Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-31 / 5. szám

temperamentuma melyik kompozfcidjat jatszotta az Orczy-szalonban, meghfvott ven­­degek elott, amikor eszrevette, hogy az frnok, Zgurits ur, hatul igen surun hajlong az imadott fran­cia holgy rozsaszfnu fulecskeje­­hez. Lavotta szeme megvillamlott es a kbvetkezo pillanatban hatat forditva az ahitatosan hallgato tar­­sasagnak, marokra kapta a draga mesterhegedut es kupan vegta vele a sugdolozo, bizalmaskodd fr­­nokot:- En hegedulok, es te huzod a fulibe? - orditotta. Igaz, a draga mesterhegedut so­­ha tobbe nem sikerult osszera­­gasztani, de Eufemia kisasszony szfvet meghodftotta Lovatta Janos karakan fellepbsevel... ” Lovatta Janos (1764-1820), a szilaj es csapongo termeszetu mu­­zsikus Pusztafodemesen szuletett, es bizony hosszu volt az ut, ami Pozsonyon, Budapesten, Becsen keresztul a zempleni es a tokaji-he­­gyek aljaig vezetett; Tallyan hunyt el, ott pihennek hamvai.. Mint tudjuk, a pozsonyi gimnazi­­um utan jogot tanult Budapesten, de a zene fontosabb volt szamara, igy nem fejezte be tanulmanyait. Hajszolt es zaklatott elete volt, az allando vandorlasok nem kedvez­­tek egeszsegenek es talan zenei fejlodesenek sem. Am a maga mufajaban; a verbunkos iddk egyik legaktfvabb zenesze es hi­res hegeduse volt. Sok minden beleavatkozott eletebe, talan az is, hogy elhunyt edesanyja utan mostohajat nem szerette, sot el­­lenseges kapcsolatuk majdnek tragikusan vegzddott. Az utokor, Tallyan tisztelettel es melton gondol a hires hegedusre, a sfrja gondozott, a kozseg fote­­ren, az ugynevezett harmasoszlop hirdeti emleket. A dombormu alatt egy tizenket soros versike olvas­­hato. Az utolso negy sora igy hangzik: Oh kiralyok hegeduse, Arva neped magyar regdse, Ahol felsir a magyar dal, Ott vagy edes vigaszoddal. Motes iky Arpad r4» i.va LAVOTTA JANOS untjv orphm ' WMMJ-flizt V«U I M MI VZH­­■ lit I- M I'mOhMJW mm. ftwm Ht'ht a tut On vsct I HI vim i«oum Lavotta Janos emlekoszlopa Taliya kozsegben, a Tokaj-hegy aljan (A szerzo felvetele) tagadta, a zsarnok megparan­­csolta embereinek, hogy oljek meg Gerebernust es sajat lanyat. A kiraly fegyveresei meg is oltek a papot es a hazaspart, de nem mertek kezet emelni Dympnara. Ekkor maga a kiraly fejezte le a karjdaval Dympnat. A tetemeket ott hagytak, ahol halalukban elte­­rultek. Angyalok vagy emberek foldeltek el a martfrokat, s Dympna kultusza hamarosan el­­terjedt, mert relikviai kozeleben szamos eskoros beteg, orult es brdog altal megszallott ember gyogyult meg. Azota is Dympnat tekintik az elmebajban szen­­vedok vedoszentjenek, Gheel polgarai pedig a hagyomanyt mindig is gyamolitottak a boldog­­talan gyengeelmeju embereket... A muveszek Dympnat ugy ab­­razoljak, hogy kiralyi apja kard­­dal fejezi le; masokor egy felhon terdepelve imadkozik, kbrulotte pedig aranylancal osszefuzbtt lunatiusokat latunk. Eddig az idezet, amelynek elolvasasa utan tob kerdes is felmerulhet a kedves olvasoban, peldaul az, hogy vajon „Somorja ekessege a falu szelen talalhato korhaz” - Korabinszkyt ideztuk -, eredetileg milyen eelokra epult, vagyis milyen betegsegek gyogyitasara rendeztek be? De ezek mar - a valasz keresese -, Somorja kutatoinak gondja. Egyetlen dologra megis kfvan­­csi voltam: az dregotthon kapol­­najanak oltarkepere. Egy picit csalodtam, mert nem Diszmat vagy Dympnat abrazolja. (mote) A korabeli sajto (az dvszdmot nem tudjuk pon­­tosan, 1936-ban vagy 37-ben) hfrt adott a negye­­di uj reformatus templomrdl. Erdekelne bennun­­ket, milyen ma, kozel hatvan ev utan a templom. Varjuk leveleiket. A borftdkra irjdk rd: Raismer? Cimunk: Eletunk szerkesztosege

Next

/
Thumbnails
Contents