Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-24 / 4. szám

Felcsereltem az alkoholt Istenhel elso hazassagom nem sikerult. Huszonegy evesen ugrottam bele, rovid ismeretseg utan - mert jott a baba. A lany abortuszt emlegetett. de en nem egyeztem bele. Nagyon szerettem volna gyereket. Akkor kezdtem dolgozni is. Allandoan ideges voltam. Eleinte nyugtatot szedtem, de attol nem voltam eleg friss. A kollegak feldecit ajanlottak... Jobb lett a kedvem, tudtam figyelni. Ez volt az ugynevezett elso szakasz... A legrosszabb ehgyomorra inni. Nem rugtam be, ellen­­kezoleg - feldobott. igy ment par honapig, csak eppen a ket feldecibol negy lett. Negy honap alatt elveszitettem az etvagya­­mat - reggelizni se birtam. A munkahelyen nem sejtettek semmit. Kesobb mar napkozben is utanatdltbttem. Masfel, ket ev utan sejtettem. hogy raszoktam. Kozben elvaltam, de ez nem az alkohol miatt tortent, inkabb forditva. En adtam be a valoke­­resetet. Iszogattam tovabb. Az ember nem tudja, mikor valik az alkohol rabjava. Csak azt vettem eszre, hogy amikor nem kaptam meg a reggeli adagot, reszketett a kezem, rosszul ereztem magam... Uj hazassagba menekultem. Hazat vettem, dolgoztam - a munka mellett is, hajtottam. Nyolc evig tartott a hazassag, de ez mar az alkohol miatt romlott meg. Nem jartam negykezlab haza, nem rugtam be az ajtot... Ketszer voltam elvonokuran. Le a kalappal, segitettek, rend­­be raktak. Eldszor hat honapot absztinaltam, masodszor mas­fel evet. Mindig arra gondoltam, hogy egyszer majd ihatok egy kicsit ... de ha eszembe jutott, hogy elvaltam, szornyen sajnaltam magamat... Eladosodtam, rament a hazam. Mar nem lattam er­­telmet, hogy ne igyak - ket valas utan. Eljutottam a harmadik stadiumig. Lefogytam. Ugy ereztem, nem erdemes elni. Az al­kohol azert kellett, hogy elvarazsolodjak. Honapokig nem et­­tem. Elfelejtettem nevetni. Minden mindegy volt - egyvalamin kivul: meglegyen a mindennapi adagom. Megprobaltam atmenni a borra. Sikerult is. Naponta harom liter elfogyott. Mindig csak annyit ittam, hogy szinten legyek. Amikor kezdtem tisztan latni, es eszembe jutottak a problemak, a tonkrement eletem, gyorsan utana kellett tolteni. Nem volt kedvem elni. Nem erdekelt, hogy elut egy auto. On­­gyilkossagi gondolatok foglalkoztattak - ez mar a negyedik sta­­diumot jelentette. Nagyon le tud sullyedni az ember. Volt hazam - aztan mun­­kasszallasra kertiltem, de lepcsohazakban is aludtam. Tiz honapja valami hazi bortol nagyon rosszul lettem. Korhazba kerultem. Akkor dbntbttem el: ha kijutok, meg egyszer megprobalom. Vagy annyit iszom, hogy beledbglbk. Harom het utan, amikor kijottem a korhazbol egyenesen a kocsmaba mentem. Kavet es udi'tot rendeltem. Ket honapig jar­tam oda, de csak kavet es uditot ittam. Sokszor kivert a veritek, latva, hogy a tobbiek isznak, de azt mondtam: meg egy kicsit kibi'rom. Ket honap utan kezdtem el edzeni. Hollottam, hogy Batorke­­szin rehabilitacios kozpont mukodik. Amikor ide beleptem, megkapott a legkor. Kilencvenot juniusatol vagyok Keszin. A program masfel eves, de megtetszett az itteni elet. Sosem voltam vallasos, bar nem is tagadtam Istent, de itt ta­­lalok magamra. Ha valaki korabban azt mondja, mennyit tud adni a hit, hat megmosolygom. En katolikus vagyok, a Szocs hazaspar reformatus. A nap ahitattal kezdodik. Szamomra ez nagyon fontos. Volt ugy, hogy sirva mentem ki, hangosan zokogtam, annyi minden felszabadult bennem... Amiota itt vagyok, minden gondom megoldodik, amit elron­­tottam. Biztos vagyok benne, hogy minden jora fordul. Szoktam hazajarni... Sokat kbszonhetek az edesanyamnak. Probalt ram hatni szep szoval. De ezt egy edesanya nem tudja megoldani. Eleinte nagy volt a kisertes, de most mar nem problema az alkohol. Tiz honapja absztinalok. Itt konnyebb, mint kint... A legjobb megfogalmazas talan az, hogy felcsereltem az alkoholt Istennel. De szo sines arrol, hogy reggeltol estig terdelnek meg imadkoznek! Egyszeruen arrol van szo, hogy latom azt, hogy Gizike es Kalman hogyan nevelik a gyerekeiket... Ilyen csala­­dokat kellene keresni. Tobb embernek volna szuksege a segitsegre. Jottek is. De ugye fizetni kell. De amit fizetek, az megterul! Kint meg a szo­­cialis segely ket-harom napig tartott! Visszakaptam az onbizalmamat. Megbiznak bennem, ujra ember az ember. De egyedul lehetetlen ezt vegigcsinalni. Egy darabig megy, de az elso problemanal megint iszik az ember... Itt este, amikor lefekszem, vegiggondolom a napot, kerem Is­­tentol, mit szeretnek, es azt is elmondom, mit teszek erte. Nyu­­godtan alszom. Akarat kell hozza, hogy ezt az ember vegigesi­­nalja, de egyedul lehetetlen. Rendszeresen vegigjarom a regi torzshelyeket. A regi bara­­tokat majdhogynem mergesen fogadnak. Akik a kocsmaba isz­nak, a nyolcvan szazalekuk a feleseget, a gyerekeit szidja. A csalad a tema... Amikor kint vagyok mar csak mosolygok olyan dolgokon, amelyek valamikor az en eletemben is szerepet jatszottak... A politika, az arak, a penz... Annyi mas szep dolog van, es elme­­gyiink mellettuk! A szeretet hianyzik a csaladokbol. Mar nem felek a jdvdtol. Itt vagyok szinte minden nelkul, de boldog vagyok. (kopasz) Az Egy gyogyuu a^^

Next

/
Thumbnails
Contents