Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-31 / 5. szám

Z. Nemeth Istvan

Az Snmagdra vetftett ember

(reszletek a Diohejbalett c. regenybol)

A Hajnal nevu undorito szornyeteg felkattintja a zseblampat. Meg nem lepte at a lathatar drotkerftdseit, pedig mdr erezni jeghideg leheletdt. Kibocsdtott fenycsovai egy szempillantds alatt elerik a varos szelso hazait, bevilagitanak a haloszobakba, bemereszkednek a polcon ulo jdtdkbabdk mellenyzsebdbe, ahol a remulettol osszecsorrennek a tfzfilleresek. Az alvok tdtott szajdnak barlangjdbol megzavaradott denevdrek roppennek eld, a pdkok a hdldjukba kapaszkodva probdljdk tuldlni az dsitds szelviharat. A fdnysugarak kozben felkusznak a marol holnapra megunhatd sztaregyiittesek plakatjaitdl tarka falon, bekukkantanak az este nyitva felejtett ponyvaregdny lapjai koz6, kicsivel kesobb a szemuveg vastag muanyag kereten idoznek, majd a tukorre vetik magukat. Sajdt hatalmuktdl megrdszegulve villodzhatnak is, hiszen Lucifer miniszterelnoke, a Hajnal konnyed k6zmozdulattal dllit a zsebldmpdjan egy fokozatot, s mdris itt terem a fdnysebesseggel drkezo segitsdg. Most mar szabadon megtdmadhatd a mindig huvos eleganciaval 6bredo konyhaszekrdny, a felfedezo utra csdbitd hutogdp mdgotti arnyekos r6sz, megcsavarhatd a sz6k alatt felejtett jdtekmackd pimaszul csillogo orra, vdgul beteljesitheto a legnagyszerubb kuldetes: felcsipegetni az emberek arcarol zomdnckdnt lepattogo ejszakai kormot, s az estefeld szdradni akasztott lelkeket visszagydmdszolni szolgalati lakasukba, a kiszikkadt testekbe.

Addigra mar ideer maga a Hajnal is. Mogotte sapadt arccal 6s felemelt jobb karral menetelnek huseges szolgai, a faklyavivok. Ezek lobogd tuzzel kenik be az eget, meggyujtjak a hofehdr gyapjut a mindeddig szabadon legeleszo felhok hasan, majd a varos kozepere erve sercego vildgitoeszkdzuket visszadobjak a Napba. Felettesuk addig a legaprobb irgalmat nelkulozve kicsipegeti rejtekhelyukrol az eddig megbujt, remego konturu arnyekokat. £lvezi, hogy a tehetetlen, szabalytalan foltok rangatoznak, kapaldznak az ujjai kozt. Magasra emeli oket - egeszen a boszen, zsirosan ego egbolt aljdig, ahol azok zihalo sohajjal lassan elenydsznek. Mikor mindezzel vegzett, alig hallhatot kohint majd a tul kivancsi madarakat elriasztando megboki picit az antenndkat, a legmagasabbra tort fak koronajaval megcirogattatja tenyeret, s tetovdn hozzaer a melyen alvo gyermekek sampon illatu hajdhoz. Csendben figyeli, ahogy kdmenyek karos szenveddlyuknek hodolva ragyujtanak az elso fustolnivaldra, lehajol a veritekgyarba igyekvo, osszegyurt arcu munkds rancaihoz. F6I szemmel az ujra mukodd toronydrdkat lesi, hiszen pontosan tudja, mikor jon el atvaltozasanak ideje. Arcdnak jobb felet ovatosan a folyo husito feluletere helyezi, s ugy marad masodpercekig. Amire megfordftand fejet, hogy bal arcdt is megfelelokeppen lehutse, mdr felhasad behemdt testdnek ket oldala, szinte kirobbannak belole a finom fodrozott, lobogd szdrnyak, s a ugyanebben a pillanatban felroppen a magasba - a Reggel.

