Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-31 / 5. szám
Meg van idom. A fuluket es orrukat piszkalgato emberek meg csak porazon setaltatjak merhetetlen, kimondatlan utalatukat, amely jelenleg nem nagyobb egy szobakutyanal. Tudom, hogy ugyanezek a polgartarsak rovid ido mulva farkaskutyakat es bernathegyiket, verben forgo szemu verebeket tartanak majd, amelyeket annyira termeszetes hangsullyal uszftanak rank, mintha csak egy dupla vaniliafagylaltot kernenek valahol a varosi cukraszdaban. S ez a reggel - az 6 himokuk. Meg mindig itt ul es pimasz vigyorral elvezi tehetetlensegemet. Tetszik neki a gondolat, hogy en nem vaghatok hozza semmit, nem ragadhatom meg gallerjanal fogva, s nem penderfthetem ki innet. Az elmult ejszaka osszeaszott termesebol nem lehet ujra kerek, mosolygo gyumolcs, s ennek mezedes illata mar csak egykorvolt illuzio. A felig nyitott ablakon keresztul huvos, dm kellemes nyari szello szokik be az osztalyba. Meglobogtatja az ablak melletti faliujsag egyik rosszul odagombostuzott ujsdgkivagdsat. Leteszem a kretat, megmosom a kezem. A buksi fejek az onallo munka foie hajolnak. Vdgigsdtalok a padok kozott, az ablaknal megallok nehany masodpercre. A tornaterem felol egyre erosodik a zsivaj. Az elfaraszthatatlan lurkoknak be nem all a szajuk, a ricsaj harsogva tor fol a torkukrol, a hatsok Idkdosodnek, tornafelszerelest rejto taskajukkal vegigverik az elottuk haladot. Odabb port kavar a szdl, de felhok mogul kibukkan a nap, s az iskolaudvar egy pillanatra tunddrkertte szelidul. Ekkor megszolal a csengo.- Osztaly, vigyazz! Vigyaznak is ok! Padjuk tartalmat taskajukba tomik, a szekreny melyebol elohalasszak a cipojuket, elhadarnak egy kdszonest, s mar amott porzik utanuk a folyoso. Csupan nehany almodozd marad, akik meg fel drat is elszdszmdtolnenek, ha nem siettene oket az ember. Vegre nagyokat lehet harapni a csendbol. Nem maradt utanuk mas, csak a nyitott szekrenyajtok, nehany dsszegyurt szalveta, papirfecni, almacsutka. Megigazitom a padokat, nehany szorakozott uriember helyett felteszem a szeket. Amikor ugy tunik, hogy minden a helyen van, bezarom az osztalyt. A folyoson szembetalalkozom az egyik fiatal kollegaval. Boven meg van pakolva derekszbgu- es egyeb favonalzoval, fuzettel, notesszal, tudos tankonyvekkel. A hona alatt hatalmas korzo ektelenkedik. A kollega meg a matematikusok optimizmusaval mosolyog.- Vege ennek a hetnek is... - fujtat egyet, aztan elkomorodik az abrazata. - Mi volt tegnap a gyulesen?- A szokasos - mondom. - Hosszu volt es unalmas. Szerelmesek a hangjukba. Sok beszed, keves mondando. A vegen mar azt hittem, hogy foallok es hiszterikusan sikoltozni kezdek jelezve, mi a velemenyem az egeszrol.- Gondoltam - igazitja meg hona alatt a geometriai segedeszkozt. - Fizetesemelesrol, arrol nem beszeltek, ugye...- Hova gondolsz! Az termeszetesen megint elhangzott, hogy a serdulo lanyok ne dobjak az intim betetjuket a vecebe, mert akkor eldugul. A kollega elmosolyodik. szeme korul osszefutnak a rancok.- Ugy lelepek innet, azt sem fogjak tudni, hogy itt voltam. Hala istennek, mar kozel az evvege. Ennyi penzert nem csinalom, nem en! Keressenek mas bolondot.- Aki megteheti, az elmegy innet - mondom. - Foleg a fiatalok. Ha idokozben nem utaltak ki oket bizonyos kovuletek. £hber. De mindig csak beszelunk rola, es ...