hittem, az uies rendkivul fontos...- Fontos, de utkozben eszembe jutott, hogy van ennel fontosabb is. Miert is jott el a felesegem eppen ma hozzam? Ebben az at­­kozott iddben! A csomagot pos­­tan is elkiildhette volna. Rogton tudtam, mirol van szo... Te fi­­gyelmeztettel ra, hogy ma van a hazassagi evfordulonk... ahogy mindezt atgondoltam, azonnal visszafordultam. Minden jot kiva­­nok neked, Babs, minden kovet­­kezo esztendore is, amit majd egyiitt toltiink. Az ertekes ajan­dek az iden sem marad el... - es csokolta az asszonyt, ahol erte.- Es a fontos tiles? - kerdezte ismet az asszony.- Miert van nekem egy pompas fiam? Rogert kiildtem el magam helyett. Szinte ragyogott a bol­­dogsagtol, amikor elrobogott a kocsival. Igazad van, hozza job­ban illik, mint hozzam... Az ora tizenegyet iitott.- Es a Susannak kiildott cso­mag?- Azt is rabiztam Rogerre...

Next

/
Thumbnails
Contents