Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-31 / 5. szám

A roka maradjon a megbecsult vadunk (Somogyi Tibor felvetele) Puc6r lanyok es a roka bund£ja Az elmult esztendd novemberet nyilvan enyhe­­nek jegyzik majd a meteoroldgusok, de a hdnap kezdetdn volt nehany nap, amikor a hirtelen 6rke­­zett lehulds eloparancsolta a bundat, melegebb kabdtokat, 6s a jo tdli sapkak is elokerultek a szekrdnyek mdlyebol. Ekkor tortent, hogy pucer lanyok vonultak fel Pozsony utcain es tiltakoztak a primes allatok bundajdnak, gereznajanak fel­­hasznalasa ellen. Pontosan emlekszem, hogy azon a napon fa­­canvadaszaton voltam es a teve elott szeltol va­­sott csontjaimat melengettem, amikor beugrott a kep, es a csinos, kivanatos lanyok puceran (transzparens fedte testuk azon reszeit, amelye­­ket nem akartak nekunk megmutatni) hirdettek, hogy foben jaro bun es jogtalan dolog a premes allatok „lemeszarlasa”, bundajuk felhasznalasa. Azon a napon vadaszcimboram dppen egy szep, de fiatal rokat lott, es ha nem jatszom meg az dreg vadasz szerepet, s nem az egy helyben topogo varakozast valasztom, hanem veliik tar­­tok, akkor talan en is elejthettem volna egy roka­­fit. Mert ketten voltak, a masik talan felem probal­­ta volna meg a kitorest a puskaropogasoktol veszelyes zdnabol. De nem ugy tortent, igy csu­­pan az vigasztalt, hogy nem vetettem a pucer la­nyok altal hirdetett tilalom ellen... Am a dolog melyen elgondolkodtatott; no, nem mintha annak a veszelye fenyegetne, hogy az uj esztendd bealltaval minden vadasznak kicsavar­­jak a kezebol a puskat, aki nyulra (a nyul is pre­mes), goreny, nyestre, vadmacskara es rokara emeli fegyveret, hanem az ellenkezoje remftett meg: ha netan a tunteto cicababak kdrelmeit ve­­zetnek be: vagyis kisopornek a hazi nyulketrece­­ket, a juhokat szelnek eresztenek, de series- es a szarvasmarha-allomanyt is korlatoznak, mert azok bore is a piacra kerul, cipo, csizma es egyeb mas boraru keszul beloluk. A termeszet rendjebe valo beavatkozas veszelyes do­­log lehet, hatasat kivedeni es ko­­vetkezmenyeit rendbe hozni ne­­hez es hosszan tarto dolog lenne. Pelda akad ra boven... Probaljunk meg mas nyomon elindulni es kovetni a kulso bea­vatkozas hatasait a termeszetbe. Ha kimondom a „civilizacio” szot, az olvasonak nyilvan a nagy epit­­kezesek, utepftesek es vizszaba­­lyozasok jutnak eszebe, amelyek nagy-nagy befolyassal voltak a termeszetre es az emberek eletet is meghataroztak. Am a civiliza­­cio mas csendes veszelyeket is rejteget magaban. Egyik vi'vmd­­nya peldaul a modern es szak­­szeru mezogazdalkodas, amely­­nek jelszava: mindenbol a legtob­­bet, legszebbet es a legnagyob­­bat! A fenti cdlokat a mezogazda­­sagban szigoruan kovettuk es szabalyait betartottuk, aminek ko­­vetkezteben legalabb negyven haziallat-fajta pusztult ki vagy ke­­rult a kipusztulas hatarara. Egy­­hangu, egyszinu lett a baromfiud­­var, a magyar gazdasszonyok a kimondhatatlan nevu tyukokat, ludakat, kacsakat kezdtek tenyeszteni a nagyuzemi gazdalkodastdl ellesett modszerek alapjan. A nagyuzemi sertes­­es szarvasmarhatenyesztes is csak egy-ket fajta­­ra redukdlodott, mert a minel tdbb tej- es sulybdli gyarapodas elerese volt a cel. A juhtenyesztes is „uniformizalddott”, de a mezogazdasag „civilizald­­dasa” magaval hozta egyes novenyek kipusztuld­­sat is. Mikor latott utoljara a kedves olvaso pelda­ul buzaviragot? Michal Racko lipdtujvarosi vadasz meg a nya­­ron panaszolta, hogy Lipot videkerol es az Ala­­csony Tatra lankairol eltuntek a juhok, a tavolbol gombamezokre emlekezteto nyaj. A legeleszo ba­­ranykak az aranyfeju liliomnak nem artottak, de szaporan legeltettek a „supanyicanak” nevezett eros szalu fuvet, amelyet a viddken honos nagy­­vad sem kedvel. A supanyica elburjanzott, bebo­­rftja a havasi legeloket es elfojtotta a napfenyben egykoron sargan