- Ne felj te csak! En ezt mar nem fogom sokaig csinalni. Nezd meg: egy ora mult, meg van egy potdram, egy matek-kdrom, aztan felkeszftes felvetelire, negykor meg rohanok a masik iskolaba, ott is van meg ket ordm.- S hogy bfrod ezt?- Birom - ingatja a fejet. -Egyelore. Meg egy ideig. Mit lehet csinalni... Bologatok, pedig tudom, hogy en mar regen masutt leszek, amikor 6 meg mindig itt fogja cipelni a vonalzokat. A varva vart evzaro iinnepdlyen minden ragyog, minden illatos, fdnyes, szfnes es patyolattiszta. Mdg ez az dlesen recsego zene is elviselheto. A felsorakozott osztalyok gyakorlott rendbontdi sem gondoljak komolyan, hogy hajbakapnak egymassal az igazgatd beszede alatt. S hogy ezt megis megteszik, arra vail, hogy az utolso percben is huek maradnak dnmagukhoz. Az utcan le sem tagadhatnad, hogy tanfto vagy. Neha kilesel a viragozon mogul, nehogy nekimenj egy fanak, vagy elgazolj egy kiskutydt. Megbamulnak. De jo ezeknek a tanitoknak. Elucsorgik azt a par oracskat az iskolaban, aztan ket honapig sutkereznek a napon. Kozben meg folyton a fizetesukkel vannak elfoglalva. Ezt mormogjak. Ilyenkor legszfvesebben megfordulnal es alaposan racafolnal arra, hogy pedagogus vagy. if:A reszegseg egy kimondhatatlanul figyelmes neveloapa, aki matrozruhaban jar es mokas tengereszsapka van a fejen. Drotszalu bajusza alatt elsuttogott rekedtes szavai vegtelen eletbolcsessegrol arulkodnak. Ma is eljott, hogy jo ejszakat kfvanjon, leoltsa ezeket a kimeletlenul vilagfto gazlampakat, amelyek folyton nekiutkoznek az embereknek es maradando domborzatokat hoznak letre a verejtektol csillogo homlokan. Eljott, hogy dsszesopdrje az utcakon felelotlenul szertedobalt cigarettacsikkeket, muanyag poharakat es jegkremes papirokat, meglagyitsa a kikoto koveit es a muzeum udvaran tetovan uldogdlo szobrokat, a fak rucskos es keseru kerget, valamint a foldontuli fdnynyel sugarzo kirakatok pdrds uveget. Megcukrozza a folyokat, rovid uzeneteket rd az ujsdgpapirbol hajtogatott kishajok oldaldra, az alacsonyan uszo felhok testebol jofajta gint facsar. A viztdcsdk egdszen mas arcodat mutatjak, ha 6 ugy akarja. Kozbenjar erted a legfelsobb hatosagoknal, s azontul sosporcukros liszt fog a hajadbdl hullani korpa helyett. Szemdlddkod kozott zsenge, legelheto fu no majd, fuled mogott gyokeret vernek az orgonabokrok, tunderek szemeremdombja lesz a vankosod. Arcodon mezrozsak nyflnak, sorhabbal borotvalkozol, suru jegcsapok alatt mozgathatod elore-hatra fejed, ha a leghuvosebb fesut kivanod forro fejborodre. Le kell ulnod egy padra, mert az egesz vilagegyetem sulydt drzed a valladon. Csodalkozol, miert van a kdrmdd helyen pizsamagomb, mit keres az orrod alatt az a nehany szdl pamut bajusz helyett, tenyeredre mikor tetovaltak azokat a gonoszul kfgydzo kerdojeleket. S a reszegseg, ez az angyalok es demonok frigyebol szuletett keverek lenye, aki fedetlen keblekkel alszik a gyonyor villanyoszlopai alatt, lepteid zajara megiscsak felebred, hogy sikoltva a nyakadba ugorjon. S te hiaba bizonygatod, hogy mar nem kfvanod csokjait: hosszu nyelvet ledugja a torkodon. A gyomrodban szoges labdakkal fociznak az drddgok, romlott halkonzervek tartalmaval telik meg a szad, ketsegbeesetten probalsz megszabadulni a fejedre szorult roppant anyacsavartol. Vergodesek kozben szazhuru hegedukon csendiil fel kedvenc dallamod, kivenhedt kalauznok szeretkeznek kormos mozdonykdmenyekkel, marcipanvarjuk hullatjak fuzold szamyukat a viztocsak suru, felholyagzo levesebe.