Az uj, lenyugozo meretekkel rendelkezo kdpzodmdny sokkal eroszakosabb, mint az elodje volt. Hatalmas teljesitmdnyu reflektorok, a Nap mdr szorgosan munkdlkodik azon, hogy telibe taldlja a mdg mindig alvokat, s lecsippentse dlmuk sdpadt Idngjdt, amely utolsd kapocskdnt koti oket ossze a Idthatatlan vildggal. A kardsuhintdssal kettdszakitott mennyorszdgbeli beutalo 6rvdnydt veszti, az ebredo ember egyensulydt keresve leszedul a ragyogd szemu angyalok tenyerdrol a keseru porba, ahol szeme szdja tele lesz a va- Idsdgnak mondott dolgok kiabrandftd konydrtelensdgdvel, nyelvet savanyu folyaddk tapasztja a szajpadlasahoz, meresztgeti a szemdt, egyszerre fdzik es izzad, gorcsbe rdndul a gyomra, elveszfti nehezen megszerzett hitdt 6s marad6k turelmdt. Merni kezdi az elmebetegek makacs kitartasaval muld idot, s ezzel szinte egyidoben jelenti fel magdt a Vildg osszes rendorsegen. Csoda-e, ha az elmulds egyenruhdsai vijjogd 6bresztodrak hatan kiszallnak hozza, s jogait sem ismertetve, latvanyosan elhurcoljdk a rogtonitdlo birdsdg csbpogd nyalu ulnokei ele, akik kdrorvendo mosollyal a szajuk szelen, de ugyanakkor m6rhetetlen undorral ujra kimondjdk felette a megfellebbezhetetlen fteletet: ELET!

* * *

Fobe Idvdm magam a hegesztopisztollyal!

Ez a reggel cudarabbul banik velem, mint a tegnapi. Eloszor okbllel homlokon vdg, majd kihuzza a fejembol a lappango driilet altal gondosan osszefirkalt kdrtyapapirt, s olyan arccal dobja el, mintha egy szenynyes bdbipelenkat tartott volna a kezeben. Mindezek utdn kettot belem rug, s folem hajolva gunyos, megvalogatatlanul mocskos szavakat suttog a fiilembe. Kiver a viz, hdnyinger kornyekez, de 6 csak nevet rajtam. Leul velem szembe egy sz6kre, felteszi deres faagra hasonlito labat az asztalra, majd az ott felejtett teli hamutartot lazdn, konynyed mozdulattal hozzamvdgja. „lsa pur 6s chomou!” - mondja ordogi pajkossaggal.

Itt iilok az agyban, a lepedon hamu es cigarettacsikk, buzlik tole minden. Valdszinu, hogy a kovetkezd pillanatban sdhajtani fogok, vagy a legvelotrazdbb sikolyt produkalom, amit ember valaha is kieresztett a torkan.

Ez a reggel maga a pokol. Nem tudom, milyen feladattal kuldtek ide, de megerkez6se utan nehany perccel mar hdrom v6reskezu diktdtor is meghazudtol. Teljesen kik6szft, vissza kell djulnom a parndra, tetszhalottkdnt bdmulni a szekrdny megkopott oldaldt, az agyoncsapott szunyogok beldnek tartalmdtdl vorbsesfekete foltokkal zsufolt plafont, meg a sajdt maguktdl is undorod6 falakat. Bamba, oncdlu t&rgyak vesznek korul. Szellentdsnyi szeretet sines mar az oket csonkig koptato emberekben. Iddig erzem csecsemo nagysdgu gyuloletuket, amelyet mdg fel lehet oltoztetni bdrmilyen jelmezbe, boesdnatot is lehet miatta kdrni, s pironkodva felrevonulni. De ez a „b6bi” mdr mohon issza a sdsavval vegyitett sdrga anyatejet, mdr hizik, mdr kriptaszaguakat boffent, lassan kinovi a polydt, kamaszodik, kiserken a szakalla es karmokat noveszt.

Pato Karoly: Bozot I. II. lindmetszet

A dunaszerdahelyi Kortars Magyar Galera tulajdona