csillogo, szemet, lelket gyonyor­­kodteto aranyfeju liliomot... De kanyarodjunk vissza a ravaszdihoz, hiszen a kis rokat - voros kabatja miatt, megkuldnbozte­­tett erdeklodes ovezi. Feltunoen jellegzetes a roka szep, hosszu far­­ka, amit vitorlanak nevezunk; legvegso, feher csucsa a „bokreta”. Nyaranta a szoret hullatja, ilyenkor rongyosnak nevezziik. Trefasan balhas­­nak, ravasz allatnak es csalavernek nevezik. A rdka eletenek nagyobb reszet a szabadban, a barlangon kfviil tdlti, mig vele szemben a lappan­­go borz csak ejszaka mutatkozik, telen pedig al­­landoan barlangol. A barlang, vagy a rokavar leirasa is igen szines es gazdag a magyar vadasznyelvben, de most ar­­rdl szoljunk, hogy a kifinomult erzeku ravaszdi ovatosan eloson, elsurran, ellodul, elillan a puska­­sok elol. A rokak bagarasznak, amikor nyari alkonyat­­ban a tarlon, vagy a teli havas tajon, a holdfeny­­nel egeresznek: apro ragcsalokra vadasznak. A roka kahol, vagy kammog. Amikor megszoritjak a vadaszebek, morog, fajdalmaban kerreg, de jo­­kedveben cseheg es kahol. A kenyelmesen, za­­vartalanul ugeto rdka kullog, a csenderesben, na­­dasban lomoz, csortet. A konc vagy a falat utan portyazva bandukol. A rdka ravaszdisaga - amit inkabb ovatossag­­nak neveznek -, a nepmesekbol is kdzismert, am ennek kdszdnhetoen menti fajanak fennmarada­­sat evezredek ota. Minden ovatossaga es kifino­mult erzeke ellenere is van egy fogyatekossaga: a kapzsisag. Ennek tudataban az ember konnyen cselt vethet a ravaszdinak, pdldaul a csalinak hasznalt vonszalekot koveti egeszen a leskuny­­hoig. De a vadasz altal utanzott nyulmakogasnak is bedol, az egerek cincogasat utanzo hangokat is keszpenznek veszi, es odadlalkodik a hangforras kozeldbe, a biztos zsakmany remenyeben. Itt jegyzem meg, hogy a rdkanak az utolso pillanato­­kig adott az eselye, hogy csalafintasagot felismer­­je es elillanjon... A koztudatban ugy 61, hogy tdjainkon a rdkanak az ember az egyetlen ellensdge. Szandekosan hangsulyoztam az embert 6s nem „vadaszt” mondtam, mert a rokat tuzzel-vassal irtja minden­­ki. Pedig megsem az ember a fo ellensege, ha­nem a veszettseg. A veszettseg osi betegseg, mar az dkorban is tudtak rola, illetve az okori Ba­­bildniaban lejegyeztek a betegseg tuneteit. Saj­­nos a rokak mintegy 61 szazaleka szenved ve­­szettsegben; a betegseg a haziallatokat sem ki­­meli, kijlonosen a kutyak es a macskak kozott ter­­jed, mint a tuzv6sz, de nyilvan meglepi az olvaso­­kat, hogy a szarvasmarha es a juh, kecskek ko­­zott is igen magas a veszetts6g aranya. Kezdo vaddsz koromban (a hatvanas evek ele­­jen) a veszettseg terjedeset a rdkdk irtdsaval; csapovasakkal, fustgyertyakkal, mergezett, injek­­talt tojasok kihelyezesevel probaltuk csokkenteni, ami sehol a vilagon nem vezetett eredmenyre. Ma a tudomany csal6tek vakcinak kihelyezesevel probalja immunizdlni a rokakat. Ezeket a csokola­­de formdju, bombon nagysagu ordlis oltdanyago­­kat a vadaszok tavasszal es osszel helyezik ki a termeszetbe. Ugyanis a fertoz6s vesz6lye az ev elso hdrom honapjaban - a pdrzas idejen - tetozik: a rokak kemenyen marakodnak egymds kozott, osszel pedig a fiatal, felcseperedett rokak onallosulasa, helykeresese, vandorldsa jelenti a veszettseg terjedesdt... Befejezesul talan meg annyit, hogy addig jo, amig tart az ember erdeklodese a vad ertdkes bundaja irant, mert addig az ember erdeke, hogy a rokat a maga eszkozeivel, a maga modjan ved­­je es embersegesen banjon vele. A rdkanak es a rokavadaszatoknak - a rdka „kabdtjdn" kfvul -, vannak mas ertdkei is. Jelentosege a vadaszati kulturaban egyre no. Ennek okdn hangsulyozom, hogy a rdka, e kifinomult 6rz6ku, kecses ragado­­zo, maradjon tovdbbra is a megbecsult vadunk, amelynek sportszeru elejtdse igazi dlmenyt es er­­teket nyujt minden vadasz szamara. (Mote)

Next

/
Thumbnails
Contents